Picinyke cinkék téli énekes jelenlétét felidéző sorozatunk záró részéhez értünk. Amit ők csak elcsivitelni tudnak, azt próbálom lefordítani. Miről zengenek Teremtő-halleluját ezek a parányi, édes madárkák? Arról, milyen fantáziával óvja őket Isten a hideg ellen…
Velük és helyettük énekelni fogok szeretetedről és igazságosságodról; neked éneklek, Uram, dicséretet velük és helyettük a 101. zsoltár Igéjével. De miért is? Mert Isten úgy tervezte meg és vitelezte ki az ő cinegelétüket, hogy mint cseppben a tenger íze, az ő létezésük kicsiben is láttassa velünk Istenünk fantasztikus teremtésvédelmi alkotásait, felszereléseit. Mert hogy télen sem fáznak a madarak, annak magyarázata és lenyűgöző biorendszerbeli magyarázata van.
A madarak melegvérű állatok. Anyagcseréjük sokkal magasabb, és ezáltal magasabb a testhőmérsékletük, mint az embereké. A különböző madárfajoknál eltérőek a fokok, ám a madarak átlagos testhőmérséklete 40 Celsius-fok. Ez napközben ingadozhat az éghajlattól, az étrendtől és a mozgásaktivitástól függően. Kihívást jelenthet ilyen magas testhőmérséklet fenntartása, amikor a hőmérséklet erősen csökken. A kisebb madarak különösen veszélyeztetettek, mivel arányosan nagyobb testfelületük van a hőveszteséghez, de kisebb a testtérfogat a hőtermeléshez. Még a legkisebb madaraknak is számos teremtésbeli, kreált módjuk van arra, hogy hatékonyan melegen tartsák magukat még extrém hidegben is.
A madarak számos fizikai és viselkedési alkalmazkodással rendelkeznek ahhoz, hogy melegen tartsák magukat, függetlenül attól, hogy milyen alacsony a környezetük hőmérséklete. Segítik őket ebben a tollak. A madarak tollazata figyelemre méltó szigetelést biztosít a hideg ellen, és sok madárfaj külön téli öltözetet, tollazatot növeszt a késő őszi vedlés részeként. Az olaj, amit mirigyeik termelnek, bevonja a madarak tollait, szigetelést és vízszigetelést is biztosít.
Lábak és lábfejek: a madarak lábait speciális pikkelyek borítják, amelyek csökkentik a hőveszteséget. Testüktől elkülönítve is szabályozhatják a lábuk hőmérsékletét azáltal, hogy szűkítik a végtagok véráramlását, ezáltal csökkentve a hőveszteséget a fagyhalál kockázata nélkül.
Zsírtartalékok: még a picinyke cinkék is felhalmozhatnak zsírtartalékokat, amelyek szigetelésként és extra energiaként szolgálnak a testhő termeléséhez. Sok madár megéhezik ősszel, amikor bőséges a táplálékforrás, így a tél beköszönte előtt extra zsírréteget alakítanak ki testecskéjük körül.
Bolyhosodás: a madarak kibolyhosítják a tollaikat, hogy légzsebeket képezzenek a további szigetelés érdekében hideg hőmérsékleten. Ettől kövérnek és puffadtnak tűnhetnek, miközben csipetnyi a testük.
Önbújtatás: nem szokatlan, hogy egy madarat az egyik lábán állva vagy összekuporodva látunk, mindkét lábát befedve tollaival. Így védi csupasz bőrét a hidegtől. A madarak a válltollaikba is bedughatják csőrüket, hogy védelmet nyújtsanak, és belélegezzék a testhőtől felmelegedett levegőt.
Napozás: a napsütéses téli napokon sok madár kihasználja a nap melegét. Hátat fordítanak a napnak (így testük legnagyobb felületét teszik ki a hőnek), és kissé megemelik a tollakat. Ez lehetővé teszi, hogy a nap hatékonyabban melegítse fel a bőrüket és a tollaikat. Napozás közben a szárnyak lelógnak vagy széttárhatók, és a farok is szétterülhet. Minél nagyobb területet tudnak kitenni a napsugárzásnak, annál gyorsabban melegszenek fel. És élnek is ezzel. Reszketés: a madarak reszketnek, hogy fokozzák az anyagcseréjüket, és több testhőt termeljenek, válaszul a szélsőséges hidegre. Bár a hidegrázás több kalóriát igényel, hatékony módja annak, hogy extrém körülmények között is melegen tartsák magukat, legalábbis rövid ideig, vagy olyan helyeken, ahol könnyen elérhetőek a gazdag táplálékforrások.
Egymáshoz búvás: sok kis madár, köztük a cinegék, éjszaka nagy rajokba gyűlnek össze, és egy kis, szűk helyen összegyűlnek, hogy megosszák a testhőt. Cserjésekben vagy fákban pihenhetnek, és az üres madárházak, madártartó ládák is népszerű helyek a hő megtakarítására. Kábulat: a hideg téli éjszakákon sok madár szunyókál, hogy energiát takarítson meg. Ez a csökkent anyagcsere állapota, amikor a testhőmérséklet csökken, ezért kevesebb kalóriára van szükség a megfelelő hő fenntartásához. Akár néhány fokkal csökkenthetik testhőmérsékletüket, de a viharmadarak akár 50 fokkal is. Ez az állapot veszélyes is lehet, mivel a csökkentett hőmérséklet lassabb reakciókhoz és nagyobb sebezhetőséghez vezet a ragadozókkal szemben.
Még a hő megőrzését és a melegen tartást célzó, Isten teremtette biovédelmi felszereltségük ellenére is sok madár ki van téve a pusztulásnak kemény tél vagy hirtelen hideg esetén. Mit tehetünk értük? Jó ételt kínálunk: a legjobb téli madáreledel kínálata azt jelenti, hogy magokat, fahéjat, dióféléket, mogyoróvajat, és más, magas zsír- és kalóriatartalmú termékeket, például szalonnát is választhatunk, hogy a madarak elegendő energiával rendelkezzenek a testhő termelésére. Szereljünk fel kertünkben vagy teraszunkon etetőket, s tartsuk tele madárélelemmel ezeket. Hosszú, hideg éjszaka után a madaraknak azonnal hozzá kell férniük a táplálékhoz, hogy feltöltsék energiatartalékaikat.
Az időjárástól függetlenül legyen tele a madáretető tápláló magvakkal, hogy a madarak tudják, hová menjenek magas energiatartalmú ételért. Folyadékot is kínáljunk: a madarak megolvaszthatják a havat, hogy igyanak, de ezzel csökkentik testhőmérsékletüket, és értékes energiát használnak fel, amely a testhő fenntartásához szükséges. Ha a madarak fagyos hőmérsékleten is tudnak inni egy felmelegített madáritatóból, sokkal nagyobb esélyük lesz a túlélésre. Nyújtsunk menedéket: ültessünk örökzöld cserjéket és tűlevelű fákat, amelyek megfelelő menedéket biztosítanak egész télen. A szélfogók közelében elhelyezett menedék még nagyobb védelmet nyújt, és az is hasznos, ha az udvaron egy madáretetőt helyezünk el.
Boldog adventet, tollas, énekes madárkáink! Találékony segítségnyújtásban, gondoskodó fantáziában teli madárvédelmező adventet Olvasóinknak!
Békefy Lajos/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
