Ez év nyarán felkérést kaptam a Gömöri Kézművesek Társaságától, hogy a hagyományos nemzetközi XV. Gömöri Kézműves Vásár várhosszúréti rendezvénye keretében tartsak előadást Gömör hagyományos tánckultúrájáról. Az előadás vázlatának felhasználásával próbálom folytatásos írásban összefoglalni a Gömör tájegységben végzett néptáncgyűjtéseimet, illetve a jelenlétemben végzett gyűjtéseket. Az előadás bevezetőjében elmondott fontos tényt itt is, és minden folytatás elején közölni szándékozom, hogy „az elődeinktől a XX. század első felével bezárólag semmilyen írásbeli hagyaték nem maradt ránk a gömöri tánckutatást illetően, legalábbis kutatásaim alkalmával én nem találkoztam vele”.
Az 1976-ban Szilicén tett egynapos néprajzi terepfelmérés, valamint az Árvalányhaj Szilice-Borzova-i Hagyományőrző Táncegyüttes 1973-ban Kalocsán, a Duna Menti Népek Nemzetközi Folklórfesztiválon elért nagy visszhangot, elismerést kiváltott sikeres szereplése ösztönözte a Kassai kerület kétéves koreográfusképző tanfolyamának vezetőit, hogy a következő tanfolyami konzultáció témája néprajzi gyűjtés legyen, s a tanfolyam hallgatóinak részvételével vezetésemmel filmes gyűjtés végezzünk 1981-ben Szilicén.
A néprajzi gyűjtés megszervezésében és megvalósításában segítőtársak voltak: Szőlős Sándor, a Csemadok járási titkára, aki a falu és a Csemadok helyi vezetőivel mozgósította az adatközlőket, Méry Margit, a Csemadok KB néprajzi szakelőadója, ő vezette a gyűjtési jegyzőkönyvet, Kolár Péter, a Csemadok kassai kerületi titkára, ő készítette a fényképeket. Sajnos nem tudtam tőle beszerezni, szerencsére megvannak, de még nem dolgozták fel a hagyatékát. Szőllős Sándornak, a helyi vezetőknek, valamint a táncos, dalos hagyományok gondos művelőinek köszönhetően a közösen végzett munka jelentős eredményt szült.
Mivel a tanfolyam hallgatói között ott voltak a kassai és a besztercebányai kerületek magyar tánccsoportjainak és táncegyütteseinek szakmai vezetői is, ők elsődlegesen gondoskodhattak arról, hogy a megismert dalok és táncok – karéjosok, verbunkosok, csárdások és a lakodalmi tréfás verbunk – azonnal általánosan ismerté válhassanak, mert igyekeztek bedolgozni az általuk vezetett csoport műsorába. Az alábbiakban részletesen ismertetem az egyes filmre vett táncok előadóit.
Szilicei karikázó, illetve karéjos
Táncolták: Boros Zoltánné, 1937. Bokros Lajosné, 1933, Máté Gézáné, 1928, Szakal Lászlóné, 1939, Váradi Béniné, 1942, id. Mezei Sándorné, 1912. Vincze Béláné, 1902.
A táncukhoz maguk énekelték a „Kovács pengeti a vasat” c. dalt. Mivel rövid volt a felvétel, csak ezt az egy dalt ismételték többször.
Szilicei karéj második felálláskor
Táncolták: Bokros Zoltánné, 1937, Bokros Lajosné, 1933, Máté Gézáné, 1928, Szakal Lászlóné, 1939, Várdi Béniné, 1942, Vincze Béláné, 1902.
A táncukhoz maguk énekelték a „Szilicére két úton kell bemenni” dalt. Mivel rövid volt a felvétel, csak ezt az egy dalt ismételték többször, de ez a táncuk tempósabb volt és figurálisan is gazdagabb.
Verbunk
Zene: Figur Jancsi /1907/ egy szál hegedű, „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs” közismert műdal.
Táncoltak: Máté Géza, 1922. Bokros Zoltán, 1930, Kovács János, 1922, id. Mezei Sándor, 1910. ifj. Bokros Lajos, 1930. ifj. Mezei Sándor, 1933, Kovács Imre, 1927.
Vasvári verbunk
Zene: Figur Jancsi /1907/ egy szál hegedű, „Sárga szöget veretek a csizmámba / csizmádba/” dal.
Táncoltak: Máté Géza, 1922. Bokros Zoltán, 1930, Kovács János, 1922, id. Mezei Sándor, 1910. ifj. Bokros Lajos, 1930. ifj. Mezei Sándor, 1933, Kovács Imre, 1927.
Szilicei csárdás
Három párral táncoltattuk, hogy minden táncoló mozgása tisztán látható legyen a filmről a leíró számára.
Táncolták: Szakal Lászlóné, 1939 – ifj. Mezei Sándor, 1933. Bokros Lajosné, 1933 – Bokros Lajos, 1930, Máté Gézáné, 1928 – Máté Géza.
Zene: Figur Jancsi /1907/ hegedűvel a „Kovács pengeti a vasat” dalt többször ismétli.
Szilicei csárdás
Táncolták: Bokros Lajosné, 1933 – Bokros Lajos, 1930, Kovács János, 1922 – Váradi Béniné. 1942, Lőrincz Istvánné, 1927 – Kovács Imre, 1928.
Zene: Figur Jancsi /1907/ hegedűvel „ Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak” dal.
Szilicei páros kopogós csárdás
Táncolták: Vincze Béláné, 1902 – id. Mezei Sándor, 1910.
Zene: Figur Jancsi /1907/ hegedűvel, „Kovács pengeti a vasat, sűrűen kocogtatja”.
Szilicei csárdás
Táncolták: Bokros Zoltánné, 1934 – ifj. Mezei Sándor, 1933, id. Mezei Sándorné, 1912 – id. Mezei Sándor, 1910.
Zene: Figur Jancsi /1907/ hegedűvel, „Szabó Vilma, ne menj az erdőbe” ballada, csárdás tempóban muzsikálva. Azon a vidéken szokás tánckísérő dalként betyárballadát vagy másféle balladát alkalmazni.
Szilicei csárdás
Táncolták: id. Mezei Sándorné, 1912 – id. Mezei Sándor, 1910. Vincze Béláné, 1902 – Zs. Bodnár László 1910. Zene: Figur Jancsi /1907/ hegedűvel, „Eresz alatt fészket rak a csóka”.
Tréfás lakodalmi verbunk, vagy vasvári tréfás lakodalmas verbunk
Táncolták: Máté Géza, 1922. Bokros Zoltán, 1930, Kovács János, 1922, id. Mezei Sándor, 1910, ifj. Bokros Lajos, 1930. ifj. Mezei Sándor, 1933, Kovács Imre, 1927.
Zene: Figur Jancsi /1907/hegedűvel játssza a tánc sajátos dallamát.
A beindított néprajzi táncgyűjtésekbe bekapcsolódtak mások is: felvidékiek és magyarországiak egyaránt. Martin György és Pálfy Gyula kiemelten sokat foglalkozott a vidékünkkel. Martin segítségünkkel több alkalommal filmre vette a Szilicei-fennsíkon található községek, Szilice és Borzova (Szádvárborsa) táncos hagyománykultúráját, 1968-ban Gombaszögön a Csemadok rendezte magyar dolgozók Országos Kulturális Ünnepélyen, 1973-ban Kalocsán a Duna Menti Népek Nemzetközi Folklórfesztiválján.
A színpadon bemutatott műsor rögzítése mellett minden alkalommal további felvételeket is készített, ahol szabadon táncoltatta a kiválasztott adatközlőt. Egyezség van köztünk, miszerint minden közösen és egyénileg gyűjtött táncanyag eredeti példányait átadjuk a MTA ZI-nek archiválásra és megfelelő körülmények között történő tárolásra. Az intézet pedig a leadott anyagról kópiát készíttet, és használatra átadja a Csemadoknak, illetve hazai magyar táncmozgalmunknak. Ennek a kézfogással pecsételt egyezménynek köszönhető, hogy filmjeink vannak az 1950-től 1983-ig terjedő időszakban végzett néprajzi gyűjtéseinkről.
A Csemadokban Ág Tibort sikerült függetlenített státuszban népdalgyűjtésre alkalmazni, később Méry Margitot is független tárgyi néprajzosnak átminősíttetni: viselet, díszítő tárgyak, terítők, varrottasok gyűjtésére, tehát a tárgyi néprajzra, valamint mesék és gyerekjátékok gyűjtésére függetleníteni. Mindkettejük szorgos munkájának eredménye, hogy megközelítően teljes áttekintéssel bírunk a hagyományos ének és zene, valamint viselet, szőtt, font, stb. értékeinkről. A felgyűjtött értékeket igyekeztek publikációk által is közkinccsé tenni, könyveik sorozatban jelentek meg.
(Folytatjuk)
Takács András, Martin Gyögy-díjas néptáncgyűjtő, az MMA Köztestületi tagja.
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
