„Látod, ennyivel kezdtem, ennyivel végzem. Ami közte volt, az az élet, a hír, a szerelem, a kaland, a megnyugvás, minden ami szép, és ami nem szép, de az egész nagyon jó volt.” A halálos ágyában fekvő, kedélyesen szivarozó Alexandre Dumas az éjjeliszekrényében pihenő két Napóleon-aranyra célozva, ezzel a frappáns felsorolással foglalta össze életének kvintesszenciáját az ágya mellett kotorászó fiának. Az ifjabb Alexandre Dumas ugyanis mindössze ezt a két aranyat találta a sublótban. A kivételes munkabírású, magát a szegénységből felküzdő idősebb Dumas nemcsak a munkájában volt rendkívül aktív, de a magánéletében is: szerette a nőket, a pompát, és két kézzel szórta a pénzt. A történelmi regények nagymestere 151 éve, 1870. december 5-én hunyt el.
Édesapja, az anyai ágon haiti felmenőkkel rendelkező Thomas-Alexandre Dumas a francia forradalmi hadseregben kezdte katonai pályafutását. Az egyébiránt arisztokrata származású Thomas-Alexandre 1793-ban, 31 évesen már tábornoki rangban szolgált.
Az ő apja, Antoine-Alexandre Davy de la Pailleterie márki tüzértisztként szolgált Haitin, ahol szerelembe esett egy fekete rabszolganővel, akit később feleségül vett. Szerelmük gyümölcse lett a regényíró apja.
Mivel a 18. század végi Franciaországban lenézték a színesebőrűeket, ezért Thomas-Alexandre, hogy megőrizze arisztokrata családneve makulátlanságát, anyja, Marie-Césette Dumas vezetéknevét vette fel. A fiatal, ambiciózus tábornok még egy jó évtizeden át szagolhatta a puskaport, ám 1806-ban elhalálozott, félárván hagyva az akkor négyéves fiát.
Dumas édesapja, a fiatalon elhunyt Thomas-Alexandre
Az édesanya hamar elszegényedett, így az özvegy az elhunyt férje háborús kalandjaival próbálta fia számára színesebbé tenni a mindennapi élet nélkülözésekkel teli szürkeségét. Alexandre lelkes hallgató volt, rajongott a történetekért és a könyvekért, szinte falta a betűket.
A fiú arisztokrata származása a monarchia visszaállítása után jelentősen hozzájárult karrierje elindításához. Alexandre ugyanis állást kapott Lajos Fülöp orléans-i herceg hivatalában, a Palais-Royalban. A párizsi miliő ösztönzőleg hatott a kezdő hivatalnokra, aki az aktatologatás mellett tollat ragadott és újságcikkeket, illetve drámákat vetett papírra.
Első nagy sikerét 1829-ben a III. Henrik című darabjával aratta, amelyet a Krisztina királynő követett. A műveiért kapott pénzösszegeknek köszönhetően Dumas hamarosan már minden energiáját az írásnak szentelhette. A feltörekvő tehetség nem feledkezett meg pártfogójáról, Lajos Fülöpről sem, és támogatta az orléans-i herceget trónra emelő 1830-as forradalmat is.
Dumas termékeny korszaka, amely tulajdonképpen egészen haláláig tartott, az 1830-as évek utolsó harmadában kezdődött el. A vállalkozói szellemmel megáldott író 1838-ban rádöbbent, hogy nagy kereslet van a piacon a folytatásos regények iránt, az olvasók ugyanis igen kedvelték, ha a szívükhöz közelálló újságokban, napilapokban napról-napra, hétről-hétre érdekfeszítő történeteket olvashattak.
A Lajos Fülöp által megzabolázott, lefékezett cenzúra ösztönzőleg hatott a napilapok számának emelkedésére, így a folytatásos regények iránti igény a sajtó oldaláról is megnőtt. Az író nem tétovázott, gyorsan átírta egyik drámáját, a Paul kapitányt, amelyet folytatásos regényként közöltek.
Dumas kihasználta a konjunktúrát, bérírókat alkalmazva egy alkotóműhelyt hívott életre. Az írók elkészítették a történetek nyers szövegét, Dumas pedig kidolgozta a karaktereket és a párbeszédeket. Az egyik ilyen híres bérírója Auguste Maquet volt, akinek „vastagon benne volt a tolla” nemcsak a Monte Cristo grófjában, de A három testőrben is.
A két regény olyannyira sikeres lett, hogy az alaptörténetekből regényciklusok kerekedtek, csakúgy, mint a Marie Antoinette személye és kora köré szerveződő történetekből. A műhely nagyon jó hatásfokkal működött. Előfordult, hogy Dumas akár hét-nyolc regényen is dolgozott párhuzamosan, miközben színdarabokat is írt, amelyeket gyakorta pár nap alatt készített el.
Munkái több mint 300 kötetre rúgtak. A romantika egyik legsikeresebb regényírójának futószalagon készült művei közül azonban néhány igen haloványra, felületesre sikeredett. A kortársak ezekért az összecsapott művekért talán jogosan vonták össze a szemöldöküket, de az író negatív megítélésében gyakran szerepet játszott félvér származása is.
Dumas azonban nem zavartatta magát, fordulatos regényeivel rengeteg pénzt keresett, amelyet aztán gyakran könnyelműen elszórt nőkre, bálokra és barátokra. Az író két kanállal habzsolta az életet; egyes kutatások szerint nagyjából negyven szeretője lehetett és kapcsolataiból négy gyermeke származott, akik közül az egyik, ifjabb Alexandre Dumas szintén ünnepelt író lett.
Dumas a kulináris élvezeteket sem vetette meg – különleges fogásait és regényeinek karaktereit egyaránt kísérletezéssel alkotta meg (korabeli karikatúra)
A testi örömök mellett a kulináris élvezeteket sem vetette meg. Amellett, hogy szeretett főzni, Dumas még egy szakácskönyvet is írt, amely Nagy Konyhaszótár címen jelent meg Párizsban. Az író egyébként élete egyik főművének tartotta a 3000 receptet tartalmazó vaskos művet, amelyet kalandos történetekkel tett színesebbé.
Dumas 1870. december 5-én távozott az árnyékvilágból. Habár a kritikusok sokszor fanyalogtak munkáin, cselszövéssel, kalanddal, szerelemmel teli történeteivel belopta magát az olvasók szívébe. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy napkjainkban is a legolvasottabb írók közé tartozik. A pazar életmű elismeréseként az író hamvait 2002-ben a francia „halhatatlanok” közé, a párizsi Panthéonba helyezték örök nyugalomra.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
