Úgy döntöttem, nem leszek egykötetes szerző, mert van még mondanivalóm és valahogy ráéreztem az írás örömének ízére. Mesélte nemrég Zalka Lóránt, akinek Egy csónakban az Istennel című könyve után nemrég már megjelent a második is a sokat mondó Kilépni! címmel. Próza mellett versek is vannak benne.
Aki kicsit is ismeri a szerzőt, egy kihalófélben lévő emberfajta egyik utolsó példányát, annak e címválasztás cseppet sem meglepő, hiszen ő maga is gyakran lépeget ki a saját komfortzónájából, és legnagyobb örömünkre sűrűn folytat párbeszédet a Jóistennel. Hogy miről? Hát csak arról, ami őt érdekli, s amibe kapaszkodni lehet ebben ez egyre furább, elembertelenedő világban. S közben rámutat fene nagy jó létünkre, digitalizált lélegzetvételünkre, elindulásainkra, megérkezéseinkre és arra buzdít, merjünk mások lenni, ne sodródjunk az árral, próbáljunk legalább néha szemben is úszni vele. Lépjünk ki bátran a sorból!
– Ugye, azt tudod, hogy sokan téged hibáztatnak? … Ezért az egészért, ami most van. Szidalmaznak és gúnyolnak, mert nem tudnak megküzdeni a betegséggel.
– Ezzel tisztában vagyok. Nem telik el nap úgy, hogy ne kellene szembenéznem a rágalmakkal. Bár ez elszomorít, mégis szeretem őket. Szeretem az embereket. Ugyan „az Isten szereti az embereket” kijelentés ma már közhelynek számít, elcsépelt mondatként hever a fiókok alján… Én mégis kitartok. Tudod, nekem is be kell teljesítenem a küldetésemet.
Hát így hangzik egy kis párbeszéd a szerző és a Jóisten között. S az ember olvasva a sorokat rájön, hogy itt majd csaknem két egyenrangú fél beszélget, és hogy ez nem más, mint egy tanító mese.
Mert Lóri maga is pedagógus és valahol kutya kötelességének érzi, hogy ha módja van rá, tanítson, rávezessen, rámutasson dolgokra. Igazán fontosakra. Ha úgy tetszik, az élet lényegére. A maga egyedi és optimista távcsövén keresztül. Erős természet-, Isten- és emberszeretetével, elbűvölő derűjével. Egy kicsit tán helyettünk is ír és gondolkodik így. Helyettünk, akik csüggedünk, megfáradunk, reményt vesztünk. Nehéz időkre lélekbalzsam minden sora. Nyugtató hatású olvasmány.
De azért néha próbáljunk meg, mert megéri:
Kilépni a meleg takaró alól! Kilépni a ház biztonságából! Kilépni a virtuális káprázatból! Kilépni az anyagiasság kínálta álbiztonságból! Átlépni a zóna határait! Kilépni a fotelkényelemből! Aztán, ha mindezt megtettük, kezdődhet maga az Élet!
Megjelent a Magyar7 2022/1. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
