Minden eszközzel azon dolgoznak a határon túl, a szórványban élő magyarok képviselői, hogy megmaradjanak a többségi nemzet szorításában, így van ez a felvidéki Zoboralján is. Ladányi Lajos, a Zoboralja Közhasznú Társaság vezetője elmondta, hogy a Nyitrától észak-keletre eső térségben az erős intézményhálózat és a működő civil szervezetek hálózata védheti meg a magyarság identitását. Csak a kitartó munka hozhat sikereket.
– Minél távolabb fekszik egy határon túli terület az anyaországtól, annál kevesebb információ ér el hozzánk az ott élő honfitársaink helyzetéről. Hogy éli mindennapjait manapság a zoboraljai magyarság?
– Izgatottan várjuk a népszámlálás eredményeit, a számításaink szerint jelenleg 8500 és 9500 közöttre tehető a zoboraljai magyarság létszáma. Sajnos ez egészen aggasztó szám ahhoz képest, hogy 25-30 évvel ezelőtt dupla ennyien éltünk a térségben. S hogy ki számít magyarnak? Egyértelműen az, aki annak vallja magát a népszámláláson, aki ragaszkodik a magyarságához, hajlandó tenni is érte, például azzal, hogy a gyermekeit magyar oktatási intézménybe járatja. A drasztikus fogyás mindenesetre intő jel a számunkra, és arra ösztönöz minket, hogy olyan tevékenységeket végezzünk, amelyek segítenek megőrizni az itt élő emberek magyar identitását.
– Milyen erős a magyarság megmaradását segítő intézményhálózat a térségben?
– A szórványgondozásnak alapja az, hogy legyen egy olyan erős intézményrendszer, amire támaszkodni lehet. Zoboralján e tekintetben nem állunk rosszul, hiszen az itteni magyarságnak van két teljes szervezettségű alapiskolája. Az egyik ugyan szlovák igazgatóság alatt működik magyar tagozatként, de a másik, a nagycétényi intézmény teljesen önálló. Az itteni magyar szülők e két intézmény közül tudnak választani, ezek valamelyikébe járathatják a gyermekeiket. Ezek mellett vannak kisiskolák Kolonban, Zsérén és Alsóbodokon, ahonnan a magyar gyermekek el tudnak jutni a két, már említett „gyűjtő” intézménybe. Arra nagyon oda kell figyelnünk, ne legyen olyan, hogy valaki azért nem kezdi el tanulmányait egy magyar kisiskolában, mert később, buszközlekedés híján, nem tud eljutni valamelyik alap intézménybe. Lényeges az is, hogy aki pedig végez az alap intézményben, az magyar középiskolában tud tovább tanulni. Új elem Zoboralján, amire korábban nem volt példa, hogy tavaly ősztől, a magyar kormány támogatásának hála, egy teljesen önálló, magyar igazgatású és nevelésű óvoda működik nálunk. Ezek azért biztató jelek, és azt igazolják, hogy mindig lehet újrakezdeni.
– Milyen a fogadtatása az új óvodának?
– Az intézmény megnyitása óta folyamatosan növekszik a Manócska Óvodába járó gyermekek száma, ami azt bizonyítja, hogy érdemes volt belevágni a fejlesztésbe, és támogatást szerezni a magyar óvodaépítési programban. A magyar nevelési nyelvű óvoda hatalmas nyereség nekünk, mert ennek köszönhetően megfelelő módon tudjuk nevelni és felkészíteni a gyermekeket, és így később nagyobb eséllyel kezdhetik meg magyar iskolában a tanulmányaikat.
– A civil szervezetek sokat tehetnek azért, hogy egy kisebbség túléljen a többségi nemzet szorításában. Vannak olyan magyar egyesületek, amelyek hatékonyan szolgálják a helyi magyarság érdekeit, boldogulását?
– Amint mondtam, az alapot az intézményrendszer jelenti, ami most már jól működik nálunk. Emellett elengedhetetlen, hogy identitásőrző programokat is szervezzünk, mert a különböző, főleg oktatási intézmények mellett szükség van a különböző egyesületek működésére is a magyarság megmaradásának elősegítésére. Ezek kiegészítik, erősítik egymást. Fontos, hogy ezeket az identitásőrző programokat a helyi közösségre támaszkodva valósítsuk meg a különböző területeken, legyen szó oktatási, közösségfejlesztési, kulturális vagy éppen egyházi témákról. Zoboralján ezeknek megvan a gazdag múltja és háttere, mert ez a térség rendkívül értékes kulturális örökséggel rendelkezik, amit elődeink hagytak ránk. Az itt levő tizenhat település szinte mindegyikének megvan a maga egyedi népviselete, kultúrája, hagyományai, olykor még a nyelvezetük is eltér. Ezeket próbáljuk ápolni. A többi közösségfejlesztési programot a Zoboralji Kulturális és Információs Központtal, a Csemadokkal, a Nyitra és Vidéke Célalappal és más civil szervezetekkel vagy akár az egyházzal is együttműködve valósítjuk meg, és ápoljuk magyar nyelvű hagyományainkat. Mindig oda kell azonban figyelni a helyi közösségek igényeire, kultúrát nem lehet máshonnan behozni Zoboraljára, és egy fesztivál esetében fontos, hogy minden réteg megtalálja a neki tetsző programelemet. Ezeket pedig úgy kell összehangolni, hogy az egyes szervezetek ne versenyezzenek a másikkal, hanem kiegészítsék egymást.
– Sok minden kell ahhoz, hogy egy adott területen a szórványban élő magyarság túléljen. Milyen recept működhet Zoboralján?
– A rendszerváltáskor azt gondoltuk, hogy a dolgok majd maguktól megoldódnak. Aztán néhány évvel később azt tapasztaltuk, hogy ez nincs teljesen így, az iskoláink nem fognak maguktól megnyílni, így munkához láttunk. Már 1994-ben összehívtuk Zoboralján az összes társadalmi és kulturális szervezetet, intézményt, és kidolgoztunk egy rehabilitációs tervet, amiről úgy gondoltuk, hogy lökést adhat a Zoboralján élő magyarságnak. Ezt az elmúlt évtizedekben többnyire sikerült is megvalósítani. Nyitottunk kisiskolát, ahol lehetett, megszerveztük az iskolabusz-szolgáltatást, ami a mai napig már a harmadik busszal működik. Életre akartunk hívni egy országos jelentőségű rendezvényt, amellyel a régió értékeire szerettük volna felhívni az összmagyarság figyelmét. Ez lett a Generációk Találkozása kulturális, zenei és művészeti fesztivál, amely már két évtizedes, rendkívül sikeres múltra tekint vissza, amelyre az anyaországból és más határon túli területről is rendre érkeznek vendégek. Ekkor, 1994-ben döntöttünk a középiskola megszervezéséről, ami addig nem volt, az intézményt 2000-ben indítottuk útjára. Így ezt a vállalásunkat is teljesítettük, mint ahogy van már magyar nevelési nyelvű óvodánk is. Indítottunk egy térségi újságot is, ami főleg akkor, amikor még nem volt szélesebb körben elérhető az internet, óriási jelentőséggel bírt. A rehabilitációs tervben megjelőlt igény szerint hoztuk létre a Zoboralji Kulturális és Információs Központot, amely Nyitrán mindenki számára könnyen elérhető helyen található, és mára szinte az összes zoboralji magyar szervezet otthonra talált benne. Amellett, hogy a központ bérmentesen irodahelyiséget és infrasruktúrát biztosít az egyes magyar szervezeteknek, kiveszi a részét Zoboralja társadalmi és kulturális életének szervezéséből is. Felvállal minden olyan kezdeményezést, amely anyanyelvünk megőrzését, identitásunk megerősítését és hagyományaink ápolását szolgálja.
– Mennyire tudják a munkájuk során kihasználni a világháló adta lehetőségeket főleg mostanság, vírushelyzetben?
– Nálunk, szórványban is megnőtt a szerepe az online kapcsolattartásnak, de talán nem olyan mértékben, mint a tömbmagyarságnál. Nekünk sokkal fontosabbak a személyes találkozók, mivel sokkal kevesebben vagyunk, így sajnos, de legalább a járványhelyzet bizonyos követelményeinek is könnyebben meg tudunk felelni. A rendezvényeken sokszor nem okoz gondot a maximális létszám betartása. Ráadásul a programjainkon résztvevők egy jelentős része, a régi hagyományokat ápoló barátaink nem is használják az internetet. Ettől függetlenül persze a világháló szerepe fontosabb lett, bizonyos programokat, egyeztetéseket már online bonyolítunk le.
The post Kitartóan küzd a megmaradásért a zoboraljai magyarság appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
