Talán többek emlékeznék még rá, 2017-ben volt egy vecsési zászlóbontás, amelyet a Jobbik úgynevezett néppártosodása váltott ki, sokan érezték, hogy ez nem járható út, és már akkor komoly jelei voltak annak, még a Mi Hazánk megalakulása előtt, hogy ez így nem maradhat. Így jött létre az Erő és Elszántság, az Identitesz és a Betyársereg politikai szárnyának egyesüléséből. Az Indentitesz elnöke László Balázs volt, aki most újra aktivizálja magát és szervezetét, vele beszélgettünk.
– Jövő év elején újjáalakul az Identitesz. Mielőtt rátérünk erre, érdemes visszább mennünk az időben. Korábban mikor és mi is volt az Identitesz?
– Igen, ami a szóbeszédet illeti, a hír igaz. Az Identitesz újjáalakul, sőt, ami azt illeti, a színfalak mögött már készen is áll az a belső mag, amelyre alapként fogunk támaszkodni a következő időszakban. No, de akkor menjünk vissza az időben: 2015 szeptemberében több egyetemista társammal karöltve elkezdtük megszervezni egy alapvetően jobboldali egyetemista szerveződés alapjait. Ezt egy hónappal később formába is öntöttük, így jött létre az Identitesz elődje, egy nemzeti értékeket közvetítő, azokért sarkalatosan kiálló szűk, de annál bátrabb közösség. Identitesznek 2016 nyarától neveztük el, amely az Identitárius Egyetemisták Szövetsége név rövidítése volt. Ezt a hosszabb nevet az első időszakon kívül már nem nagyon használtuk, mert a nemzetközi identitárius mozgalommal amúgy is csak nagyon laza kontaktban voltunk, illetve a velük való első találkozások során csalódást is okozott bennünk az, hogy nagyon félnek a megbélyegzésektől, hogy még véletlenül se szélsőjobboldalizzák le őket. Nekünk ez nem volt pálya, mi vállaltuk az elveinket annak tudatában is, hogy stigmákat kapunk, vagy hogy az egyetemi szféra hangos liberális közössége számára ellenszenvesekké válunk. Felvállaltuk a nemzethez, a rendpártisághoz és a természeti törvényekhez való lojalitásunkat és ezáltal nem tudtunk partnerek lenni senkivel, akik fékeket és ellensúlyokat akartak volna elénk helyezni. Az Identitesz aztán be is pörgött, rendezvényt rendezvény, akciót akció váltotta. Felfigyelt ránk a teljes média, mert fogalmazzunk úgy, be mertük vállalni a pofonokat, nem rettentünk meg a ránk leső következményektől sem, amiért egyszerre mondtunk ellent a liberálisokra és azokra az úgynevezett jobboldaliakra, akiknek se színe, se szaga, behúzzák fülüket-farkukat, ha kiállást kéne tanúsítani. Voltak is persze következmények. Személy szerint én már veszítettem el munkahelyet a kiállásért, de azt sem lehet teljesen különválasztani, hogy az egyetem fogást talált rajtam, és megszüntette a hallgatói jogviszonyomat. Nem pontosan politikai címzést adva ennek, de na, tudjuk, hogy működnek ezek a dolgok. Ha valaki igazán el akar érni valamit, akkor el tudja érni. Engem viszont nem különösebben érdekel az, hogy ha az elveimért való kiállásom következményekkel jár. És azt gondolom – és erre büszke vagyok – hogy az Identiteszben anno tagsági viszonnyal rendelkezők többsége a mai napig pontosan ugyanilyen elánnal viszi tovább ezt a mentalitást, legyen jelenleg most bárhol a politika világában. Az Identitesz első időszaka lezárult akkoriban, de sok fiatalt juttatott be a politikába, sok egyenes és állhatatos fiatalt.
– Egyértelmű célotok volt, hogy fiatalokat juttassatok a politikába, vagy "csak" így alakult? Hogyan lesz ez az új Identiteszben?
– Az alapvető cél a jobboldali értékek képviselete és védelme volt a felsőoktatásban, ugyanis egészen addig nem volt olyan országosan szervezett egyetemista hálózat, amely ezt az ügyet szolgálta volna. Viszont az idő előre haladtával és a lehetőségek növekedésével párhuzamosan többletcélok is megfogalmazódtak. Láttuk, hogy egyre messzebb ér el a kezünk, így opciónk nyílt rá, hogy különböző irányokba tudjunk lehetőséget biztosítani a tagjaink számára akár a politikai értékeink képviselete, akár konkrét elhelyezkedés szempontjából. Mondjuk úgy, így alakult, bár a kezdetektől kezdve ott forrt valamennyiünkben a gondolat, hogy amennyire csak lehet, hatást gyakoroljunk ne csak a felsőoktatás világára, de a komplett politikára is.
Gyakorlatilag nincsen olyan, hogy régi és új Identitesz, hanem egy Identitesz van. Ugyanis az Identitesz sosem szűnt meg teljesen, vagy ilyen, vagy olyan formában, de a közösség szűk magja kiállta az idők próbáját és megmaradt. Voltak persze egyet nem értésből fakadó lemorzsolódások, ahogyan az minden emberi közösségben előfordul. Viszont a biztos alap megmaradt, van mire építkezni, ráadásul azóta a kipróbált emberek mellé érkeztek friss és lendületes arcok is, akik kellően egészítik ki az új alapbázisunkat. Az új Identiteszben annyi különbség lesz, hogy már nemcsak a felsőoktatásban fogja magát képviseltetni, hanem már most – az új időszak elején – leszögezésre kerül, hogy a politika egészével foglalkozó ifjúsági szervezet leszünk. Továbbá, meghatározó elemünk volt az identitáspolitikában való szerepvállalás. Ez részint megmarad, viszont most nagy hangsúlyt fogunk a szakpolitikára is fektetni, amely meg fog nyilvánulni megannyi szakpolitikai konferencia megszervezésében és programjavaslatok kidolgozásában is, amelyek hírét el fogjuk juttatni a szélesebb nyilvánosság számára is.
– De ha már a politika szóba került, és most értsük ez alatt a szűkebben vett pártpolitikát. Te magad is megfordultál a Mi Hazánkban. Mi a viszonyulásod most a párthoz?
– Igen, valóban megfordultam. Hivatalosan párttagságit nem kaptam, viszont körülbelül másfél hónapos időintervallumban közreműködtem a párt ifjúsági szervezetének szervezésében, még anno 2018 őszén. Ez a történet úgy kezdődött, hogy egyrészt én magam is érdeklődtem a párt tevékenysége iránt, másrészt Toroczkai László is meghívott a szervezési munkálatokba, szóval kétirányú volt a közeledés. Meg voltak a kritikáim, amelyek nézeteltéréseket okoztak, illetve ebből kifolyólag kiszálltam a közvetlen szervezésből. Azóta sok idő telt el, a megfogalmazott kritikáimat bizonyos szintig fenntartom, viszont az ország jelenlegi haladási iránya végett egyértelműen kijelentem, a jövő évi országgyűlési választásokon a Mi Hazánkra fogom tenni a voksomat. Hogy lehetséges ez, hogy kritikáim vannak, mégis a Mi Hazánkat támogatom? Nagyon egyszerű a válasz: társadalmi felelősségtudatnak hívják. Hiába jelentette ki a belügyminiszter nemrégiben, hogy “Magyarországon megszűnt a bűnözés”, a valóság ennek szöges ellentéte. A magyar társadalom hétköznapjait keresztülszövi a korrupció és a szervezett bűnözés, amelyek kegyetlenné teszik sokak valóságát. Hogy őszinte legyek, én magam is azért térek vissza a porondra, mert arcul csapott a valóság, olyan formáival találkoztam a bűnözésnek, amelyek realizálása után nem tudok nem cselekedni egy igazságosabb és biztonságosabb társadalom megteremtéséért. Ehhez egy megfelelő, kompromisszumokat nem ismerő, rendpárti értékrend szükségeltetik, a pártok közül pedig a Mi Hazánk az egyetlen, amely ezt következetesen képviseli. A Fidesz csak propagandaszinten beszél a problémákról, látszatmegoldásokat kínálva (sokszor azokat sem). A liberális baloldal pedig szemellenzővel tekint a világra, tudomást sem vesz arról például, hogy Magyarország milyen demográfiai és közbiztonsági kockázatok tömkelegével néz szembe. Ez a párt melletti állásfoglalás nem jelenti azt, hogy újra be akarnék lépni, mert nem. Én identiteszes vagyok, ez az a szervezet amellyel összenőttem, és ezt akarom olyan szintre kidolgozni, amilyenen még nem volt, hogy egy új generáció emelkedjen ki a jövő szolgálatára. Ezt a küldetést folytatom. Ettől függetlenül viszont nemcsak szavazatommal támogatom a Mi Hazánkat, de valamennyi barátommal karöltve személyesen is be fogok segíteni a kampányba, hogy valamennyi választókerületben erősítsük a meglévő csapatokat. Minden tisztességes magyar ember érdeke, hogy a Mi Hazánk bejusson a parlamentbe, mert ha nem jut be, akkor nem lesz hangja azoknak, akiknek szörnyűségeket kell átélni a korrupció, a szervezett bűnözés, vagy a bűnözés útjára lépett cigánybandák terrorjai miatt.
– A Mi Hazánkon kívül említésre került a Fidesz és a balliberális oldal is fentebb, nem éppen pozitív színben. Viszont mit gondolsz arról a fideszes törekvésről, mely a holdudvarban, a kormányközeli médiájukban zajlik (pl. Pesti TV)? Úgy tűnik, meg akarnak jeleníteni egy fiatalosabb irányvonalat, talán az amerikai alt-right is megihlette őket. Mit gondolsz erről, jobboldaliságnak lehet ezt még nevezni?
– Formabontó leszek, de én nem szívesen használom a jobboldali kifejezést, sőt, hadd legyek provokatív, magamat sem tartom jobboldalinak. Sem baloldalinak. Amikor még a modern politikai gondolkodás kialakult 1789 után, akkor az azt közvetlenül követő időszakban a bal- és jobboldali önmeghatározásnak volt komoly alapja: egyszerűen fogalmazva, a királyhoz és a királyság, mint politikai rendszerhez való viszonyt fejezte ki az, hogy egyik, vagy másik oldalt választja-e az adott egyén. Nos, mivel én alapvetően a hierarchikus politikai mintázatokat preferálom, így e tekintetben jobboldali vagyok ugyebár. Viszont a nemzethez való viszony, amelyet manapság szeretünk jobboldalinak nevezni, akkoriban gyakorlatilag a dinasztikus rendekkel való szembehelyezkedést jelentette, szóval baloldali megbélyegzést kapott volna. Most sarkalatosan fogalmazok, persze politológiai mélységekben gondolkodva én is tudom, hogy ezek korántsem ilyen egyszerű dolgok, bár vannak azért bizonyos pólusai. No, tovább folytatva: a rendet, a hierarchikus, mondhatni katonás közösségi mintázatokat preferálom, emellett a nemzet számomra egy fix ideológiai tényező, emellett viszont a szociális érzékenység és a zöldpolitika is meghatározó a politikai értékrendemben. Ilyen szintetikus politikai gondolkodás esetén nehezen mondhatnám azt, hogy én ez vagy az vagyok. Ez komplex, ahogy a létezés egésze is az. No, de maradjunk a tárgynál: abszolút szimpatikus nekem az, hogy a Fidesz holdudvarában több olyan közszereplő és médiamunkatárs is feltűnik, akik nemzet- és rendpártiságuknak olykor hangot adnak. Őket tiszteletem is véleményük felvállalásáért! Viszont a jelenlegi kormányzat, amely bár kommunikációjában szintén ilyen meghatározásokat szokott kifejezésre juttatni, a gyakorlatban viszont ennek ellentétét képviseli. Hiszen ki ne ismerne a politikában olyan sztorikat, amikor a fideszes önkormányzat szándékosan nem foglalkozik a bűnözési problémákkal, csak azért, hogy a gettó népének szavazatát krumpliosztogatással elnyerje a következő választáson. Na, ez milyen jobboldaliság kérem szépen, ha annak a rendpártisági elemére helyezzük a fókuszt? Helyesnek tartok némely folyamatokat a Fidesz holdudvarában, de bízom benne, hogy majd kinövik magukat és továbblépnek idővel azzal a felismert ténnyel, hogy jelenleg nincsenek is valójában képviselve.
– Hogyan fognak az imént kifejtett gondolatok megjelenni a gyakorlatban?
– Jó a kérdés, mindig is jobban szerettem a dolgok gyakorlati oldalát. Nos, az Identitesz által képviselt értékrend három fázisban fog a politikához eljutni. Az első fázisban újraépítjük a közösséget, tapasztalattal felvértezett régi tagokkal és buzgóságtól fűtött újak arcokkal egyaránt. A második fázisban politikailag kiképezzük ezeket az egyéneket, hogy általános politikaismereti és kommunikációs tekintetben állni tudják a sarat. A harmadik fázisban pedig megmérettetjük őket, lehetőséget biztosítva a nyilvános térben, hogy olyanokkal vitázzanak, akikkel nem értünk egyet, akikkel ellentétben mi egy rendalapú, fejlődésorientált (valódi gazdasági és technológiai fejlődést értve, nem a liberálisok által pufogtatott illúziókat haladás néven futtatva) és a nemzet erejének újfent bizalmat szavazó világot képzelünk el. Ez a három fázis első körben egymás után következik, azt követően pedig párhuzamosan fognak futni, hogy a közösségünk erősödése, a közösség képzettsége és a közösség politikában való képviselete egyaránt biztosított legyen.
– Amikor az Identitesz színre lépett, 2016-ban, azóta eltelt 5 év. Sokat változott azóta az ország helyzete és a politika? Akkor még nem volt része a mindennapoknak pl. a koronavírus és zavaros kísérő jelenségei…
– Vannak dolgok, amik sokat változtak, és vannak dolgok, amik nem. Valóban, a koronavírus járvány számos tekintetben formálta át a hétköznapokat, viszont a politika természete mit sem változott. Ugyanolyan, mint az üzleti életben: a rafináltabbak a problémában lehetőséget látnak, mindenki igyekszik a saját malmára hajtani a vizet, aszerint kommunikálni, hogy minél nagyobbat profitáljon a válságos helyzetből. Én a magam részéről nem kívánok és nem is akarok állást foglalni a járvány, kiemelten pedig az oltás kérdésében. Én magam kértem az oltást, azóta és azon túl viszont nem különösebben foglalkozom a témával, mert borzasztóan toxikusnak tartom azt, hogy a vakcinához fűződő viszony ékel törésvonalakat egyén és egyén, közösség és közösség közé. No, viszont ha a koronavírus-járványtól eltekintünk, bizony másban is változott ország helyzete (ahogyan a komplett Nyugaté): még kevesebben lettünk mi, európai emberek, miközben még többen vannak azon környékek lakói, akik körében a bűnözés különböző formái a hétköznapok szerves részét alkotják. Etnikai és közbiztonsági kérdések tekintetében rosszabbul állunk 2016-hoz képest, ez egyszerűen felmérhető csekély demográfiai és matematikai ismeretek mentén is. Aztán még nem beszéltünk arról az eszméletlen drágulásról, amely kiemelten például az élelmiszeripart érinti, vagy még nyilvánvalóbb aktualitás a gázolaj nemzetközi árának drasztikus emelkedése. Nehéz időszak előtt állunk, ez már mindenki számára nyilvánvaló.
– Tartja a mondás, a fiatalokat nem fogja meg a politika. Miért?
– Én nem ezt tapasztalom. Szerintem a fiatalok többségét igenis érdekli a politika. Nézzük csak a hétköznapi példák mentén: menjünk be egy közeli bárba vagy kocsmába, biztosan lesz pár társaság akik éppen politikai/társadalmi témákon viaskodnak. Persze ez nem statisztikai adat, no meg az ember nem mérhet fel társadalmi átlagokat az általa tapasztalt környezet alapján, viszont én jelenleg csak ebből tudok kiindulni e kérdés kapcsán és ezáltal így látom. Másik irányból közelíteném meg a problémát, súlyosabb irányból: a fiatalokat érdekli a politika, csak nem a jobboldali politika (most a jobboldali kifejezést értsük egyszerűen úgy, hogy nemzet- és rendpárti). És hadd legyek provokatív ebben is, mert kevesen merik ezt kimondani: ez nem a fiatalok hibája, hanem az úgynevezett jobboldalé. Ebben a politikai szegmensben egyszerűen nincs meg az a kapocs a kínált politikai értékrend és a fiatalok hétköznapi ízlés-, stílus- és értékvilága között. És ez nem azért van, mert a fiatalok által képviselt trendek távol állnak az úgynevezett jobboldaliságtól, hanem azért, mert nincsen meg az a szükséges és professzionális közvetítési készség, ami ennek a kapocsnak a biztosítását szolgálná. Hogy mi ez, ami hiányzik? Én úgy hívom, hogy politikai értékesítés. A politika ugyanúgy működik, szinte mindenben, mint az üzlet: hiába van egy termékem, ami szerintem szép és jó, ha nem tudom hogyan kell eladni, nem tudom hogyan kell megfelelően kommunikálni, akkor nem fogják megvenni, legalábbis nagyon kevesen. Jobboldalt az a baj, hogy olyan, mintha egy cég a saját dolgozóinak kommunikálna a termékéről, abban a kommunikációs formában amit mindenki ért a cégnél, de senki nem ért a cégen kívül, nem tudják hova tenni, főleg a vásárlók nem. És, ha ebből kifolyólag a vásárlók nem veszik meg a termékemet, akkor én hibáztathatom őket, attól még hoppon maradok. Szóval, összegezve: a fiatalokat igenis érdekli a politika, a kulturális értelemben vett jobboldalnak pedig – ha erősödni akar a fiatalok körében – akkor újra kell hangolnia a kommunikációját. Milyen legyen ez a kommunikáció? Először is ne olyan, mintha egy 30-as években íródott könyv felolvasását csinálnánk. Az nagyon epikus, anno én is elkötelezettje voltam a múlthoz való igazodásnak, viszont ha nem találunk be egy optimális középutat a múlt érdemes értékei és a jelen ízlés-, stílus- és értékvilága között, akik a politikában megfogalmazott gondolatainkra nem lesznek vásárlóink. A vásárló jelen esetben pedig a politikafogyasztó, a választó. Kicsit igazodni kell, ha eredményeket akarunk elérni. A technikai igazodás pedig egyáltalán nem jelenti az értékek feladását, sőt: ezzel szolgáljuk igazán azokat, ha új csomagolásban tesszük őket vonzóvá.
– Akkor az Identitesz részéről egy újszerű "politikai értékesítést" fogunk látni?
– Az Identitesz által szervezett képzéseken mindenképpen, az ott résztvevőknek segítünk új horizontokat nyitni az általános politikaismereti és kommunikációs készségeikben. Ezeken nem csak tagjaink, de bárki úgymond külsős is részt vehet majd, ha regisztrál a programra. Nagy hangsúlyt akarunk fektetni arra, hogy az Identiteszből mindenki profitáljon, aki értékrendileg közel áll hozzánk, legyen az egyén, vagy komplett szervezet. Önálló utat akarunk vágni, de azt úgy, hogy az konstruktív legyen minél többek számára.
– Megkerülhetetlen kérdés, s megint kicsit visszább kell mennünk az időbe. Volt egyszer egy vecsési zászlóbontás, Erő és Elszántság néven egyesült az Identitesz és a Betyársereg politikai szárnya, de úgy tűnt, egy évnél tovább nem működött a szervezet, talán egy Pride elleni tüntetés volt az utolsó fellobbanás 2018 nyarán. Mi történt?
– Az Erő és Elszántság egy felmérés és mérhetetlen nagy tapasztalat volt mindannyiunk számára, hogy arra a radikalizmusra, amit bizonyos dolgokban képviselünk, igenis szükség van. Szükség van a tetterőre és szükség van a határozott válaszokra, még ha ellenszélben is kell képviselni azokat. Sosem felejtem azokat a lakossági fórumokat, ahol hány meg hány helyen telt termek előtt fejthettük ki a politikáról alkotott elképzeléseinket. Életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt számomra. És igen, az a mozgalom körülbelül egy évet élt meg. Én ezen időszak körülbelül felénél (2018 elején) léptem egyel hátrébb, mert realizáltam annak a hibának a következményeit, amit elkövettem, hogy az Identitesz kormányrúdját elengedtem és így az teljesen passzív állapotba került. Így az a struktúra, amely számomra jelentette a politikai alapot, ingoványossá vált és számomra a generációm tetterős rétegének megszervezése elsőrendű feladat, így nem volt kérdés, mi a teendőm. Felfogtam akkor, hogy újra stabilizálnom kell az alapokat, így a háttérben a későbbi időszakban is az Identitesz struktúrájának fixálásán dolgoztam. Szóval gyakorlatilag az Identitesz nem szűnt meg, csak eltűnt a nyilvánosság szeme elől. Sok egyéb buktató történt azután a háttérben – az elmúlt években – amelyek nekem hatalmas tanulópénzek voltak, de ezek kellettek ahhoz, hogy minden eljusson oda, hogy most újra startra kész legyen a szervezet. Nehezebb időszakokat átvészelve, de megedződve térünk most vissza valamennyien régiek és újak egyaránt. Én az Erő és Elszántság szellemiségét és mentalitását részint tovább képviselem (minden mással egyetemben, amely értékekkel és készségekkel az elmúlt években vérteztem fel magamat), és számomra mindenki, akivel ott megismerkedtem, maximálisan barát és szövetséges. Kiemelten a Betyársereg, akik felé tiszteletem nem csupán megmaradt, de még erősebbé vált, látva, hogy milyen szüksége van a magyarságnak arra az erőre és szellemiségre, amit ők képviselnek.
– Mi volt mindezen túlmenően az oka, hogy az elmúlt bő két évben azért nem láthattunk sehol a nyilvánosságban?
– Részben, mert igen, valóban foglalkoztam újraalapozási munkálatokkal. Emellett viszont magánéleti okai is voltak, hogy eltűntem. Sok minden nem úgy jött össze, ahogyan azt elterveztem, az életnek sok törvényszerűségét kellett megértenem, hogy valóban felnőjek a feladataimhoz. A fővárosból visszaköltöztem Sopronba, majd félig-meddig Bécsben is éltem, aztán idén tavasztól pedig újra Budapesten. Történetből történetbe csöppentem, multinacionális cégektől lokális médiáig, bécsi építőiparban festősegédi munkáktól az üzleti életig sok mindenbe belecsöppentem – civilként utóbbi stabilan meg is maradt. Ha egyszerűen akarok fogalmazni, azért tűntem el, hogy megértsem és megismerjem önmagamat. Most már viszont érzem, hogy ez az amúgy élethosszig tartó folyamat elért egy olyan szintet, amelyen állva sokkalta inkább állok készen az Identitesz vezetésére és eddig el nem ért szintekre juttatására, mint eddig bármikor.
– Az évek alatt a világnézeted, politikai értékrended változott-e valamit?
– Azt gondolom, hogy ha az ember az érése során nem változik, akkor valamit nagyon rosszul csinál, hiszen nem építi be az általa megtapasztaltakat a gondolkodásába, így gyakorlatilag nem fejlődik, nem ragadja meg az élet lényegét, azt, hogy több legyen holnap, mint ami tegnap volt. Bizonyos értékalappillérek nem változtak bennem, mint például a nemzet mint alapközösség, a társadalmon belüli szociális felelősségtudat, nem utolsó sorban pedig ennek az alapközösségnek a védelmére irányuló rendpártiság, amely az erős és az állampolgárokat hatékonyan megvédeni képes államot jelenti számomra. Bizonyos dolgok viszont változtak. Úgy vélem, hogy sem az élet, sem a politika, sem számos társadalmi kérdés nem fekete és nem is fehér. Így bár tudom, hogy jobbról ezért kritikákat kapok, de a véleményem bizony eltérő bizonyos társadalmi kérdésekben, mint az megszokott a már többször említett kulturálisan jobboldali politikai rétegben. Fogalmazzunk úgy, hogy például az eutanázia vagy a fűlegalizáció kérdésében sokkal nyitottabb vagyok, mint voltam régebben. Ez persze csak két éppen kiragadott téma, de ezekkel tudom leginkább prezentálni azt, hogy 5 évvel fiatalabb énemmel ellentétben bizonyos dolgokban már nem gondolkodom túl dogmatikusan, ugyanis a tapasztalat nekem azt tanította, egy adott kérdéshez ezernyi válasz jelenti az utat, és ezek mindegyikének lehet kisebb-nagyobb igazságtartalma. Ezeket csak akkor fedezhetjük fel és érthetjük meg, ha bizonyos tekintetben nyitottan állunk a másik félhez, és az meghallgatásra kerül. Vannak dolgok, amelyekben mondjuk úgy, radikális vagyok. Ilyen egy erős és valóban az állampolgárok érdekeit szolgáló nemzeti kormányzat gondolata, vagy például szociális témán belül az otthonkérdés, melyekben biztosan olyan válaszokat fogalmaznék meg, amely kicsapná a mainstream szemszögében a biztosítékot, de a liberálisoknál egészen biztos. Komplex témák, idővel alaposan is ki fogom fejteni a véleményemet megannyi politikai, társadalmi és gazdasági kérdés kapcsán. De egy valami egészen biztos: az értékalapok nálam ugyanazok, mint 14 éves koromban, amikor elkezdtem aktívan politizálni.
– Januárban konferencia, mi várható ott és a jövőben?
– 2022. január 15-én lesz az első nyilvános rendezvényünk mármint így az új szervezeti időszámításunk óta. Ezen a konferencián nem csupán bemutatjuk a következő időszakot érintő elképzeléseinket, de tagjainkkal és meghívott vendégeinkkel együtt felmutatunk egy olyan, leendő szakpolitikai tevékenységekhez optimális irányvonalat is, amely kéz a kézben fog járni az öt évvel ezelőttihez hasonló identitáspolitikai kiállásainkkal. Az Identitesz anno egy olyan szervezet volt, amely arról volt ismeretes, hogy felvállal olyan véleményeket is, amelyeket a politikában a többség nem mer, és ezt szervezetten csinálta. Most pedig arról is ismeretes lesz, hogy ezt a jó szokását nemcsak folytatni fogja, hanem rátesz egy lapáttal. A politika tele van lejárt szavatosságú megközelítésekkel, illúziókkal és tabukkal egyaránt. Épp itt az ideje, hogy mi is visszaszálljunk a játékba.
(Kuruc.info)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
