A koronavírusjárvány egyik nagy rejtélye, hogy a SARS-CoV-2 egyébként szokatlanul fertőzőképes kórokozója egyeseket miért fertőz meg, míg másokat elkerül – annak ellenére, hogy a két csoport ugyanolyan mértékben volt kitézve a veszélynek.
A járvány második évének végét tapossuk, és sok olyan háztartásról tudhatunk környezetünkben, amelynek legalább egy tagja elkapta a koronavírust. De elég sok olyan történetről is hallani, amikor a háztartásból élő családtagok nem fertőződtek meg.
Léteznek tanulmányok amelyek már korábban is rámutatta, hogy a háztartáson belüli fertőződés valószínűsége “nem olyan magas, mint elsőre gondolnánk”.
Egyre több kutatás foglalkozik azokkal, akiket sosem fertőz meg a koronavírus. A tudósok őket “never-COVID” kohorsznak, vagyis “soha COVID” csoportnak nevezi.
T-sejt és genetika?
A múlt hónapban az Imperial College London publikált egy tanulmányt, amely utalt rá, hogy a magasabb T-sejt-számokkal rendelkező emberek kisebb valószínűséggel fertőződnek meg a SARS-CoV-2 vírussal.
A kutatók most az összefüggések hátterét vizsgálják. Azt sejtik, hogy a közönséges megfázás ellen védelmet nyújtó T-sejtek védelmet nyújthatnak a COVID-19 ellen. Persze, ez csak elmélet, és a kutatók jelezték is, hogy a védőoltások nyújtotta védelemnek jelenleg nincs alternatívája.
A megfázás ötödét egyébként egy másik, kevésbé veszélyes koronavírus okozza, és az e vírus ellen szerzett természetes immunitást tartják felelősnek a “soha-COVID” emberek védettségéért.
De a rejtélynek más dimenziói is léteznek. Az is sok kérdést vet fel, hogy egyesek miért reagálnak olyan rosszul a koronavírus-fertőzésre, míg mások enyhe tünetekkel megússzák a betegséget. Az Imeprial College már készíti azt a tanulmányt, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik majd, és amely szerint az emberi gének adják meg a választ.
Három tucat önkéntest tettek ki koronavírus-fertőzésnek
A britek egyébként elég meredek teszteket is folytatnak. Nemrég 36 egészséges fiatal felnőttet tettek ki a koronavírus közvetlen veszélyének egy humánkísérlet keretében. Az orrukba cseppentettek egy adag vírusdózist, majd két héten keresztül ellenőrzött környezetben megfigyelték őket.
Csak a vakmerő társaság fele fertőződött meg. A 18 fertőzött közül 16-nál enyhe, vagy közepesen súlyos, megfázáshoz hasonló tünetek jelentkeztek (orrdugulás, orrfolyás, tüsszögés, torokfájás).
A humán kísérletek először adtak betekintést teljes szélességében és ellenőrzött környezet mellett a fertőzés korai szakaszáról – a tünetek megjelenése előtt, és azok kialakulása alatt.
A 18 fertőzött esetében a fertőződés és a korai tünetek között 42 óra telt el, ami lényegesen rövidebb, mint az eddig feltételezett 5-6 nap.-
A fertőződéstől számított 5. napon érte el a vírus szaporodása a csúcsot a szervezetben, de az úgynevezett vírusterhelés a 9. napon is még igen magas volt, egyes esetekben 12. napig is eltartott ez a jelenség (a magas vírusterhelés szint természetesen fokozott továbbfertőzés veszélyt is jelent).
Az is érdekes körülmény, hogy vírus először a torokból vett mintában mutatták ki (átlagban 40 órával a fertőződés után), az orrban csak később (átlagban 58 óra), a torokban gyorsabban éri el a csúcsot, de az orrban sokkal több a vírus, és tovább marad magas a vírusterhelés szintje. Magyarul: nagyobb eséllyel történik meg a továbbfertőzés orron át, mint szájon át.
CNBC.com, körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
