A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága (SZNT ÁB) által múlt év december elején közvitára bocsátott székely/székelyföldi személyi kártya rég nem tapasztalt visszhangot váltott ki a hazai közéletben, médiában. A tervezetről, illetve a kialakult vitáról Izsák Balázst, az SZNT elnökét kérdeztük.
– A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága 2021. december 3-án egy határozattervezetet fogadott el a székely/székelyföldi személyi kártyára vonatkozóan, amelyet közvitára bocsátott. A magyar és a román sajtóban igen nagy volt a visszhang, az elmúlt év végén az egyik olyan téma lett, amely rendesen felkavarta az állóvizet. Ez volt a cél? – Bármilyen mozgalomnak, így a székely autonómiatörekvésnek is érdeke, hogy megragadja a közfigyelmet. Mondhatnám, hogy igen, ez is a célok között szerepel. Mindig is el akartuk érni, hogy a román közvélemény is foglalkozzon Székelyfölddel, a székelyföldi autonómiatörekvéssel, de nemzettársaink is értesüljenek arról, hogy milyen lépéseket teszünk. Persze ennél azért lényegesen többet akartunk. Komolyan gondoljuk a közvitát. A megadott e-mail-címre javaslatok érkeztek, de nem voltak érdektelenek a közösségi oldalakon és a sajtóhírek alatt megjelent kommentek sem. A kérdésre adható válasznak pedig van egy kemény magja, ez maga a székelyföldi személyi kártya, és a hozzá kapcsolódó rendszer. Ez a székelység önszerveződésének az esélye.
– Ez a szó – önszerveződés – már többször is elhangzott az önök felhívásaiban, közleményeiben. Mit értenek ezen a kifejezésen, és hogyan járulhat hozzá ehhez a székelyföldi személyi kártya? – Ha alakul egy párt, egy mozgalom vagy egy civil szervezet, amely több embert akart felvonultatni egy cél mellé, akkor ehhez az első lépés a tagtoborzás. A megjelölt cél elérésében a potenciális tagok túl azon, hogy aláírásukkal támogatják, személyesen is részt vesznek. Ennek megfelelően alakul ki az adott szervezet belső struktúrája. Azaz meg kell szervezni. A székelyföldi személyi kártya nem egy tagsági igazolvány, hanem sokkal több ennél. Székelyföld teljes népességét ölelheti át, és már az a tény, hogy az igénylők kifejezik elkötelezettségüket Székelyföld területi autonómiája mellett, az önszerveződésre tett első lépés ez. A kártyatulajdonosok jogot kapnak, hogy részesei legyenek társadalmi konzultációknak, amelyeknek tárgya bármilyen fontos közösségi kérdés lehet. Jogot kapnak a választásra. Magának a Székely Nemzeti Tanácsnak a megválasztása is erre épülhet a jövőben. De a közösség dönthet arról, hogy ezen az úton válassza meg a közösségi önkormányzatát. Ha mindez megtörténik, akkor a székelység egy szervezett közösséggé válik, amelyet nem állami hatóságok irányítanak, hanem a közösség tagjai, a közösség maga. Ezért találó kifejezés az önszerveződő közösség.
– Ezek szerint félreértésen alapul az a feltételezés, hogy a román államnak kell a személyi igazolványra vonatkozó törvényt módosítani. Egyáltalán ütközik-e román törvényekbe, hogyha egy ilyen kártyát civil kezdeményezésként hoznak létre? – Szinte érthetetlen, hogyan olvashattak ki egy ilyen szándékot a közzétett határozattervezetből. A román hatóságoknak ebben a kérdésben nincs tennivalója, nem tőlük várjuk a székely személyi kártya létrehozását és kibocsátását. Nem ütközik a román törvényekbe, hiszen ha egy törzsvásárlói kártya vagy tagnyilvántartási adatbázis nem törvénytelen, akkor ez sem lesz az. Tekintettel arra, hogy személyes adatok kezeléséről van szó, figyelembe fogjuk venni az európai uniós szabályozást (idegen rövidítéssel GDPR), és minden egyes országnak a szabályozását, ahonnan adatokat akarunk gyűjteni.
– Ez a gyakorlatban hogyan fog történni? A társadalmi konzultációk kérdését ki fogalmazza meg? A kártyabirtokosok hogyan tudnak arra válaszolni, egyáltalán mit nevez rendszernek? – A székely személyi kártyához tartozik egy adatbázis, és természetesen egy honlap is. A társadalmi konzultációra feltett kérdéseket egy olyan bizottság fogja megfogalmazni, amelyet pártok, szervezetek, egyházak által jelölt személyek alkotnak. Meg kell teremteni egy konszenzust a rendszer működéséről, s ennek a rendszernek része ez a bizottság. A székelyföldi személyi kártyán lesz egy QR-kód, amely lehetőséget nyújt a tulajdonosoknak, hogy egy telefonos applikáción keresztül elérjék azt a felületet, ahol véleményt nyilváníthatnak. Az egész rendszer működése nyilván feltételez egy szervert, amely tárolja az adatbázist. Amikor rendszerről beszélünk, akkor ezen a kiadott kártyákat, az adatbázist, az adatkezelőt és az egészet működtető bizottságot értjük, amely beilleszkedik a törvényes keretbe, saját szabályzatába és abba/azokba a szerződésekbe, amelyek alapján a bizottság létrejön.
– Ez nem túl bonyolult? – De igen. Bármely társadalom bonyolult. A választópolgár bele sem gondol, és sokan nem is tudják, hogy a társadalom által létrehozott államnak hány intézménye van, milyen közöttük a viszony, milyen törvények szabályozzák. A román politikai elit néha vádként fogalmazza meg, hogy a mi elképzelésünk szerint Székelyföld állam lenne az államban. Van igazság ebben, ha nem is fedi teljesen a valóságot. Ahhoz, hogy az autonómia által Székelyföldre ruházott jogköröket gyakorolhassa az itt élő népesség, képesnek kell lennie állami hatásköröket is gyakorolni. Az önszerveződés, a székely személyi kártya a társadalmat készíti fel, hogy az autonómia bonyolult intézményrendszerét létrehozza és működtesse. A nagy kérdés az, hogy fel vagyunk-e erre készülve? Amióta a Székely Nemzeti Tanács megalakult, új és új dolgokat tanulva készül a feladatokra, amelyeket el kell végeznie. Folyamatosan tanulunk és készülünk.
László-Pál Piroska
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
