A mostani érettségizők csupán másfél évet járhattak „normálisan” iskolába. A járvány alaposan megnehezítette mind a diákok, mind a pedagógusok életét, utóbbiaknak szó szerint pár nap alatt kellett elsajátítaniuk egy számukra ismeretlen tanítási módot, előbbieknek pedig teljesen felborult az élete. Például alig ismerik az osztálytársaikat.
Az érettségi igazi varázsszónak, vagy bűvös mumusnak számít a középiskolai oktatásban. Amikor elhangzik a tanár szájából, jobb esetben a leglustábbak is felkapják a fejüket a hátsó padokban, és belegondolnak, milyen lesz majd reszketni a szóbelin, illetve gubbasztani az üres papírlap előtt az írásbelin. Az iskola természetesen elsősorban a tudás megszerzéséről és megszilárdításáról szól, de ne szépítsük: legtöbben nem „maguknak” tanulnak négy éven keresztül, hanem az a bizonyos utolsó nagy megmérettetés lebeg a szemük előtt. Mert magát a tudást, a felhalmozott ismeretanyagot és a különböző készségeket csak évekkel később képesek értékelni. Ebben az életkorban ez teljesen normális.
Az online oktatás azonban – bármilyen jól is csinálják a pedagógusok – nem pótolhatja a hagyományos, tantermi oktatást. Több okból sem. Nincs meg a közvetlen reakció lehetősége, a tanár nehezebben tudja felmérni a rá bízott diákok tudását, a srácok figyelme elkalandozik, még az igyekvőknek is gondjaik adódhatnak e tekintetben. És persze nem tanulnak meg közönség előtt beszélni, hiszen elmaradnak a feleltetések. Szociális készségeik komoly mértékben sérülhetnek. Pszichológusok és szociológusok ezrei fogják kutatni ezt a problematikát a járvány után világszerte, illetve már most is sokan foglalkoznak vele. És a nyilvánosságra hozott részeredmények bizony nyugtalanítóak.
Ezért teljesen érthető az oktatási tárca igyekezete, hogy mindenütt a megszokott módon tarthassák meg a szóbeli és írásbeli érettségit. Ez utóbbinál egy érdekes változást foganatosítanának: minden tantárgy esetében 15 perccel több idő állna a diákok rendelkezésére.
A minisztérium több forgatókönyvvel is készül, a járványhelyzet alakulásától függően. De lényegében az áll a legutóbbi nyilatkozatban, hogy lehetségesnek tartják az érettségire való iskolai felkészülést az utolsó, legfontosabb időszakban. Enélkül nyilván nem lehet nekivágni a középiskolai tanulmányokat lezáró vizsgáknak. Ám engem az is érdekelne, hogyan jött ki nekik ama bizonyos tizenöt perc. Milyen számításokat végeztek ez ügyben? Esetleg arra jutottak, hogy a távoktatás alatt a diákok gondolkodása lelassult? Nem forognak olyan olajozottan azok a bizonyos kerekek az agyban? Vagy talán a kézírásuk lett bizonytalanabb? Vagy az illetékesek egyszerűen csak szükségét érezték valamiféle engedménynek – mint amikor a jobb futó ad pár méter előnyt a gyengébbnek, az esélyeket kiegyenlítendő. Vajon csupán valamiféle udvarias gesztusról, vagy tudományosan megalapozott döntésről van szó?
A Középiskolások Szövetsége találkozót kért Gröhling minisztertől, szerintük ugyanis a járványhelyzet lehetőséget kínál arra, hogy megnyissák az érettségi vizsgák teljes megreformálásának témáját. Szerintük ha másra nem, arra mindenképp rávilágított a pandémia, hogy a mostani rendszer nem képes megfelelően reagálni a 21. századi igényekre.
Meglátjuk, mire jutnak egymással, mindenesetre nincs sok idejük a reformálásra, mert március 15-én már kezdődnek az írásbeli vizsgák, a szóbeliket pedig május 23. és június 10. között tartják. Jelenleg legalábbis ez a terv.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
