Zajlik az új tanév, de az oktatás területén idén sem változott semmi. Az évtizedek óta meglévő problémák megoldását vagy legalább kísérlet a megoldásukra ebben a tanévben sem kezdődött el. A Fidesz-kormány az iskolaépítésekkel, felújításokkal, az iskolaőri rendszer bevezetésével úgy tűnik, megoldottnak véli az oktatás gondjait. A pedagógusoknak beígért 10%-os béremelés a társadalom tanárellenes csoportjainak sok, a tanároknak kevés. A szivárványkoalíció pedig, miközben látványosan küzd a deviáns viselkedési normák elismertetéséért, mélyen hallgat a gyermekeket, és így az egész társadalmat sújtó problémákról. Persze a béremelés ígéretén ők nem spóroltak.
Az iskolai erőszak éppúgy lekerült a napirendről, mint a diákok túlzott leterheltsége, az oktatás egyre romló színvonala stb. A gyermekek iskolai helyzetéről szó sincs a kampányban. Se bal-, se „jobb”oldalon (talán az egyetlen kivétel a Mi Hazánk Mozgalom, mely próbálja közbeszéd tárgyává tenni a szegregált oktatást, és napirenden tartani legalább az iskolai erőszak témáját).
Az oktatás problémái ugyanúgy mellékesek a „nemzeti” Fidesz-kormánynak és „az emberi jogok baloldali bajnokainak”. Persze a gyermektelen politikusokat eleve nem érdekli a téma, a többiek zöme pedig elitiskolákba járatja gyermekét. Így a közoktatás helyzetéről fogalmuk sincs.
A sajtóban nem téma az általános és középiskolás tanulók túlterhelése: hogy egy gimnazista vagy egy felsőtagozatos tanuló annyit vagy több időt tölt egy nap az iskolában, mint egy felnőtt a munkahelyén (az alsósok esetében se sokkal jobb a helyzet), s emellett még otthon is tanulniuk kellene! Sok iskolában nulladik órákat tartanak, így a gyerekek eleve fáradtan ülnek az iskolapadba. Hogy fáradtan jelentősen romlik az ember teljesítménye, az nem érdekes. A feladat le van tudva és kész.
Vannak iskolák, ahol ünnepség ünnepséget követ, további órákra vagy hétvégére is bekényszerítve az iskolába a diákokat, és sok esetben a szülőket is. Más intézmények versenyről versenyre küldik tanulóikat, bizonyítandó a szülők és a tankerület felé, hogy mennyire jól dolgoznak a pedagógusaik. Továbbterhelve ezekkel a plusz „programokkal” tanulót, pedagógust, szülőt egyaránt.
De nemcsak időben vagy pszichésen vannak leterhelve gyerekeink, hanem fizikailag is. Hiába a rendelet, hogy az iskolatáska súlya nem haladhatja meg a gyermek súlyának 10%-át, ha a hétköznapi életben a tankönyvek minősége és a tantárgyak száma miatt ez a gyakorlatban nem kivitelezhető. A minisztérium a megoldást (mint sok más esetben) lepasszolja a szülői munkaközösség, a pedagógusok, az iskolák felé.
Mivel a tantárgyak, tananyagok átalakítása a kor követelményeinek megfelelően a sokadszori kísérlet ellenére sem hozott érdemi változást, az általános iskolákban (az oktatás vezetőinek hála) még mindig az az elavult szemlélet uralkodik, amely a lexikális tudás számonkérését tekinti legfontosabb feladatának, ahelyett hogy a hétköznapi életben hasznosítható tudást adna a felnövekvő generációknak, és gondolkodni tanítanák őket.
Hiába tudjuk évtizedek óta, hogy egy gyermek (felnőtt se) nem képes 45 percet figyelni folyamatosan, a tanórák hossza sem változik. Azt is régen kimutatták már, hogy az alsósoknak és még a felső egy részében is életkori sajátosságaikból (de emberiességből is) adódóan hosszabb szünetekre lenne szüksége a gyerekeknek (például az étkezések lebonyolítása miatt is), fel sem merül az elavult szerkezet felülvizsgálata.
Az osztályozás egyes tantárgyak esetében diszkriminatív módszere sem tűnik fel a „haladó liberális gondolkodóknak”. A pszichológia és genetika több évtizedes kutatási eredményei semmit nem számítanak, ha a gyerekekről van szó (csak ha aberrált hajlamok megmagyarázására akarják felhasználni őket). Az iskolákban még mindig jegyet adnak az öröklött képességekre a testnevelés-, rajz- és énekórákon. Ezen tantárgyak esetében iskolai keretek között nincs lehetőség a gyerekek fejlesztésére, de az öröklött adottságokat sok esetben egyébként sem lehet felülírni. Mégis minden évben diákok ezreit alázzák meg, amikor olyan gyakorlatok, feladatok végrehajtását kényszeríti rájuk a rendszer, amikben öröklött képességeiknél, genetikai adottságaiknál fogva esélyük sincs jól teljesíteni, jó jegyeket szerezni, s csupán a pedagógusok képességein, jóindulatán múlik, hogy hogyan élik meg ezt a gyerekek. Gondoljunk csak egy 7. osztályos mutáló fiú énekére vagy egy alacsony gyermek szekrényugrás során átélt nehézségeire. A gyerekek ilyen helyzetekben sokszor inkább vállalják az elégtelen osztályzatot, mint társaik gúnyos nevetését.
A gyerekek és így a társadalom megalázása, igényeiknek semmibevétele a balliberális koalíció és a Fidesz szerint is rendjén van, míg a melegek, deviánsok jogaiért minden városban felvonulásokat rendezne az ellenzék, a Fidesz pedig minden eszközzel védi ezeket a felvonulásokat.
Persze, ahogy közeledik a választás időpontja, az ígéretek között valószínűleg többször elhangzik majd a pedagógusok béremelése, esetleg a terhek csökkentése, és minden, amitől a két nagy tömb több szavazót remél, ám lényegi változás, ha rajtuk múlik, a választás után sem lesz, hiszen nem érdekük, hogy az oktatásban bármi is változzék. Nem is értenek hozzá.
Stewie Flerken
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
