Háborús konfliktus fenyeget Magyarország szomszédjában. Ukrajna és Oroszország között már lassan 10 éve igen feszült a viszony. A Krím-félsziget 2014-es elcsatolása óta Ukrajna területi integritását folyamatosan veszélyezteti Oroszország. Putyin szerint az a baj, hogy Ukrajna a NATO felé közeledik, de miért gondolja úgy az orosz elnök, hogy bele kell szólnia egy másik ország külpolitikájába?
November közepén a Washington Post egy amerikai hírszerzőre hivatkozva megerősítette azokat az ukrán híreszteléseket, hogy Oroszország 2022 elején megtámad(hat)ja Ukrajnát. Az amerikaiak arról számoltak be, hogy ismerik azokat az orosz terveket, amelyek alapján Moszkva a jövő év elején 175 ezer emberrel offenzívát indíthat Ukrajna ellen. Oroszország természetesen tagadta ezeket a vádakat, egyúttal a nyugati országokat azzal vádolták, hogy provokálják.
Újabb hidegháborútól hangos Európa azok után, hogy Oroszország egyre nyilvánvalóbb eszközökkel igyekszik befolyását rákényszeríteni a Ukrajnára. Míg Fehéroroszország esetében ez könnyen megy, hiszen a diktátorként ténykedő Lukasenka már rég elvágta magát a nyugattól, addig a politikai válságokkal (és korrupciós botrányokkal) túlterhelt Ukrajna nem hajlandó egyelőre beadni a derekát.
Az oroszok szerint Európa csupán provokálja őket és valójában az ellenük irányuló terjeszkedést szeretnék erősíteni. Putyin arra kérte nemrégiben Joe Biden amerikai elnököt, hogy a NATO ne terjeszkedjen keletebbre. Amerika azonban jelenleg nem számol Ukrajna felvételével. Az orosz erőfitogtatással szemben Joe Biden komoly szankciókat helyezett kilátásba, igaz a korábbi, 2014-es retorziónál nem nehezebb komolyabb ellenlépéseket tenni, hiszen azóta gazdasági érdekekre hivatkozva több európai ország is semmibe vette azokat. Bár, nem lehet elvitatni, hogy erős hatással voltak ezek az intézkedések azért az orosz gazdaságra.
Egy Ukrajna elleni támadás már más megítélés alá esne, ugyanis Európának sem volna érdeke egy nagyobb jellegű orosz térnyerés, így feltehetően most a nyugat nem csupán a levegőbe beszél. Ez pedig Oroszország számára is intő jel lehet, hiszen az elmúlt években a rohamosan növekvő munkanélküliség és a koronavírus-járvány is erősen meggyengítette az orosz gazdaságot.
Az amerikai elnöki tanácsadó szerint Biden azt hangsúlyozta Putyinnak, hogy Ukrajna szuverén ország, amelynek saját magának kell döntenie a jövőjéről. Hozzáfűzte, hogy az amerikai elnök egyben figyelmeztette Putyint, hogy
„nagyon súlyos, európai partnerekkel összehangolt következményei lennének” annak, ha Oroszország megtámadná Ukrajnát.
Putyin egyelőre csak verbálisan támad
Az orosz elnök, Vlagyimir Putyin kedden arról beszélt, hogy az ukrán vezetés a Nyugat hallgatólagos beleegyezésével élezi ki a helyzetet a Donyec-medencében. Véleménye szerint Kijev több alkalommal is megsértette a rendezés alapjául szolgáló minszki megállapodásokat.
A 2015-ös minszki jegyzőkönyv, vagy röviden Minszk II egy 2015. február 11-én megkötött tűzszüneti megállapodás Ukrajna, illetve a szakadár oroszbarát, nemzetközileg el nem ismert de facto államok, a Donyecki Népköztársaság és a Luhanszki Népköztársaság között. Az egyezmény szerint nem folyhat hadviselés a két fél között a területen, de gyakorlatilag azóta is vannak fegyveres összetűzések. Eddig mintegy 13 ezren vesztették életüket az ottani harcokban.
Putyin elmondta, hogy Moszkvát azért aggasztja Ukrajna esetleges NATO-felvétele, mert ott is ugyanúgy meg fognak jelenni az észak-atlanti szövetség kontingensei és bázisai, valamint – szerinte Oroszországot fenyegető – fegyverzete is.
„Hogy tehetnénk meg, hogy nem gondolunk erre, ez egyszerűen bűnös tétlenség lenne részünkről: passzívan nézni, ami ott (Ukrajnában) történik”
– hangsúlyozta Putyin, aki egy esetleges háborúval kapcsolatban úgy reagált, hogy szerinte
Oroszország békeszerető külpolitikát folytat, de jogában áll szavatolnia a saját biztonságát.
Mi a NATO érdeke?
Putyin elsősorban a NATO-terjeszkedésre fogja az orosz csapatok mozgósítását. Ugyanakkor a NATO-t jelenleg nem sok érdeke fűzné ahhoz, hogy Ukrajna is tagja legyen. Ennek a legfontosabb oka az, hogy a NATO szerint jelenleg rengeteg orosz titkosszolgálati ügynök dolgozik még mindig az ukrán katonai vezetésben. Ezzel pedig óriási kockázatot vállalna a transzatlanti katonai szövetség. Szakértők szerint 2030-ig teljesen esélytelen Ukrajna bevétele a NATO-ba.
Jelen állás szerint és a minszki megállapodást értékelve, a nyugati államok (USA, Franciaország és Németország – szerk.) elsősorban abban érdekeltek, hogy egy politikailag nyugattal kokettáló, de kvázi semleges ütközőállam jöjjön létre a NATO-tagállamok és Oroszország között. Persze a politikai helyzet változhat a következő években, ugyanakkor a NATO vezetői egyelőre tartózkodtak olyan kijelentésektől, amely Ukrajna esetleges felvételét támasztaná alá.
Ugyanakkor azzal, hogy az amerikai sajtó is kész tényként számol be egy orosz expanzió tervéről, azt mutatja, hogy a nyugat szerint is lehetséges annak a lehetősége, hogy az oroszok elmennek a falig. Mások szerint inkább arról lehet szó, hogy
a nemzetközi sajtón keresztül igyekszik nyomást gyakorolni az amerikai vezetés az oroszokra.
Mi lehet Oroszország célja?
Egyelőre nehéz találgatni. Az bizonyos, hogy egyelőre Putyinnak sem érdeke egy háborús konfliktus Ukrajnával, hiszen az elmúlt években a nyugati támogatások révén, az ukrán haderő is erősebbé vált. Egy hosszú, elnyúló háború az elmúlt években gyengén teljesítő orosz gazdaságnak sem válna javára. A szankciók ez esetben akár súlyosak is lehetnének, hiszen a G7-csoport is azt fejezte ki közleményében, hogy az Ukrajna elleni további orosz katonai agressziónak „masszív következményei és súlyos ára lenne”.
Az oroszok célja vélhetően az, hogy vagy egy oroszbarát, de autoriter (lásd: Fehéroroszország) állam jöjjön létre vagy egy destabilizált és gyenge érdekérvényesítő állam. Ennek érdekében az oroszok képesek voltak olyan álhírek tömegét gyártani az elmúlt években, amelyekkel éppen a helyi kisebbségeket ugrasztották egymásnak. Nem egyszer előfordult például az, hogy
kárpátaljai magyarok ellen uszítottak orosz fake news-oldalak ukránokat vagy fordítva, ezzel is további etnikai feszültségeket szítva.
Nem tudni, hogy valóban komolyan aggódik Oroszország a NATO keleti bővítése miatt (ez lehetséges forgatókönyv – szerk.), vagy csupán az ukrán politikára kíván nyomást helyezni. Az látható, hogy az orosz vezetésnek odahaza jól alkalmat kíván, hogy ismét felerősödjön a nyugatellenes felhang az ottani közéletben. Már a fehérorosz határon látható migrációs nyomás is kiváló esélyt teremtett az orosz propagandának arra, hogy a nyugatot hibáztassa emiatt is.
Ezért is merülhetett fel egyesekben az a gondolat, hogy a belorusz és a lengyel határt érintő menekültválság pont az oroszok érdekeire játszott, hiszen az európai közvélemény inkább a lengyel határt támadó migránsoktól volt hangos, s nem az orosz csapatösszevonásokról. Anthony Blinken amerikai külügyminiszter például pontosan azzal vádolta meg az orosz felet, hogy ez egy mesterségesen kialakított krízis volt.
Ugyanígy akár a fehérorosz vezetés manipulációja is állhat a menekültkrízis mögött. Az országot az elcsalt választás óta rengeteg szankció sújtja, így ez Lukasenka bosszúja is lehetett a nyugat felé, amelyet Oroszország ügyesen a maga javára fordíthatott. Másrészt, a fehérorosz vezetés talán azzal is próbált számolni, hogy Törökországhoz hasonlóan szintén eurómilliárdokat kap majd a menekültválság kezelésére Brüsszeltől. Mindazonáltal ez azért sem volt életszerű, mert míg Erdoganék nem engedték a schengeni határ közelébe a menekülteket, addig a fehéroroszok esetében ez így volt.
Miért nem jó nekünk az orosz expanzió?
Magyarország számára nagyon szomorú következményekkel járna egy orosz-ukrán konfliktus. Ugyanis Európa következő menekültválsága igen hamar az ukrán-magyar határon következne be. Ráadásul, a kárpátaljai magyarok ezrei lennének kénytelenek elhagyni az otthonukat, ha éppen nem soroznák be őket egy értelmetlen háborúba. Szintén érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt évek magyarellenes kilengéseit egy nyugatbarát Ukrajnában jobban meg lehetne vétózni, mint egy oroszérdekeltségű országban. A kárpátaljai magyarok könnyű céltáblává válhatnának egy orosz expanzió után.
A Jugoszláv Háborúhoz hasonlóan nem volna kizárható az sem, hogy magyar életek kerülnének veszélybe. Mint ismert, 1991. október 27-én 20 óra 51 perckor a jugoszláv légierő MIG-21 vadászrepülőgépe bombatámadást hajtott végre a magyarországi Barcs városa ellen. Csupán a szerencsének köszönhető, hogy nem történt haláleset, ugyanakkor egy hajszálra voltunk attól, hogy hazánk is részesévé válljon a háborúnak. Egy esetleges orosz-ukrán konfliktus ezzel járhatna, pusztán azért is, mert a NATO tagjai vagyunk.
Ha Oroszország megsértené Ukrajna szuverenitását azzal a jövőre nézve is precedenst teremtene az esetleges agresszor államok számára. Mondhatni egy olyan folyamat elindítója lehetne, amelynek soha nem volna vége.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
