Szomorúan fogadtam Dobos Attila januári halálhírét. Neve egykor fogalom volt a magyar könnyűzenei életben, egy tucatnyi slágerét mind a mai napig játsszák a rádióadók. A mostani lakodalmak emelkedett hangulatában öreg és fiatal együtt dalolja az Isten véled édes Piroskám, a Kövek a vízparton, vagy a Trombitás című nótákat.
A 60-as évek legnagyobb könnyűzenei seregszemléjén, a Táncdalfesztiválokon szerzeményei mindig jól szerepeltek, az 1967-es versenyen a KISZ-különdíját vihette haza, egy évre rá, A boldogságtól ordítani tudnék című számmal is nagy sikert aratott. Ugyanezen a megmérettetésen felesége, Mary Zsuzsi a Mama című slágerével vitte el a pálmát, s akkori villanykapcsolgatásos – amikor az erőművek mérték a hatást – közönségszavazáson is ő volt a befutó. Az eredmény nyomán ő képviselhette Magyarországot a Szocsi Táncdalfesztiválon is.
Dobos Attila és felesége ideális párt alkottak, a sikeres szocialista művésztípust mintázhatták róluk. Mégis a hatvanas évek végén Németországba disszidáltak, de a közös boldogság nem tartott sokáig, elváltak, s a feleség a kétes egzisztenciájú Klapka György vállalkozóhoz kötötte élete fonalát.
Itthon igyekeztek elfeledtetni, a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállaltnál felvételeit bevonták, a rádióban néha elhangozhatott egy-egy slágere.
A rendszerváltás után hazatért, s ekkor találkoztam vele személyesen is a Hungaroton irodájában. A Musica Hungarica kiadó gondozásában adta ki Az ember tragédiája című művét, a préseléssel minket bízott meg.
Egy lemezkiadás számtalan jogi, technikai procedúrával járt, így Attila gyakori vendég volt nálam. Mesélt kinti életéről, honvágyáról, s hogy e felvétellel szeretne ismét örömet szerezni a nagyközönségnek. Elmondása szerint a szereplők közül mindenki szívesen vállalta a feladatot. Beszélt még terveiről, aminek csak kis része valósult meg, ekkor már új szelek fújdogáltak a magyar zenei életben. Volt feleségét viszont csak szűkszavúan említette. Mary Zsuzsa egyébként – a botránykrónikákban ismét szereplő Klapka szerint – alkoholista lett, s 2011 karácsonyán elhunyt.
Dobos Attilával legutoljára a lemez kiadása után találkoztam, az egyik számozatlan tiszteletpéldánnyal ajándékozott meg, s dedikálta is a borítólapot.
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
