Bogár László: Habeck és minisztériuma éppen azt tekinti majd fő feladatának, hogy minden lehetséges módon elleplezze a valóságos összefüggéseket, és hamis narratívák ketrecében „tárolja” a németség újabb nemzedékeit.
Marx talán legtöbbet idézett műve a Német ideológia címet viseli. Többek között ebből a műből való az az idézet is, amelyet szemérmesen fordítottak a „régi szemét” visszatérésének, mert a benne szereplő kulcsfogalom a szemét szónál azért kicsit erősebb
A „Die ganze Scheiße kommt zurück” volna ez a nevezetes mondat, és a Scheiße benne az inkriminált szó. Marx ezzel arra céloz, hogy a kommunizmus nem jöhet létre „helyi jelenségként”, mert akkor a régi sz…r visszatérése, ami nála nem más, mint a szakrális hagyományok tovább élő maradványa, felszámolná ezt a helyi kommunizmust. Ami egyébként logikailag igaz, és be is következett, bár nem egészen olyan mintázatban, mint ahogy azt Marx elképzelte. Ez is azt jelzi, hogy Marx nem, mint azt esetleg gondolnánk, a kapitalizmust tekintette a történelmi „rossz” megtestesülésének, hanem a szakrális hagyomány létszerveződési módját.
Amely hagyomány brutális felszámolását a kapitalizmus ragyogó történelmi tettének látta.
Jól rímel erre az új német kormány klímaügyi csúcsminisztériuma leendő vezetőjének az a mondata, amelyet egyik filozófiai esszéjében „követett el”, s aminél pontosabb „képalkotást” talán nem is lehetne kitalálni a 21. század multikulturális mocskába önmagát belefojtó Németországban.
„A hazaszeretettől mindig hányingerem volt. Soha nem tudtam mit kezdeni Németországgal, és máig sem tudok.”
Habeck, miniszter, akinek a hazaszeretettől mindig hányingere volt – mccouruier.com
Ezt írta tehát egy korábbi könyvében Robert Habeck, a népszerűségük csúcsára ért Zöldek népszerű társelnöke – akit egyre többen német kancellárként is el tudnak képzelni, s aki a leendő szociáldemokrata kancellár mögött a második legnépszerűbb német politikus.
A háború után megszülető második nemzedékhez tartozó Habeck tehát így „fordítja le” önmaga és nemzedéktársai számára azt a sötét és pusztító „ajánlatot”, pontosabban annak lelki, erkölcsi, szellemi következményét, amelyet a világ „nem létező” urai tettek a kiprovokált Harmadik Birodalmuk által végzetes történelmi csapdába csalt németségnek. A saját képességeid, szorgalmad által újra kényelemben és biztonságban élhetsz kedves németség, de ennek van egy nem módosítható feltétele, az, hogy ettől kezdve nincs múlt, nincs történelem, nincs hagyomány, és nincs kultúra. Vagyis ha egyszer és mindenkorra „elfelejted”, hogy ki is voltál valaha, ha ezeréves önazonosságod helyett a szigorúan ellenőrzött, globalokonform összetevőkből álló multikulturális moslékot tekinted természetes szellemi táplálékodnak.
A háború utáni német szellemi elit nem volt abban a helyzetben, hogy alkudozni kezdhessen e „visszautasíthatatlan” ajánlatról, így legalábbis az ország nyugati fele a hatvanas évek végére (maga Habeck 1969-ben született) újra a világ meghatározó gazdasági, kereskedelmi és technológiai szereplőjévé tette a németséget. Ám ekkoriban, Habeck gyermekkorában volt azért egy nagyon óvatos kísérlet arra, hogy most már, egy nemzedékkel a háború után, hátha kicsit enyhülhetne az ellenőrzöttség szigorúsága, amire Vörös Hadsereg Frakció, terror és polgárháború volt a „válasz” a világ „nem létező” urai részéről.
Aztán egy szűk nemzedéknyi idő múlva, az 1990-es német egyesülés idején szintén volt egy nagyon óvatos és félénk kísérlet, amely már a kelet- és közép-európai „élettér” rendszert váltó országainak az emberséges „rekultiválását” is magába foglalta volna, amire a német szuperelit néhány prominensének brutális merényletekkel történő likvidálása volt a válasz. Talán valóban nem annyira meglepő, hogy az elmúlt harminc év során a német szellemi elit néhány óvatos, egyedi kísérlettől eltekintve nem próbálkozott többé a jelek szerint beláthatatlanul hosszú ideig tartó történelmi „bünti” enyhítésére irányuló törekvéseivel.
Sőt a jelek szerint most már eljött az ideje annak is, hogy a legmagasabb uralmi pozíciókba kerüljön az a nemzedék, amely (mint most Habeck) nemcsak hogy teljesen a magáénak tekinti ezt az alkut, de megvetéssel nyilatkozik mindenről, ami még egyáltalán értelmezhetővé tenné Németország történelmi önazonosságát. És teszi mindezt majd egy olyan szuperminisztérium élén, amelynek feladata éppen az volna, hogy feltárja a globális környezetpusztítás valódi okait, és e feltárásra építve világossá tegye, hogy a globális hatalmi rend legmélyebb lételméleti lényegéből adódik az, hogy a „belső” természet, vagyis lelki, erkölcsi, szellemi lepusztulás nyomán egyre brutálisabb legyen a „külső” természet lepusztítása is, amit környezeti válságként él át a világ.
Amire bizton számíthatunk, az ennek éppen az ellenkezője, Habeck és minisztériuma éppen azt tekinti majd fő feladatának, hogy minden lehetséges módon elleplezze a valóságos összefüggéseket, és hamis narratívák ketrecében „tárolja” a németség újabb nemzedékeit. Hasonló „telitalálat” a Zöldek másik társelnökének külügyminisztersége, akinek eddigi megnyilatkozásai egyértelművé teszik, hogy a globális birodalom stratégiai diktátumainak precíz végrehajtását tekinti tevékenysége legfőbb alapjának, akár úgy is, hogy ezzel Németország külügyminisztereként ő maga számolja fel hazája alapvető globális mozgásterét.
Az Oroszországgal és Kínával való határozott konfrontációjának harsány hangoztatása azt jelzi, hogy a Németország vezető szerepére épülő Európa, Oroszország és Kína eurázsiai együttműködési rendszere, ami a globális hatalmi térben Németország egyetlen történelmi esélye lehetne arra, hogy kilépjen az őt a teljes önfelszámolás felé terelő végzetes csapdából, elenyészni látszik. A hagyomány teljes felszámolására törekvő marxi Német ideológia célba ért.
Bogár László közgazdász
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
