Az alábbi rövid idézetről csak azért tudhatjuk, hogy nem ma írták, mert történelmi utalásokat is tartalmaz, amelyek dátumait, ha ismerjük – miért ne ismernénk – könnyen ki tudjuk számolni a szöveg keletkezésének időpontját. Persze ez nem találós kérdés és az sem, ki vetette őket papírra. A valaha élt egyik nagyobb magyar publicista, Fiala Ferenc gondolatait olvashatták az előbb. Hunynak a fények című írása – amelyből az idézet is van – már a második világháború utáni sötét világban keletkezett, amelyet Fiala – a vesztes háború miatt sajnos már emigrációban – olyan jól körülír ebben a munkájában, hogy az ember bizony akarva-akaratlanul megáll, és elgondolkozik: mégis merre tartunk?
A dolog ott válik egyszerre érdekessé és aggasztóvá, hogy ami Fiala Ferencnek a jelene volt, ahonnan az 1912-es Titanic-katasztrófát már öt évtized távlatból szemlélte, az nekünk már szintén a múlt, sőt, egy hangyányival már távolabbi is, mint ami Fiala jelene és a Titanic elsüllyedése között volt. Ennek ellenére a szöveg olyan – persze a történelmi kontextusokat leszámítva – mintha tegnap vetette volna papírra egy Fialához hasonló lelkületű publicista. Tehát, ami akkor, az 1960-as években már egy lélekben hozzánk oly közel álló ember jelene volt, az a káros tendencia folytatódott 2021-ig is, természetesen ezerszer hatványozva. Adja magát a kérdés, ha Fiala akkor – helyesen – így gondolkodott, vajon milyen karácsonyi írást vetne papírra napjainkban?
Bizony, az 1960-as évekhez képest még nagyobbat fordult a világ, ez a változás pedig nem kizárólag – jobbára – negatív, de szélsebes is. Az elmúlt 5-6 évben többet alakult, változott a világ mint az előtte lévő 10-15-ben, amelyhez hozzászokni még akkor is nehéz lenne, ha ezek a változások pozitívak lennének. Karácsony van, nem szeretnék senkit untatni ezeknek a negatív tendenciáknak a felsorolásával – írok, beszélek róluk eleget év közben. Legyen annyi elég, hogy ezek a – csak részben új keletű – problémák, amelyek nemcsak az európai, fehér civilizációnkat, de már a mi legszűkebb életterünket is veszélyeztetik, nem fognak maguktól eltűnni, tehát, aki azt várja, hogy "egyszer majd ezeknek a rossz időknek" is vége lesz, csalódni fog. Akkor lesz vége csak, ha teszünk is érte.
Mindezeket nem azért írtam le, mert nem gondolnám azt, hogy ne billenhetne helyre a civilizációnk sorsa – Fiala sem gondolta így. Épp ellenkezőleg, közeleg az év végi számvetés, de karácsony ünnepe mindig a feltöltődésről, a "belassulásról", az év közben talán kissé elfeledett gondolatok, értékek újramegtalálásáról szól. Még azok is, akik év közben nem szoktak lelki (ön)vizsgálatot tartani, ilyenkor jobb esetben megállnak egy-egy pillanatra, és így cselekednek. Ezekben a napokban pedig olyan gondolatmorzsákat szedegethetünk össze, amelyek, ha nem elvesznek a jövőben, hanem kicsíráznak, alakítói-formálói lehetnek az elkövetkezendő időknek.
Végül még két gondolat, amelyekhez szintén Fialát hívom segítségül, ugyanabból az írásából:
Az első, úgy gondolom, egyértelmű. Még manapság sem minden változás negatív, megtalálni a folyamatos elértéktelenedésben azt a maroknyi értéket, ami keletkezik, felér egy jókora gyémánttal. A másik pedig, hogy a fény keresésének vágya, a jó és a gonosz párharcának transzcendens ábrázolása, a fény előretörése a sötétség ellen nem keresztény vívmány, hanem annál sokkal régebbre tekint vissza, amelybe a manapság sokak által kiforgatott és félreértelmezett kereszténység is tökéletesen beleilleszkedett. A téli napforduló szimbolikája, ha nem is egyidős az emberiséggel, de az egyik legrégebbi kultusz, ami végigkíséri történelmünket. Amikor a leghosszabb, legmélyebb a sötétség, pont akkor tör utat magának a fény, hogy erejével megtisztulást és reményt hozzon mindenki számára. Ám, ami a hosszabb nappalok miatt, tudomány szempontjából elkerülhetetlen, az a lelkünkben akkor szökken csak megfelelő módon szárba, ha ehhez mi is "partnerek" vagyunk, mindennapjainkban pedig ekképpen cselekszünk. A materiális és a lelki sík így válik eggyé, egészítik ki egymást.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves olvasónk számára áldott karácsonyi ünnepeket és jó, tartalmas pihenést, feltöltődést az év hátralévő részére. A Megváltó megszületett!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
