„Akkoriban már 14 napja tartózkodtam a repülőtéren, mégsem volt alkalmam repülni. Aztán egy csodálatos estén, úgy fél 9 tájban, holdfény világította be az egész repülőteret, a hangárok, a körben fekvő hegyek, a Schneeberg, mind ezüstös, lágy fényben látszottak. Egyszer csak odaszól nekem Sablatnig mérnök, a híres pilóta: „Most indulok! Akar velem repülni?” Még hogy akarok-e, ezer örömmel! A kisasszony azonban, aki akkor még velem volt, energikusan tiltakozott, szegényke rettenetesen aggódott miattam, megragadott a hosszú, sárga kabátomnál fogva és nem akart elengedni. Hirtelen elhatározással kicsusszantam a kabátból, a repülőgépnél termettem és még mielőtt a megdöbbent francia kisasszony megértette volna, hogy engem vagy a kabátomat tartja-e a kezében, már önfeledten repültem is Sablatniggal. Olyan érzés volt ez, melyet egyszerűen nem lehet leírni! Először a rövid nekifutás, aztán a felemelkedés, ahol az ember nem érzett rázkódást. … Ha a motor zaja nem lett volna, azt hittem volna, csak álom az egész.”
Mit is tudunk hát jelenleg erről a bátor hölgyről, aki kitartóan küzdött azért, hogy a nehézségeket leküzdve megvalósítsa gyerekkori álmát, és pilóta legyen?
Steinschneider Lilly, aki a pesti izraelita anyakönyvben Ilkaként lett bejegyezve, 1891. január 13-án született Budapesten, a VI. kerület Nagy János utca 8. alatt. Apja Steinschneider Simon Bernát gyáros, anyja a cseh származású Wohl Irma. A házaspárnak négy év alatt négy gyermeke született: Hugó (1890), Ilka (1891), Frigyes (1893), Margit (1894). Lilly ugyan másodszülöttként látta meg a napvilágot, de hamarosan ő lett a legidősebb gyermek a családban, mivel Hugót nem sokkal Ilka születése után elvesztették. Lilly – apja révén – eredetileg izraelita vallású volt, ám 1913-ban, az 1868. LIII. törvénycikk betartásával keresztény hitre tért át. Ez a tény azonban nem hozott számára biztonságot a Harmadik Birodalom éveiben.
Lilly gyermekkori éveiről, tanulmányairól nincsenek információink. Levelezéséből kitűnik, hogy a magyar mellett kiválóan beszélt németül, franciául és angolul is. Visszaemlékezései a motorsport iránti érdeklődésére korlátozódnak. Az aviatika kislánykora óta foglalkoztatta. Szilárdan hitte, hogy az ember előbb-utóbb repülni fog. Mikor az 1910-ben Budapesten rendezett nemzetközi repülőverseny alkalmából saját szemével győződhetett meg arról, hogy a repülés lehetséges, azonnal elhatározta: ha törik, ha szakad, belőle pilóta lesz.
A gépjárművezetői igazolványt 1911. március 28-án, szülei tudta nélkül szerezte meg
Első lépésként azt a célt tűzte ki, hogy megtanul autót vezetni. Hosszú időn keresztül autómotorjavító-műhelybe járt a motorokat tanulmányozni. A jogosítvány megszerzéséhez szükséges 200 koronát néhány ékszerének zálogba adásával teremtette elő. Tanulóidejére Lilly így emlékszik vissza: „Egy kicsi külvárosi garage-ban, egy vén rozoga Puch kocsin (mely akkor rém imponált nekem) megkezdtem a tanulást. Az öreg Puch kocsi sokat megszekált az engem, a Népligetig még csak huzott valahogyan, de ott rendszerint megállt, néztem a motort, kurbliztam rogyásig, nem ment, még magáztam is a Puchot, nem ment, a vége az volt, hogy stráfkocsi tolta haza a jó öreget. Na de aztán elérkezett a nagy pillanat. 6 heti kínlódás után kezemben tartottam azt a kis papírlapot, melynek sofförigazolvány a neve.”
A gépjárművezetői igazolványt 1911. március 28-án, szülei tudta nélkül szerezte meg. Ekkor mindössze húszéves volt. Mekkora volt a szülők meglepetése, mikor lányuk egy nappal a vizsga után egyszer csak a sofőr helyére ült be a kapu előtt várakozó családi autómobilba!
Lilly hamarosan újabb meglepetéssel állt elő otthon: 6000 koronát kért apjától pilótatanfolyamra. A szülők eleinte hallani sem akartak erről az őrült vállalkozásról, Lilly azonban nem tágított, bejelentette, hogy végső esetben eladja az ékszereit, de ő bizony mindenképpen elmegy Bécsújhelyre, az aviatikai tanfolyamra. Mit volt mit tenni, a szülők beleegyeztek, hogy lányuk – egy franciakisasszony felügyelete mellett – Bécsújhelyre utazzon.
A vizsga utáni évek a repülés jegyében teltek
Eleinte híres pilóták mellett ismerkedett a repüléssel. Aspernben a következő francia pilótákkal repült együtt utasként: Roland Garros, Nienport, Bedel, Maurice Chevillard, Paulet, Gilbert.
A pilótatanfolyamon Karl Illnernél, a híres osztrák aviatikusnál tanult egy Etrich Taube típusú monoplánon. Az osztrák és magyar újságok rendszeresen adtak hírt a pilótajelölt haladásáról, beszámoltak gurulórepüléseiről, majd arról is, amikor már húszméteres magasságba emelkedett gépével. Sikereit nagy érdeklődés, a helyszínen pedig ováció kísérte. A két részből álló pilótavizsga második felét 1912. augusztus 15-én tette le.
A vizsgán a bizottság nevében Uzelac ezredes, az osztrák-magyar katonai léghajózási osztály parancsnoka, Knirsch főhadnagy és Illner volt jelen. Steinschneider Lilly a Magyar Aero Szövetség 4. számú pilótaigazolványát (1. sz.: Kutassy Ágoston, 2. sz.: gróf Teleky Tibor, 3. sz.: Prodam Guidó) szerezte meg ezen a szép nyári napon. Steinschneider Lilly kisasszony vizsgája és repülési tudománya sokakat lenyűgözött, sorra kapta a gratuláló leveleket, képeslapokat Magyarországról és külföldről egyaránt.
Lilly az 1913-as Szent István-napi repülőnapot már sikerrel vette.
A vizsga utáni évek a repülés jegyében teltek. 1912. augusztus 20-ára a Magyar Aero Szövetség nagyszabású repülőversenyt szervezett Pesten. A megméretés indulói között találjuk Lillyt is, ám terveit egy sajnálatos esemény meghiúsította: Etrich gépe – amellyel Bécsújhelyen a pilótavizsgát letette – nem érkezett meg, így a közönség által annyira várt első női pilóta bemutatkozó repülése elmaradt. Első nyilvános felszállására így csak 1912. október 6-án, Nagyváradon került sor. Földet érése után a mintegy kétezer fős ülő publikum elragadtatva éljenezte, és vállon vitte a hangárokhoz.
Lilly az 1913-as Szent István-napi repülőnapot már sikerrel vette. Bár leszálláskor gépe nekiszaladt a homokbuckának és összetört, a pilótanő sérülés nélkül, saját lábán távozott. A rákosi repülőtéren rendezett verseny hivatalos végeredménye szerint Lilly megnyerte a gyorsasági versenyt, második helyezést ért el az egyhuzamban repülések versenyében (6 perc és 15 másodperc), valamint a levegőben töltött összidők versenyében (10 perc 7 másodperc).
Az akkor már híres pilótanőnek egy osztrák aviatikai cég kínált állást, s azt Lilly el is fogadta. Nem sokáig állt azonban a vállalat alkalmazásában, mivel a remélt pilótamegbízások helyett irodai munkát adtak neki; többek között francia leveleket kellett németre fordítania. 1914 márciusában a Motor-Luftfahrzeug Gmbh felmondólevelet küldött Lillynek, kifejezve sajnálatukat, hogy nem tudnak neki az elképzeléseinek megfelelő munkát biztosítani, ugyanakkor megértve, hogy a kisasszony nem ilyen jellegű munkát szeretne végezni.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
