Jelenleg Németország egy sor válságon megy keresztül, amelynek felét saját maga teremtette. Ilyen az energiaválság és a migráció. Németországnak feltétel nélkül multikulturális országgá kell válnia, ennek érdekében az új kormány az eddigi menekültügyi rendszert gyakorlatilag felmondta, és kőkemény törekvések láthatók abba az irányba is, hogy az úgynevezett LMBTQ-társadalmat kiszélesítse. Ezek mélyen gyökerező támadások, amelyek a többség által képviselt polgári élet ellen zajlanak – nyilatkozta Roland Tichy, konzervatív német véleményvezér a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorának.
Dolgozott vezető német gazdasági lapok főszerkesztőjeként, irányította a Handelsblatt, a Wirtschaftswoche, az Impuls és az Euro című újságok munkáját, állandó rovata volt a Bild am Sonntag vezető hétvégi lapban. A 80-as években Helmut Kohl idején a berlini kancellária munkatársa volt. A széles német közvélemény az egyik kereskedelmi televízió gazdasági showműsorából ismerhette meg. Ő Roland Tichy, aki aztán 2015-ben otthagyta a nagy médiakonszernt, és megalapította saját internetes magazinját, a Tichys Einblick-et, amely mára nyomtatott formában is megjelenik, és a konzervatív nyilvánosság egyik vezető fóruma. Egy berlini televíziócsatornán vezet állandó műsort, internetes oldalát pedig százezrek követik. Roland Tichy-t , a konzervatív német véleményvezért Náray Balázs kérdezte.
– Így az év elején az ön véleménye szerint melyek a legfontosabb témák Németországban, illetve az Ön számára, mint újságíró és a Tichys Einblick, mint véleménymagazin számára? Az új német kormány ténykedése?
– Szerintem jelenleg Németország egy sor válságon megy keresztül, amelynek felét saját maga teremtette. Kezdjük a nagy válsággal, a világpolitikai helyzettel – Oroszország és Ukrajna ügyével, ami Németország számára sem mindegy. Egyfelől, mert Ukrajna is európai kulcsország, még, ha nem is tag az Európai Unióban. Másrészt pedig, Németország rendkívül függővé vált Oroszországtól a gázszállítások okán – ez pedig zsarolhatóvá teszi, mármint Németországot. A második válság, amit már magának köszönhet az ország, az a mélyreható energiaválság. Egyidejűleg akart kiszállni az atomenergiából és a szén alapú energiatermelésből, aminek pótlása kizárólag a gáz lehet, csakhogy a világszerte megugrott kereslet miatt a gázárak robbanásszerűn emelkednek. Már jelenleg is Németországban kerül a legtöbbe az áram Európában, és az ár tovább emelkedik. Az új kormány ezen a nap- és szélenergiával próbál segíteni, ami elméletben jó gondolat, csakhogy – amint ez köztudott – Németország leginkább északi fekvésű ország, tehát a szél viszonylag keveset fúj, a nap pedig ritkán süt. Ezekből az következik, hogy Németország, mint ipari ország egy mélységesen mély válságba juttatta magát.
Csak egy példa: A BASF vegyipari óriásüzeme Ludwigshafenben annyi áramot használ, mint amennyi Dánia teljes szél alapú áramtermelése, márpedig Dánia ebből a szempontból előnyös helyen van, építhet a tengeri szelekre. Más szavakkal az energiaválság Németország gazdasági teljesítőképességét szó szerint szétbomlaszthatja.
Egy további téma, amire oda kell figyelni, az az egyre növekvő migráció. Az új kormány ezen a téren feladta a Merkel-kormány mérsékelt visszafogottságát. Az eddigi menekültügyi rendszert gyakorlatilag felmondták, ami azt jelenti, hogy minden Németországban élő menekült azonnali hozzáférést kap a szociális ellátáshoz. Összegében nagyjából kétszer annyit jelent, mint, amit egy magyar munkájával keres. Ez pedig újra erősebbé teszi a bevándorlás mágneshatását, látszott ez már Lengyelország keleti határainál is, ahol Németország megpróbálta a lengyelek háta mögött elérni, hogy a fehérorosz határ megnyíljon.
– Ez energiaválság talán összefügg az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok alakulásával, a földgáz miatt, illetve, hogy az Északi Áramlat 2 elkezdi-e szállítani a gázt Németországba. Egy másik dolog, amit szintén említett már, az a migráció. Vajon a kormányt migrációs politikájában ideológia vezérli, vagy valamifajta gyakorlati szempontok?
– A migráció pusztán ideológia, a kormány azt képviseli, – mint egyébként elődje is -, hogy Németországnak feltétel nélkül multikulturális országgá, bevándorlóországgá kell válnia. Ebben benne van az, hogy egy színes társadalommá alakul, amelyben az eredeti fehér népesség egyre inkább háttérbe vonul, és ezt számos intézkedés segíti minden téren.
Az új német szövetségi parlament (Bundestag) alakuló ülése Berlinben 2021. október 26-án. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
– A véleménye szerint erre a multikulturális társadalomra az Egyesült Államok lebeg példaként a kormány szeme előtt?
– Bizonyos tekintetben az Egyesült Államok a példa, de azt azért jegyezzük meg, hogy az Egyesült Államok bevándorláspolitikája nagyon szigorú szabályokat tartalmaz. Ez az egyik, a másik pedig, hogy az Egyesült Államokba érkező bevándorló a saját kétkezi munkájára van utalva, míg ezzel szemben a Németországba bevándorló azonnal jogosulttá válik beteg- és nyugdíjbiztosításra saját maga és családja számára, valamint lakhatásra is.
Más szóval, Németország nem munkaerőt keres, hanem a szociális rendszerét igénybe vevőket, annak reményében, hogy azok az emberek egyszer majd dolgozni fognak – valamikor a jövőben.
Ez egy tisztán ideológiai ügy, amelynek hátterében mélyen gyökerező előítéletek vannak, összefüggésben a rasszizmussal, nevezetesen azzal az önképpel, hogy a német egy silány nép, amelyik még mindig cipeli Auschwitz és a nemzetiszocializmus múltját, ezért népességének oldódnia kell az észak-afrikai és ázsiai bevándorlás útján.
– Ha a Tichys Einblick egyik utóbbi címlapját olvasom, akkor ez úgy szól, hogy „A nagy átalakulás: kormányzás a többség ellen”. Vajon ez a legjobb összefoglalása a politikai és társadalmi kihívásoknak?
– Igen, és mivel a lakosságnak nincs igazán tudomása azokról a jelenségekről, amelyekről eddig beszéltünk, ezért további veszélyek keletkeznek. Mindenekelőtt ilyen a tartós infláció, ami nem jelent mást, mint az emberek kisemmizését. Ehhez jönnek további átalakítások, amelyeket az új kormány ösztönöz, különösen a liberális FDP.
Nevezetesen arról van szó, hogy a „házasság mindenkinek” elképzelést kiszélesítsék. Lehetővé váljon a többes házasság, hogy valakinek három felesége, vagy négy férje lehessen. Kőkemény törekvések láthatók abba az irányba is, hogy az úgynevezett LMBTQ-társadalmat kiszélesítsék, amiben a jövőben egy 14 éves gyerek saját maga dönthet arról, szülei tanácsa nélkül, hogy nemváltó sebészeti beavatkozásnak veti-e alá magát. Ez óriási kockázatot hordoz, hiszen egy 14 éves gyerek a pubertás időszakát éli, ami a nemi orientálódás időszaka. Ebben az életkorban pedig sok-sok hibás döntést születhet, ami egész életeket tehet boldogtalanná.
Ez csak néhány a szélsőséges példák közül, amelyek terén a kormány komolyan fáradozik. Az elmúlt napokban úgynevezett queer-ügyi megbízottat neveztek ki, akinek a feladata, hogy a szexualitásról szóló elképzeléseket önkényesen és önérdek szerint meghatározott irányba terelje. Ez pedig egyike azoknak a mélyen gyökerező támadásoknak, amelyek a többség által képviselt polgári élet ellen zajlanak. Számos egyéb ellentmondás is fakad ebből, ami megmutatkozik például a járványkezelési politikában. Naponta több száz városban tüntetnek összesen százezernyien elsősorban a korona-rezsim ellen, ahogy azt a kormány nevezi. Ezzel együtt ugyanakkor az alapjogok korlátozásával szemben is tiltakoznak. Németország úgy döntött, hogy alaptörvényét többé-kevésbé feladja, állami rendeletekkel helyettesíti, így az alapjogokat bármikor az állam rendelkezése alá helyezheti. Vagyis nincs többé az, ami a polgárt megvédi az állammal szemben.
– Ha beszélünk az ön lapjáról a Tichys Einblick-ről is, mi az alapfilozófiája a magazinnak, amelyet 2014-ben alapított? Tények – ezt szokta említeni.
– Egy liberális konzervatív magazinként, liberális konzervatív internetes oldalként határozzuk meg magunkat. Hisszük, hogy a gazdaságban liberalizmusra van szükség, ahogy azt annak idején Ludwig Erhardt Németországban sikerre vitte, a verseny és piacgazdaság elveit alkalmazva. Abban is hiszünk, hogy egy konzervatív társadalompolitika középpontjában a saját, és egyéni felelősség, a család és polgári lét áll, ami kiegészíti a gazdaságot. Ezzel az elképzeléssel közvetlenül szemben állunk a szövetségi kormánnyal és tömegmédiájával.
– Vannak csatornák, amelyeken keresztül a konzervatív gondolatokat el lehet juttatni az emberekhez?
– Igen léteznek. Ami megállapítható az az, hogy az állami műsorszolgáltatók, valamint az államhoz közel álló nyomtatott sajtó nagymértékben veszíti el szavahihetőségét.
Egy friss közvéleménykutatásban olvashattuk, hogy az emberek 70 százaléka többé nem hiszi el a televízióban látott híreket, a folyamat pedig egyre gyorsul.
Eközben pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a Berlinből elképzelt valóság, ahogy azt az állami médiában lefestik, nem illeszkedik az életben megtapasztalt valósághoz – mondta végül Roland Tichy.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
