Szinte minden nap szoktam álmodni. Alapvetően 3 kategóriába sorolhatók álmaim:
- kellemetlenek: pl. elfelejtek felöltözni és így megyek az utcára, vagy hatalmasat böfögök ott, ahol nagyon nem kellene,
- fantasztikusak: pl. képes vagyok repülni (furcsa, de mindig nagyon alacsonyan repülök, 1-2 méterrel a föld felett),
- abszurdak.
Az előző kettő mindenkinél megvan, az utóbbi nem.
A napokban volt ilyenem.
A sztori: elmegyek a bankba készpénzt befizetni a számlámra.
A csavar: 100 millió amerikai dollárt fizetek be, amit egy nagy táskában viszek. A pénz 100-dolláros bankjegyekben van, rendesen becsomagolva kis százdarabos, s nagy ezerdarabos kötegekbe.
A legfurcsább: se én nem látok semmi különöset az egészben, se a bankban nem lepődnek meg, a pénztáros teljes természetességgel veszi tudomásul mennyit fizetek be.
Minden le is zajlik, amikor eszembe jut: egy fillérem sincs a befizetett összegen kívül, ezért a pénztároshoz fordulok: “elnézést, visszaadna 200 ezret, mert nem maradt zsebpénzem, most jut eszembe, ebédelni akarok, s ott nem fogadnak el kártyát“. Eszembe se jut álmomban, hogy a 200 ezer dollár túlzás mint költőpénz. Arról nem is beszélve, hogy itt egy ebédhez még 200 dollár is túl sok lenne. (Van szemben egy étterem, párszor elmentünk a múzsámmal. de – dollárban számítva – sose költöttünk el ketten összesen 40 feletti összeget, s ennyit csak akkor, ha több fogást ettünk.) A pénztáros is csak annyit mond “igazán szólhatott volna korábban, most stornóznom kell a befizetést, s újat csinálni 99 millió 800 ezer dollárról“.
Ráadásul: miért pont USA-dollár? Ilyen évek óta nem volt a kezemben.
Ébredés után gyorsan utána is számoltam: 100 millió amerikai dollár százdollárosokban kb. 1100 kg súly mindennel együtt, azaz fizikai képtelenség lenne lazán sétálgatni ilyen összeggel.
Valójában szeretem az ilyen álmokat, sok vidámságot okoznak.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
