Juhász Marci (a nagyközönség számára) a Csillag születik vetélkedőben tűnt fel, ahol az egész ország azonnal a szívébe zárta, majd 2012-ben a Nomad énekese, frontembere lett. Négy stúdiólemezt, valamint egy dupla koncertalbumot készítettek együtt, majd 2020 decemberének elején távozott a zenekarból. Nyolc év után visszatért oda, amit már gyerekként elkezdett, és ami teljes egészében ő, azaz az egy szál gitáros/szájharmonikás előadáshoz. Tavaly szeptember közepén – a GrundRecords gondozásában – megérkezett a Sorsszimfóniák című nagylemeze, aminek zenei világa egyszerre szentimentális, nosztalgikus, mégis vidám és felszabadult – a korongra került 9 dal mindegyike valami egyedi, édes-bús, szomorkásan vidám ízzel bír, ezáltal (nem túlzás) 2021 egyik legizgalmasabb és legszemélyesebb kiadványaként könyvelhetjük el. A Múcsonyból származó énekmondóval egy bő órás kötetlen beszélgetés során vettük végig az elmúlt évek történéseit, a szólóanyag megszületését, és ennek miértjét, de a már sikeresen lezajlott önálló koncertekről, illetve a közeljövő terveiről is esett szó.
– Ha javasolhatom, legelőször essünk túl a nehezén… Miért távoztál a Nomadból?
– Mindenki azt hiszi, hogy tudatosan készültem erre a lépésre, de nagyon nem. Egyszerűen így alakult, sok minden miatt. Nem véletlenül lett az első (szóló) dalom a Süllyedő hajó. Teljesen másról szól, de én tudom, hogy mi ihlette…
– És hogyan emlékszel vissza a zenekarban eltöltött évekre, és a veled elkészített lemezekre?
– Nagyon sokat köszönhetek Cicónak (Jánosi Szabolcs, Nomad zenekarvezető, gitáros – a szerk.), és az egész bandának, hogy kihalásztak a Csillag születik vetélkedő után. Mint a Nomad énekesét megismert a szakma, és a rock/metal közönség is, ezzel viszont háttérbe került az egy szál gitáros/szájharmonikás Juhász Marci, a szegény ember Bob Dylan-je. De természetesen a Nomaddal elkészített albumokra nagyon büszke vagyok. Otthon van egy polcom, amin egymás után sorakoznak ezek a CD-k, és utána van téve a szólólemezem.
– Amikor elhagytad a Nomadot, már tudtad, hogy egy szólólemezzel fogsz jelentkezni, vagy csak elkezdtél szimplán dalokat írni?
– A folyamat hamarabb kezdődött. A dalírás úgy jött nálam, hogy van egy Tóth Zoli nevezetű barátom, aki egyszer átküldött egy szöveget, hogy próbáljak meg arra valami dallamot, zenét rátenni, nézzük meg, mi lesz belőle. Leültem a gitárral, és minden ami jött, felvettem, aztán elküldtem neki. Ez lett a Bennem élsz című szám. A másik vonal Bodzás Attila volt, aki már néhány éve bombázott az írásaival, de addig valahogy nem vettem komolyan, mert több száz szöveget tolt át, kérdezte, hogy nem lehetne-e valamelyikből Nomad dal… És eljött 2020 augusztusa, voltunk egy Storm The Studio koncerten, és akkor este, amikor hazaértem, elővettem a fent már említett Süllyedő hajó című versét, elkezdtem ehhez zenét írni, és akkor kattant be, hogy fogok csinálni egy szólólemezt. Akkor még úgy volt, hogy a menedzsment is rábólint, hogy semmi akadálya. Aztán történt néhány dolog, és tavaly december hatodikán mégis úgy döntöttem, hogy kiszállok a Nomadból.
Egy lapra feltettem mindent. Senki nem gondolta, hogy meg tudok írni egy lemezt, és azt fel is tudom venni, meg is tudom jelentetni. Persze, ez a dalcsokor nem a zenészszakmának készült, itt nincs nagy gitározás, mert nem vagyok egy jó gitáros. Viszont szerintem az sikerült, hogy a szövegekre dallamos harmóniákat írtam, mindezt pedig megtámogattam a hangommal, éneklésemmel, így egy egyedi megszólalású anyag született.
– Személy szerint én csak gratulálni tudok ehhez az albumhoz! Hatalmas meglepetés a hazai lemezdömpingben.
– Nagyon köszönöm!
– Beszéljünk most már akkor a Sorsszimfóniákról! A nagyon igényes és tartalmas bookletet böngészve az jön le, hogy ez egy majdnem egyszemélyes produkció, minden tekintetben.
– Igen, mindegyik dal énektémáját én találtam ki, én írtam meg az összes zenét, sőt, itthon egy lestrapált laptopon elkészítettem a hangszereléseket is, de amolyan producerként is tevékenykedtem. Plusz a dalszövegek kb. harmada is tőlem származik.
– Na, ezt külön meg is akartam kérdezni, hogy például a Borsó, meg a héja az ugye tuti nem külsős szerzemény!?
– Nem. (nevet) Ez életem első szövege, amit teljesen egyedül írtam. És úgy született meg, hogy amikor az utolsó Nomad koncertre mentünk – 2020 október 16-án Miskolcra –, éreztem a buszban, hogy valami baj van az energiákkal. Lefelé menet megírtam a szöveget, de akkor még egy nagyon szomorú dal volt. Hazajöttem, felolvastam Kingának (Marci barátnője – a szerk.), de aztán elkezdtem gondolkodni, hogy ez így nem jó, hiszen nagyapám egy bolondos, „húzdmegazujjamos” öreg volt. Úgyhogy átírtam egy teljesen vidám szövegre.
– Mindezek alapján úgy tűnik, hogy nem valamilyen koncepció alapján írtad meg ezt a lemezanyagot, hanem „csak” hagytad, hogy az érzelmeid vezessenek…
– Ez teljesen így van. Kilenc dalból négyben nincs is refrén. Mert azt mondtam, hogy ne arról szóljon a zeném, hogy pontosan ki van benne számolva, hogy hol legyen verze, bridge, refrén… ahogy a szívem vitte, úgy alakult. Nem is engedtem senkinek, hogy belenyúljon, még akkor sem, amikor tanácsokat kaptam. Megköszöntem azokat, de vállalom, hogy ez az én szólólemezem.
– Melyik dal állt össze a legkönnyebben, és melyik a legnehezebben?
– Az összes nóta úgy született meg, hogy itthon telefonnal felvettem őket, és utána dolgoztam ki véglegesre mindet. Az biztos, hogy a már többször említett Süllyedő hajó az ugyanúgy maradt, mint ahogy először rögzítettem. Az Édes menedéken viszont dolgozni kellett, elég nehezen ment rá a szöveg a kitalált dallamra, utóbbit többször meg is kellett változtatni.
– Még kiemelnék egy dalt, a záró Hűtlen szerelmeseket, ami idővel egy nagyzenekaros, hangosan megszólaló nótává válik… így ez egy kicsit elüt az addigi hangulattól. Ez hogyan lett ilyen?
– Ennek a dalnak az utolsó három perce az 2012-es Csillag születik és a Nomad közötti időszakban született. Volt akkor egy bandám itt Pesten, a Geopárd… (nevet) És ez az egész zenekaros felvétel akkor lett rögzítve! Ezt a dalt azóta már játszottam ilyen-olyan rendezvényeken egy szál gitárral, tehát az elejét, de úgy gondoltam, hogy kipróbálom, hogy mi van, ha még hozzáillesztem ezt a hangos, rockos részt. És így lett belőle egy hatperces nóta.
– Néhány vendégzenész is közreműködik egy-két dalban. Nekik adtál instrukciókat, vagy nem volt erre szükség?
– Igen, négyen játszanak egy pár új dalban, név szerint: Szász Feri (gitár), Balogh József (harmonika), Schneider Szilveszter (ütőhangszerek), és Fonay Tibor (vonósok). Azt mondtam nekik, hogy előzetesen nem kell meghallgatni semmit, ami jön rá első hallásra, azt kérném. Tudtam, hogy ezek a muzsikusok azt fogják játszani, ami nekem kell.
– Már volt szó szövegírásról, zeneszerzésről, viszont én mindenképpen megemlíteném még Kerekes Istvánt is, aki fotóit adta a kiadványhoz. Vele hogy hozott össze a sors?
– Fontos, hogy a nevéhez tegyük hozzá, hogy Kazincbarcika, mert ugyanilyen néven van egy másik fényképész is, aki ráadásul ugyanilyen stílusban alkot! A barcikai Kerekes Istvánnal úgy hozott össze a sors, hogy anno, még 2012-ben megosztottam egy képét – egy öreg néni, meg egy bácsi van rajta – mert nagyon megfogott. Utána nem is gondolkoztam azon, hogy bármit is csinálnék vele, aztán 2021 januárjában írtam neki egy üzenetet, hogy nem készítene-e egy fotósorozatot rólam? Viszont azt tudni kell, hogy ő csak olyanokkal dolgozik, akik szimpatikusak neki… ha nem, akkor nem vállalja a munkát. Sokat beszélgettünk, hogy lejöjjön a fényképekről, hogy milyen vagyok, aztán kiderült, hogy ez az ember olyan, mint az én zeném. Dodó (I’m Dorothy énekesnő, basszusgitáros – a szerk.) egyszer azt mondta nekem, hogy Marci, te egy lélekénekes vagy… na, István meg egy lélekfotós. (nevet)
Nagyon jól összedolgoztunk, megkaptam jó néhány fotóját, így a booklethez is én válogathattam össze a képanyagot. Egyedül a magenta feliratokat hozta Bödecs Andris. Egyébként a címlapra az lett volna eredetileg írva, hogy ’Játszani jöttünk a földre’, de aztán maradt az, hogy ’Játszani jöttünk’, és ez így nagyon jó, mert ezáltal nyitva marad, hogy miért jöttünk játszani? Az én esetemben zenélni, és jól érezni magamat. Mert úgy gondolom, hogy éljünk, amíg lehet, mert amikor már 70-80 évesek leszünk, ne az jusson az eszünkbe, hogy milyen hamar elment ez az élet… Én úgy vagyok vele, hogy játszani jöttem, és ezt az utóbbi egy-másfél évben érzem, és minél pozitívabb vagyok, annál pozitívabban sikerül minden.
– Kiadód hogyan lett?
– 2020 december 25-én elküldtem Szénégető Ricsinek (aki többek között a GrundRecords sajtósa) a Süllyedő hajó-hoz készített otthon összetákolt videócskát. Ő meg szinte azonnal felhívott, hogy ez nagyon jó… januárban üljünk már le, és beszélgessünk arról, hogy kiadnák a lemezemet. (nevet)
– Ősszel kluboztál egyedül. Hogy sikerültek ezek a bulik?
– 14 önálló koncertem volt, és azt kell mondjam, nagyon jól sikerültek! Az a legdurvább, hogy a legkevesebben Kazincbarcikán voltak, de ott el lett kottázva a dolog a védettségi igazolvány miatt, a többi helyszínen viszont 40-100 fizető néző volt. A hangulatra sem lehet panaszom, Miskolcon például véletlenül lehagytam két dalt a lemezről, és a visszatapsnál bekiabálták, hogy a Hűtlen szerelmeseket, meg a Bennem élszt nem játszod? Pedig akkor még csak egy hónapja volt kint az album.
– Az ilyen önálló szólóesteken a saját dalok mellett mi van még a repertoárban?
– Népdalokat játszom, meg régről a Belezavarodok című számot, ami nem jelent meg sehol, plusz egy pár feldolgozást. Például Bill-től a Rossz vért, meg a Hey Joe-t, vagy egy Doors-t. Ha meg nagyon elvesztem a fejem, akkor még a Pocsolyába léptem is előkerül. (nevet) Elkezdtem újra szájharmonika tanárhoz is járni, úgy sportszerűen, mint régen, és ez a gitárral együtt azért elég ütős.
– Az elmúlt hónapokban többször is felléptél a Road előtt, szilveszterkor pedig a Kowalsky és a Vega előtt, nagyszínpadokon. Milyen volt a közönség reakciója ezeken a helyeken a produkciódra?
– Önállóan nem akartam nagyobb helyeken játszani… de végül háromszor is felléphettem a Barba Negrában. És nagyon jól fogadta a közönség a műsoromat, pedig a Road koncertek előtt a P.M.A. volt az előzenekar, akik ugye egy brutál hardcore banda. És utánuk jöttem én. (nevet) De a közönség vette… Nyilván ilyen esetekben csak négy saját dalt játszom, és több a feldolgozás. Plusz olyan cuccokkal megyek, hogy az egy szál gitárom is rendesen megszólaljon.
– Aki figyelemmel kíséri a FB-oldaladat, vagy az Instádat, elég személyes jellegű megnyilvánulásokat is láthat, de ugyanúgy ’büntető-posztokat’ is, amiket, mondjuk úgy, egy-egy „rosszalkodásod” után Kinga oszt meg. Ezek nem zavarnak téged? Vagy tudatosan mutattok meg szinte mindent a közönségnek?
– Maradjunk annyiban, hogy nem minden az, aminek látszik… de persze, ezeket a posztokot ő írja. (nevet) És valljuk be, vannak ezek között jó képek is… (nevet) amiket imádnak az emberek. Az oldalamon amúgy nagyon dolgozom, mehet itt ki kedves poszt, információ közlés, de vannak ott dalok is, régi emlékek, és azt is megmutatom, hogy dolgozom… azaz az életemet.
– Aki ismer téged, de talán az is, aki csak a közösségi média oldalait nézegeti, vagy mondjuk koncerten találkozott veled, az tudja, hogy te egy közvetlen srác vagy, sőt még lehet azt is, hogy civilben ételfutárként dolgozol már egy jó ideje. Ráadásul egy kis borsodi faluból, Múcsonyból jöttél. Mennyire érzed magad „rocksztárnak”?
– Semennyire. Én azt szeretném, hogy a szomszéd gyerek legyek, akinek eljönnek a koncertjére. Nem érzem magam rocksztárnak. Nem is rockzenét játszom, és a habitusom sem olyan. A Nomad énekeseként próbáltam rocksztár imidzset felvenni, de az nem én voltam.
– Milyen terveid vannak 2022-re? Nemrég megjelent egy-két fotó, ahol Road Mátéval zenélsz együtt…
– Igen, zenélgetünk együtt Mátéval, mert nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Mondhatom azt, hogy barátkozunk… mert haverok már rég vagyunk. Ő egy nagyon jó szövegíró, én meg próbálok dallamokat előhozni a fejemből, amikre az ő szövegei passzolnak… aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. (nevet) Készül egy új Juhász Marci lemez, de idén csak maximum egy-két új dalt mutatok majd be erről, amolyan előhírnökként. Mert 2022-ben leginkább koncertezni szeretnék minél többet, ha meglesz rá a lehetőség. Jelen pillanatban már van 10-11 lekötött bulim, a szezont február 4-én kezdem a fővárosban, a Vokál Rock Bisztróban. De játszom majd Miskolcon, Salgótarjánban, Egerben, Debrecenben, Kazincbarcikán, és Zalaegerszegen is.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
