A klímaaktivizmus, ami nagy valószínűséggel egy globalista elterelő hadművelet része – egy programozott klímahisztéria eredményeként – valószínű, hogy létrehozott egy új vallást. Neve még nincs, de annál jobban látni a „karbonlábnyomát“…
A Covid-19 hatására a Gréta-félék kicsit a háttérbe szorultak, az igazi vallásalapítók mégis a németek lettek. A választások után megalakult az új német kormány, benne egy új gazdasági és klíma „szuperminisztériummal”, minisztere pedig a zöldek társelnöke, Robert Habeck lett, aki polgári foglalkozását tekintve gyermekkönyv író, tehát a szakmai tapasztalatait nem illdomos firtatni. Minden atomerőművet és szénerőművet be akar záratni, hogy mi lesz aztán, azt még nem tudni.
Az új vallás sátánja pedig a szén-dioxid (CO2) lett. Ennek a színtelen-szagtalan gáznak az ember és állat általi előállítását pedig szerinte mindenképpen meg kell szüntetni.
Amíg az új klímapapság ezt nem éri el, mindenféle megszorítással, adóval és más bizonytalan energiaforrások telepítésével akarja sújtani az emberiséget.
A téma körül (most a covidon kívül) talán nincs is nagyobb propaganda. A „fejtágításba“ milliárdokat ölnek, legtöbbször haszontalanul.
De nézzük meg, miért?
A karbonsemlegesség mélyzöld imádata abból indul ki, hogy a CO2 az egyik gáz, amely a legerősebben rendelkezik az üvegházhatással, tehát nagy a hőtároló képessége. Ezt az állítást a szakemberek kissé árnyalva látják és nem is tagadják, hogy van ilyen tulajdonsága. Az új klímapapság azonban nem tudja (akarja?) észrevenni, hogy a Föld tömegének durván 1%-a szén, ennek most csupán 0,042%-a van a légkörben.
Azt is elfelejtik, hogy egy átlagosan 80 kg-os ember testében 14 kilogram szén van, ami a levegőből került oda a növényi fotoszintézisen és az állatokon keresztül.
Azt sem veszik észre, hogy a 150 évvel ezelőtti 1 milliárd ember helyett ma majdnem 8 milliárd fújja ki a CO2-t.
De az sem izgatja őket, hogy a vízgőz sokszorosan erősebb üvegházhatású gáz! Azt is elfelejtik, hogy a CO2-tartalom növekedését a vízgőztartalom megnövekedése részben, nagyon hatásosan csökkenteni tudja. Miért felejtik el ezt a tényt?
Talán azért, mert a nem szakmailag beavatottak előtt így lehet az országokra rákényszeríteni a klímavédelmi költségeket és az ostoba tudományos és szakmai intézkedéseket is.
Ha ez kiderülne (amire az egyszerű halandónak nincs esélye, mert nincsenek meg az ehhez kellő eszközei) alapjaiban felborítaná a „tudományos megalapozottságot“.
„…A vízgőz klímaszabályozó szerepének köszönhetően az övegházhatás a maximumon van, amit tovább növelni nem lehet, akármennyi CO2-t bocsátunk ki. Szerencsére csökkenteni sem lehet, mert az rontaná az élő bolygó túlélési esélyeit. A bűnbaknak kikiáltott CO2 pedig nem szennyezi a környezetet, nem káros anyag, éppen ellenkezőleg, az élet nélkülözhetetlen része“ – állítja Hájjas István, aki elismert szakembere a témának.
Hasonlót állít vizsgálódásai alapján Mőcsényi Mihály (a Tájépítészek Nemzetközi Szövetségének volt elnöke), aki tudományosan bizonyította pl. az idősebb tölfgyfák esetében a megnövekedett szénfelhalmozódást, ami 30 év alatt elérte a 14%-ot. Azt sem szabadna elhallgatni, hogy a mezőgazdasági termésátlagok a 150 évvel ezelőttiekhez óriásit ugrottak, ami nemcsak a gépesítésnek és a műtrágyáknak, hanem a most megnövekedett CO2-tartalomnak is köszönhető – több lett a növények „ennivalója“.
Azt is elfelejtik, hogy gyorsuló ütemben vágják ki az öserdőket, az urbanizáció pedig mindent lebetonoz, leaszfaltoz.
Hogy miért baj ez? Mert a növény az egyetlen valami, ami a fotoszintézis és némi ásványi anyag segítségével elképzelhetetlen mennyiségű szenet tud magában felhalmozni és közben „legyártani“ a nekünk oly szükséges oxigént.
Még nincs kimutatva az sem, hogy a napelemekkel letakart területek CO2 elnyelő képessége és ezáltal az oxigéntermelése mennyivel lett kisebb. Vagy mennyi kárt okoznak a tengerbe és máshova telepített szélturbinák.
Szarka László (az MTA rendes tagja) így fogalmaz: „…Ideje volna már észrevenni, hogy a CO2-kibocsátás negatív éghajlati hatása kétséges, pozitív biológiai hatása viszont bizonyos. Az éghajlattal bármikor bármi történhet (pl. egy óriási tűzhányó kitörésének következményei – szerk.), de annak oka nem a CO2 lesz. Nekünk, embereknek a CO2 áldás és nem átok“.
A gond az, hogy ma már ezzel nem csak a németek beszélnek mellé, hanem a nemzetközi, a „széndioxidtalanításban“ nagyon is érdekelt globalizált szervezetek.
Azzal pedig, ami igazán veszélyes (mert nem természetes anyag), az a rengeteg műanyag hulladék, csomagolóanyag, PET-üveg, fólia, stb. és amivel a CO2-re fordított energiáknak a töredékével sem törődnek, mert csökkentené profitjukat.
„…Ideje lenne végre észhez térni, és megállítani ezt a rendkívül költséges, öngyilkos nemzetközi CO2-ellenes programot. Nem véletlen, hogy éppen a távol-keletiek igyekeznek kihátrálni ebből az őrületből, például a japánok, pedig eredetileg ők találták ki a harakirit“ – írja Héjjas István.
Még az ezen sorok írójának meglincselése előtt azonban befejezésül el kell mondani: fölöslegesen nem kell CO2-t bármilyen módon előállítani, mert mindenből megárt a sok(k)!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
