A 2021-es népszámlálás megmutatta, hogy a nagyvárosokban sokan élnek, akik a nemzetiségre vonatkozó második kérdésnél vallották magukat magyarnak. Most még egy település sem kerül le a magyar hivatali nyelvhasználatra jogosultak listájáról, de Vágsellye és Szenc már tartósan a 15 százalékos nyelvhasználati küszöb alatt van.
A Szlovák Statisztikai Hivatal honlapján már elérhetőek a népszámlálásnak az egyes településekre vonatkozó eredményei. Ezek közt az önbevalláson alapuló kérdésekre adott válaszokból származó adatokat, így a nemzetiségi megoszlást mutató számokat is közzétették. A weboldalon közölt adatok alapján annak jártunk utána, hogy az egyes szlovákiai magyarok lakta városokban miként változott meg a magyar lakosság száma és aránya. Az összehasonlításba beemeltük Pozsonyt és Kassát is, hiszen itt ugyan arányaiban kevés magyar él, de mivel jelentős összlakosságú városokról van szó, a magyarok viszonylag alacsony százaléka abszolút számokban jelentős csoportot képvisel.
Összesen 475 503-an nyilatkoztak úgy, hogy a fővárosban élnek. Pozsony városa jelentős kampányt folytatott annak érdekében, hogy azok, akik ténylegesen a városban laknak, ezt a népszámláláskor be is vallják, még akkor is, ha hivatalosan nincs ott állandó vagy átmeneti lakhelyük. A fővárosban ugyanis hosszú ideje problémát jelent, hogy jelentős számú be nem jelentett személy él és dolgozik ott. De fordított jelenség is megfigyelhető, amikor a városból a környező falvakba kiköltöző személyek hivatalosan megtartják a fővárosi lakcímüket. A 2021-es népszámlálás azt is megmutatta, hogy Pozsonyban 11 297 személy vallotta magát a kérdőív nemzetiségre vonatkozó első kérdésénél magyarnak, a másodiknál pedig 2656 személy nyilatkozott úgy, hogy magyar nemzetisége is van. Ez összesen 13 953 embert jelent, ami a város lakosságának 2,93 százaléka. Érdekes adat, hogy a közülük csak 11 958-an nyilatkoztak úgy, hogy magyar anyanyelvűek. 1995 személy tehát első vagy második nemzetiségének a magyart jelölte meg, de valamilyen más anyanyelvűnek vallotta magát. Gyurgyík László demográfus szerint elsősorban arról lehet szó, ha valaki szlovák nemzetiségű és anyanyelvű, de ilyen módon vállalta a magyar kötődését.
A táblázat ide kattintva érhető el nagyobb méretben.
A 229 040 összlakosságú Kassa városában is érdekes adatokat mutat a népszámlálás. A 2021-es felmérés során 5636 személy vallotta magát magyarnak a nemzetiségre vonatkozó első kérdésnél, ami visszaesést jelent, ha ezt az adatot a tíz évvel korábbi népszámlálás nemzetiségi adatához hasonlítjuk. Akkor ugyanis még 6382 személy vallotta magát magyarnak a városban. Ekkor még azonban csak egy nemzetiség bevallására volt lehetőség. 2021-ben, amikor a népszámlálási ívben már két identitást is meg lehetett adni, 2171 kassai élt ezzel a lehetőséggel. Az első és a második kérdésnél magukat magyarnak vallók együttes száma így 7807, ami még növekedést is jelent a tíz évvel korábbi adathoz képest. Gyurgyík ezzel kapcsolatban elmondta, ők mind magyarnak tekintendők, függetlenül attól, hogy azt az első vagy a második kérdésnél vallották be. „Feltehetjük azonban, hogy akik másodikként kötődtek a magyar identitáshoz, a különböző társadalomstatisztikai mutatóik szempontjából kevésbé kötődhetnek a magyarsághoz koherensen” – mondta. Arra figyelmeztet, hogy 2011-es népszámlálás nemzetiségi adatát csak a 2021-es felmérésnek a nemzetiségre vonatkozó első kérdéséből származó adattal lehet összehasonlítani. Az első vagy a második kérdésre magukat magyarnak valló személyek száma inkább a korábbi népszámlálások során felmért magyar anyanyelvűek számával hasonlítható össze. A 2021-es népszámlálás során 7633 kassai nyilatkozott úgy, hogy magyar az anyanyelve.
Gyurgyík rámutat, Nyugat-Szlovákiában az első és a második kérdésnél magukat magyarnak vallók csoportja szinte teljesen megegyezik azok számával, akik a kérdőívben magyar anyanyelvet jelöltek meg. „A középső és a keleti régiókban azonban már van némi eltérés. Ez minden bizonnyal a roma lakosság miatt van” – mondta a szakember. Itt érdemes megemlíteni, hogy Kelet-Szlovákiában, Tőketerebes járási központban a romák aránya meghaladta a 15 százalékos nyelvhasználati küszöböt. Ezzel kapcsolatban Ravasz Ábel korábbi romaügyi kormánybiztos elmondta, ebben a városban van az ország legnagyobb roma telepe, mintegy 7 ezer fő élhet ott nagyon rossz körülmények között. Hozzátette azonban, hogy a többi nagy méretű, hasonló közösséggel szemben, mint amilyen a Luník IX, Tőketerebesen sajnos nincs javuló tendencia az emberek életkörülményeiben. „Attól tartok, hogy itt nem a kulturális és nyelvi jogok a legfontosabbak, hanem annál sokkal alapvetőbb problémákat kell megoldanunk: mint a víz, a lakhatás, az egészség. A 15 százalék feletti eredmény viszont segíthet ráirányítani a figyelmet ezekre a problémákra” – mondta Ravasz, aki az előző kormány idején a Híd tagjaként töltötte be a kormánybiztosi tisztséget.
Az említett 15 százalékos küszöböt a kisebbséginyelv-használati törvény rögzíti. Eszerint azokon a településeken, ahol egy adott nemzetiség eléri ezt az arányt, joga lehet arra, hogy a hivatali érintkezésben a saját nyelvét használja. Ehhez az adott falut vagy várost, a 15 százalékos küszöb teljesítése mellett fel kell venni arra a listára, amelyen a kisebbséginyelv-használati joggal rendelkező települések vannak. Ezt a kormánynak kell megtennie. A magyarlakta városok közül Szenc és Vágsellye esetében immáron egymást követő második népszámlálás alkalmával mutatkozott meg, hogy a kritikus 15 százalék alatt van a helyi magyarok aránya. Még akkor is így van ez, ha a nemzetiségre vonatkozó első és a második kérdésnél magukat magyarnak valló személyek számát összeadjuk. A kisebbséginyelv-használati törvény ugyanakkor azt mondja ki, ha egy faluban vagy egy városban három egymást követő népszámláláson 15 százalék alatt marad az adott kisebbség aránya, akkor elveszik a nemzetiségi nyelvű hivatali nyelvhasználathoz való jog. Fontos megjegyezni, hogy a 2031-ben esedékes következő népszámlálásig még változhat a jogszabályi környezet.
A népszámlálás nemzetiségi adatai szerint az ország 5 449 270 lakosából 422 065 személy (7,75 %) vallotta magát magyarnak a felmérés nemzetiségre vonatkozó első kérdésénél. A 2021-es volt azonban az első olyan szlovákiai cenzus, amelyben a nemzetiségre egy második kérdés is vonatkozott. Az online űrlapon először a „Mi az ön nemzetisége?”, majd az „Egyéb nemzetiséghez tartozónak is vallja magát?” kérdés következett. Az utóbbi lehetőséggel élve további 34 089 személy nyilatkozott úgy, hogy a magyar nemzetiséghez is tartozik. Ők az első helyen valamilyen más identitást jelöltek meg. A Statisztikai Hivatal azonban még nem hozta nyilvánosságra az ún. kereszttáblázatokat, vagyis azokat az adatokat, hogy például az első kérdésnél magukat magyarnak valló 422 ezer személy között hányan vannak, akik a második kérdésre is válaszoltak. Nem tudni még tehát, hogy mennyi a magyar-szlovák, magyar-roma identitásúak száma, ahogy a fordított identitás kombinációjú csoportok létszáma sem ismert.
A 2021-es népszámlálás során az ország teljes lakosságának 5,4 százalékáról nem sikerült megállapítani, milyen nemzetiségű, de az eddig publikált adatokból nem lehet pontosan kikövetkeztetni, hogy ebben a csoportban mennyi lehet a magyar. Az azonban már most is látszik, hogy az ismeretlenek aránya nagyobb a nagyvárosokban, a szlovákiai magyarok legnagyobb része viszont nem nagyvárosban lakik. Az ismeretlen nemzetiségűek aránya a 2011-es felmérés során 7 százalék volt.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
