Az év sportolója gálán a Vlček Erik, Botek Ádám, Zalka Csaba, Denis Myšák, Samuel Baláž ötös lett az év legjobb csapata. Ugyan utóbbi három versenyző nem tudott ott lenni a pozsonyi díjátadón, edzőjük, Likér Péter jelen volt. A tréner felelőssége volt a 2021-es évben is az, hogy az Európa- és világbajnokságon és az olimpián melyik négy versenyző üljön be a hajóba. A döntéseit az eredmények igazolták, hiszen mindhárom világversenyről éremmel tértek haza. A gálán az elmúlt évről kérdeztük őt.
Méltó lezárása az év csapata cím és az ünnepi díjátadó a 2021-es évnek?
Többször mondtam már, hogy ez az év volt eddig a legnehezebb az életemben. Nagyon kemény volt összeválogatni a fiúkat, ezért sok vita is volt a csapatban. Nagyok voltak az elvárások, előjöttek az érzelmek, de hála Istennek megoldottuk a helyzetet. Minden versenyről hoztunk érmet, minden versenyző állhatott dobogón. Mi vagyunk az egyetlen négyes a világon, amely mindhárom világversenyről éremmel tért haza. Bevallom őszintén, örülök, hogy vége a szezonnak, mert új erőre kell kapnom. Szerintem mindenki így érzi ezt a csapatból. Sajnálom, hogy a többi fiú, aki szintén keményen dolgozott ezért az eredményért, nem lehet itt a karantén miatt. Nekik is kijár egy nagy köszönet.
A négyes összeállítása változott az idei világversenyeken, az olimpia előtt Vlček Erik egy különversenyben győzte le Zalka Csabát és ült be a tokiói hajóba. Ez volt az év legnehezebb döntése?
Főleg az döntött kettejük között, hogy Erik akkor jobb volt. Igazából mindketten beleillenek a négyesbe. Mindketten erősek, magasak, mindkettőnek van kellő tapasztalata. Az egyikük az elején jobb, a másik a végén. A vízen dőlt el. Zalka Csaba is nagyon jó versenyző, vele is mindig érmesek voltunk. Az olimpia előtt választani kellett, és az eredmény igazolta, hogy ez jól sikerült. Minden döntés helyes volt idén, kivéve azt, hogy az én véleményem szerint Zalkát kellett volna indítani K1 200-on, és nem Gellét 1000 méteren Tokióban.
Vlček Erik a díj átvételekor elmondta, hogy gyerekkoruktól ismerik egymást és sokat dolgoztak együtt. Hová helyezné ezt a bronz-érmet a hosszú közös pályafutásukban?
Erikkel megnyertünk szinte mindent. Négyszer nyertem vele világbajnokságot, voltunk Európa-bajnokok, volt már egy ezüstünk is a riói ötkarikás játékokról. Az olimpiai aranyon kívül minden összejött. Nagyon büszke vagyok erre a pályafutásra és erre a bronzéremre is. Én nagyon fiatalon kezdtem edzősködni, még mindig csak 37 éves vagyok, ez volt a harmadik olimpiám. Nekem is „csak” egy olimpiai arany hiányzik. Ennél már nincs nagyobb cím, amit meg lehet nyerni. De mi nem azok a fajták vagyunk, akik ha valamit megnyernek, akkor aztán hátradőlnek a fotelban. Minden évben megérezzük és szeretjük a vér szagát, és szeretünk utánamenni. Szerintem elég jó vadászok vagyunk.
Megfogalmazták már a következő évi vagy a következő olimpiai ciklusra kitűzött célokat az ön által edzett kajakosokkal?
Erről még korai most beszélni. Jövőre az én célom, hogy a lányokat jobban felhozzam, és hogy minél több kvótája legyen a szövetségnek is. A lányokban is hatalmas a potenciál. Persze a fiúkkal is a legmagasabbak a célok, de a lányok egy kicsit előnyt élveznek majd. Már tizedik éve dolgozunk a négyessel, és egy pici változásra most szükség van.
Az említett lányok, Gamsjäger Lisa-Maria és Mariana Petrušová mire lehetnek képesek?
Ami most a legfontosabb, hogy hála Istennek egészségesek. Mindketten nagyon akarnak, van bennük tűz, jó a fejük, de sokat kell még tanulniuk, még többet dolgozniuk, és arra fogunk fókuszálni, hogy egészségesek maradjanak. A nemrég véget ért amerikai edzőtáborban is nagyon jól dolgoztak. Úgymond egy beast-módot kell beléjük nevelnem, hogy úgy tudjanak kajakozni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
