77 éve, 1945. február 13-án éjszaka hajtotta végre a brit és az amerikai légierő a második világháború legpusztítóbb légitámadását a szászországi Drezda ellen. „Az Elba Firenzéjeként” emlegetett szászországi város nagy része megsemmisült, a lángtengerben több tízezer ember lelte halálát.
A pusztító támadásra a második világháború végén került sor, amikor a harcok kimenetele már nem volt kérdéses.
Az akció ráadásul egy védtelen város ellen irányult: Drezdának nem volt kiépített légvédelme és a német Luftwaffe sem tudott segítségére sietni, mert gépei a már nem túl messze húzódó fronton álltak harcban.
A barokk műemlékekben gazdag várost addig csupán 1944 végén érte egy kisebb légitámadás, s akkor is külvárosi területekre hullottak a bombák. A helybéliek körében el is terjedt, hogy a brit miniszterelnöknek, Churchillnek egy nagynénje él itt, ezért kímélik a szövetségesek a várost.
Nem tudhatták, hogy az angolszász hatalmak már a hónap elején, Sztálin, Churchill és Roosevelt jaltai csúcstalálkozója előtt (1945. február 4-11.) tervbe vették a támadást, de a végrehajtást az időjárás másfél hétig nem tette lehetővé.
Nagy-Britannia és az Egyesült Államok a bombázással meg akarták törni a német ellenállást, egyben bizonyítani a szovjeteknek koalíciójuk erejét.
A célpontnak kiszemelt Drezda, ahol akkor már több mint egymillió ember (közülük félmillió sziléziai menekült) zsúfolódott össze, nem volt sem hadászatilag, sem iparilag jelentős központ, a támadás a műemlékekben gazdag centrumra összpontosult.
Drezda elpusztítása sokak szerint egyszerű terrorbombázás volt: válasz az 1940-41-es, a levegőben megvívott angliai csata alatti német bombázásokra, amelyek során a Luftwaffe csak Londonban 12 ezer ember halálát okozta, 1940 novemberében pedig porig rombolta Coventryt (Londonra még 1944-ben is hullottak a V-1 és V-2 rakéták).
Az első hullámban, február 13-án éjszaka 22 óra 13 perc és 22 óra 21 perc között 244 Lancaster típusú angol bombázó a belváros háromszor öt kilométeres nagyságú területét vette célba, a legsűrűbben lakott kerületekre és a leghíresebb épületekre szórták a robbanó- és gyújtóbombákat.
Drezda romokban (Kép forrása: Wikipédia/ Deutsche Fotothek/ CC BY-SA 3.0 de)
Az emberek hiába menekültek az óvóhelyekre, az összpontosított támadás mindent lángba borított. Három órával később, amikor a túlélők előmerészkedtek és megkezdődött a mentés, egy újabb, immár 529 Lancasterből álló hullám zúdult a városra, a brit légierő hivatalos adatok szerint a két támadásban összesen 2659 tonna robbanó- és gyújtóbombát dobott le.
A rémálom nem ért véget, délben 311 amerikai B-17 típusú bombázó további 771 tonna, éjszaka újabb 210 amerikai bombázó 461 tonna bombát szórt a lángoló pokollá változott német városra.
Súlyosan károsodtak az egyedülállóan szép barokk épületek, a Zwinger, a Semperoper, a fejedelmi kastély és a Frauenkirche is, amely még két napig állt, s csak akkor omlott össze.
A harcok elcsitulta után a Zwingert és a Semperopert újjáépítették, de a Frauenkirche, az egyik legszebb és legmonumentálisabb német protestáns templom, amelynek kupolája uralta Drezda látképét, az NDK évtizedeiben háborús mementóként romokban hevert.
Luther Márton szobra a romba dőlt Frauenkirche előtt a bombázás után (Kép forrása: Bundesarchiv, Bild 183-60015-0002 / Giso Löwe / CC-BY-SA 3.0)
A templomot a német újraegyesítés után, tizenegy év alatt építették újjá, s hat évtizeddel lebombázása után, 2005 októberében szentelték ismét fel. Jelképes módon a 90 méter magas kupolát díszítő keresztet az angol Alan Smith készítette, akinek édesapja részt vett Drezda lebombázásában.
Drezdát és Coventryt a megbékélés jegyében évtizedek óta testvérvárosi kapcsolatok fűzik egymáshoz. A drezdai légitámadásról az első német film 2006-ban készült, melodramatikus szerelmi háromszög köré fűzve fel az eseményeket.
A város elpusztításának át- és túlélője volt az amerikai író, Kurt Vonnegut is, aki életének egyik legmeghatározóbb élményét Az ötös számú vágóhíd című regényében írta meg. Végeredményben a bombázások remélt hatása nem felelt meg a várakozásoknak, Drezda az értelmetlen háborús pusztítás intő példájaként vonult be a történelembe.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
