Még kezében sem volt a színészi diplomája, amikor Dino Benjamin a Vígszínházban már több darabban játszott. Aztán ő lett Nemecsek A Pál utcai fiúkban. Rendezői ambícióiról legfeljebb a baráti körében beszélt, de miután az Ódry Színpad padlásán színre vitte Joe Orton Szajré című krimiparódiáját, már sejteni lehetett, hogy ezen az úton sem fog megállni.
„Egyszerűen azt éreztem, hogy vannak dolgok, amelyeket színészként nem tudok megmutatni, beszélni viszont nagyon szeretnék róluk – mondja új bemutatója előtt Dino Benjamin, aki Királyhelmecről került Budapestre. – Erre a legjobb módszer, ha én rendezem meg az előadást. Így legalább fel tudok dolgozni bizonyos dolgokat az életemből, ugyanakkor szakmailag is fejlődöm. Egy ilyen munka nagyon sokat segít abban, hogy tanuljak, és még többet szívjak magamba a színházról.”
Szélvész után is szép vagy. Ez a címe a darabnak, amelyet Cseh Dávid írt egy Japánba került magyar fiúról, akinek régi vágya teljesült azzal, hogy bekerülhetett egy idegen kultúrába. Élete egy viharos éjszakán vesz komoly fordulatot, amikor lecsap a tájfun Tokióra.
„Ott voltam a darab születésénél. Amikor kézhez kaptam a kész szöveget, azonnal a magaménak éreztem, hiszen olyan dolgokat olvastam ki belőle, amelyek, még ha nem is rólam szólnak, rám is jellemzőek. A félelem, a magány, a szorongás. Örülök is, hogy mindezt nem nekem kell eljátszanom. Nem mintha tehetségtelennek érezném magam hozzá, hanem mert végigsírnám az egészet. Ezért is jó, hogy másvalaki tolmácsolja a történetet, és mégis az enyém tud lenni, hiszen rendezőként is azonosulhatok vele. A közös pontok adottak a darabbeli fiú és köztem. De ami nagyon fontos: ez a történet bárhol, bármikor, bárkivel megeshet. Nem rólam és nem az íróról szól. Ez nem egy terápiadarab. Csupán érzéseket, hangulatokat, momentumokat ragadhatok ki belőle, amelyek engem is érintenek.”
Az előadás egyik különlegessége, hogy a játék során megidéz egy hagyományos japán színházi formát, a rakugót, amelynek lényege: az egész történetet egyetlen személy meséli el úgy, hogy közben dinamikus váltásokkal több figurát is megidéz. A rakugo magyarul annyit jelent: hulló szavak. Japánban a mesélő egyedül ül a színpad közepén, és kellékként csupán egy papírlegyezőt és egy kisebb szőnyegként funkcionáló anyagot használhat, azon ülve mondja el a történetet.
„A mi előadásunkban máshogy jelenik meg a rakugo. Úgy oldottam meg a helyzetet, hogy az egész történetet Japánostul, mindenestül beillesztettem egy közép-európai színházi stílusba. Aki azonban ismeri a rakugót, az előadás egy pontján felfedezi majd annak a japán színházi formáját is. Ez egy tizenöt-húsz perces rész az előadásban, egy finom betét, amely teljes mértékben megidézi a rakugót. Az egyetemen nem tanultunk erről. Csak most, ahogy készültem a rendezésre, akkor találkoztam vele először. Igazából a szerzőtől, vagyis a darabból tudtam meg, hogy mit is takar voltaképpen. Dávid azt is mondta, hogy olyan ez a darab a színésznek, mint egy mászóka. Nagy érzelmi fokokat kell megmásznia, hogy felérjen a létra tetejére. Lelkileg nem könnyű feladat számára. Árnyalt, intenzív, érzelmes szerep. Olyan embert kellett hozzá keresnem, akiről tudom, hogy sokszínű, és a játéka tud igazán mély lenni. Amikor elmondtam Dávidnak, hogy Szántó Balázsra gondoltam, azonnal rábólintott, és onnantól fogva rá írta a szerepet. Tehát mindketten eleve tudtuk, hogy őt akarjuk. Ismerve a képességeit, a darab elkezdett hozzá idomulni. Mondhatom azt is, hogy a figura száz százalékig ő lett. De nem is egy, hanem több mint tíz alakot formál meg az előadás során, és hirtelen váltással hozza mindegyiket.”
Szántó Balázs már a Szajréban, egy szexuálisan túlfűtött fiú szerepében is ott volt Dino Benjaminnal a főiskola színpadán, a Vígszínházban pedig több darabban is együtt játszanak. Van azonban egy másik szereplője is a bemutatás előtt álló előadásnak, Kovács Olivér személyében.
„Nem akarom lelőni a poént, ezért csak annyit árulok el: Olivér néma szereplőként van jelen a színpadon, érzelmi kivetülése a főhősnek. Színészileg, úgy gondolom, rendkívül izgalmas kihívás elé állítottam. A japán kóken alakot vettük a szerep alapjául. A kóken magyarul azt jelenti: nyílt színi segéd. A japán színházban ő a díszletező, a kellékes, az öltöztető, minden, amiben segíteni kell a színész munkáját. Mindeközben személyiségtől és érzelmektől mentes alak.”
A másfél órás előadás sem zenében, sem hangulatban, sem látványban nem utal Japánra. Teljesen indokoltan azonban pár japán betűvel szembesül majd a néző. Az előadás premierjét január 21-re, vagyis péntek estére tűzte ki a Vígszínház.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
