1991-1992 között közelibb kapcsolatban álltam a mormonokkal, mint ezt utólag szerettem volna. Ami viszont előnye volt ennek: meg tudtam ismerni emberi oldalukat is.
Bár mindent megtesznek a mormonok, hogy nemzetközi egyház legyenek, ma is amerikai egyház ez. A hivatalos statisztikáikat nem érdemes nézni, ezek szerint jelenlegi tagságuk a világban 16 millió, s ebből 6 millió az USA-ban. Tudni kell azonban, a mormonok nem tényleges, aktív tagságot számolnak, hanem mindenkit, akit megkereszteltek, s a teljesen passzívvá váltakat se veszik ki az adatokból. Nincsenek ugyan hivatalos adatok erről, de valójában a tagság kétharmada nem is tag.
Az “ősi” mormon törzsterületen – Utah állam, Wyoming délnyugati része, Idaho déli része, Arizona északi része – persze más a helyzet. Ott a nem aktív mormon is ténylegesen mormon. Egyszerűen ezen a területen a mormonság szinte már etnizálódott. Úgy nevezik “kulturális mormon”.
Máshol viszont – különösen Európában – az a modell, hogy a mormon missziók tevékenysége nulla körüli eredményt hoz: nagyon kevesen lépnek be, s a belépők közül még kevesebben maradnak. A mormon szempontból legsikeresebb európai ország egyébként Portugália, ahol a hivatalos taglétszám 40 ezer. A nagyjából hasonló nagyságú Magyarországon ugyanez alig 5 ezer fő. Érdekes, hogy a legnagyobb konkurrens – a jehovisták – sokkal sikeresebbek, pedig az ő taglétszám-adataik igazak, lásd a legkisebb “problémáért” kizárás jár. Jehovistából Magyarországon pl. 20 ezer van.
Az átlag mormon misszionárius tehát férfi, amerikai, 19-21 éves, s a mormon törzsterületről jött. A misszionárusi kétéves munka alapvetően családi kényszer – egy hithű családban felnőtt fiatal gyakorlatilag nem mondhat nemet -, másrészt mára egyfajta felnőtté válási rituálévá is vált: hiszen ez az első eset, hogy egy éppen a nagykorúságba lépett fiú különválik szüleitől, s viszonylag önálló életbe kezd.
A mormonok ma az USA-ban a leggazdagabb egyház. A becslések szerint a mormon egyház vagyona kb. 200 milliárd dollár (míg a sokkal több taggal rendelkező amerikai katolikus egyházé “alig” 30 milliárd). Ez azt jelenti, hogy anyagi gondok nincsenek.
Különösen így van, mivel az átlag misszionárius költségeit részben maga a misszionárius fizeti (jellemzően a családja). Jelenleg minden misszionáriusért a családja 10-12 ezer dollár körüli összeget fizet be az egyháznak – ez a kétéves misszió “ára” -, majd ezt az összeget maga az egyház osztja szét, azaz pl. lakást bérel a misszionáriusnak, utazási költséget fizet, valamint zsebpénzt ad. A zsebpénz jelenleg havi 400-500 dollár között van. (Ha a család szegény, akkor lehetséges, hogy mentesül a fent említett 10-12 ezer kötelezettsége alól.)
Nyilván ha a misszionárius gazdag családból van, van saját pénze is. De az ilyen költés fekete pontnak számít, az elvárás: a misszionárius éljen meg a zsebpénzéből. Nyilván ez a zsebpénz csillagászati összeg Afrikában, a gazdag nyugati államokban meg kevés. Ezért bevett szokás, hogy a gazdagabb országokban – ahol tehát az egyháztagok is jómódúak – a misszionáriusokat helyi egyháztagok etetik.
A 90-es évek eleji Bulgáriában a mormon misszionáriusok iszonyú gazdagok voltak a helyi viszonyok hátterén át nézve. Kifejezetten elő volt nekik írva, ne fogadjanak el ebéd- és vacsorameghívásokat a helyi tagoktól. Elvárás volt a szerénység is, pl. annak ellenére se használjanak taxit, hogy az filléres költség volt akkoriban.
A bolgár tagság a misszió megnyitása után gyorsan elérte a 200 főt. Személyes tapasztalatom: a legtöbb új tag tisztán hátsó gondolatból lépett be. Egyrészt azt hitték, ezzel majd könnyebb lesz az USA-ba kivándorolni, de legalábbis valamilyen amerikai ösztöndíjat szerezni. S persze voltak férjre vadászó csajok, ezek gyorsan csalódtak, mert talán az egyik legfeketébb pont egy misszionárius számára, ha kiderül a missziója alatt ismerkedett meg: ebből ugyanis egyenes a következtetés, hogy biztosan házasságon kívüli szexuális életet élt, ami pedig talán a legnagyobb bűn a mormonoknál.
A mormonok észbontóan puritánok ugyanis. A kamasz fiúknak és a fiatal, még nem házas férfiaknak a maszturbáció mint Sátán leggonoszabb kísértése van beállítva.
Szóval egyrészt ott vannak fiatal, életerős srácok, akik az önkielégítéstől is rettegni kötelesek, másrészt meg fiatal bolgár lányok. A bolgár lányok egy része meg direkt kellette magát, de aki nem tett így, az is túl jól nézett ki a puritán szabványok szerint. Egyszerűen nagyon másak az amerikai puritán szokások és a bolgár ortodox szokások. A bolgár szokások szerint – még az erősen konzervatív szokások szerint is – a szerény kinézet csak a házas nőkre vonatkozik, míg a hajadonoknál teljesen normális és nem erkölcstelen a kihívóbb kinézet. Egy szóval: még a bolgár szokások szerint szolíd nő is túl kurvás a puritán szokások mércéje szerint.
Akkoriban 4 amerikai mormon misszionárius működött Szófiában. Köztük a vezető olyan volt, aki korábban Belgrádban volt misszionárius, azért tették át Szófiába, mert beszélt valamennyire szerbül, így a bolgárt is várhatóan könnyebben tanulja majd meg. A srác olyan volt, mint egy amerikai vígjátékban a folyton szexről beszélő kamasz, csak ő nem beszélhetett, de látszott az arcán a fő baja: a disszonancia ösztönei és az egyházi tanítás között.
Egyszer megkérdeztem: mi számára a legnagyobb kihívás, hogy Kelet-Európában él 2 évet, miközben korábban egyetlen külföldi útja az volt, hogy nyaralt 10 napot a szüleivel Mexikóban. Nem szólt se honvágyról, se valamely hiányról – hogy pl. valamilyen megszokott termék nem kapható -, hanem azt mondta “a buszok”. Dehát mi van a bolgár buszokkal? – csodálkoztam. Mire ő kissé elpirulva elmondta: a buszokon, a sofőr kabinjának hátsó üvegén rendszerint egy nagy naptár van kitéve, valamilyen cég reklámja, s azon teljes alakban egy szép csaj, lenge ruházatban. – Na most, képzeld el, imádkoznom kellene, hogy legyen sikeres a napi munkám, jól tudjak magyarázni az érdeklődőknek, s erre meg közben előttem egy gyönyörű lány fürdőruhában, lobogó hajjal, kisminkelve, kihívó pózban, mintha csak engem nézne, szóval szerinted lehet a Mennyei Atya tervén elmélkedni, ha közben áll a szervem mint egy acéloszlop?
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
