Tavaly ilyenkor – ha emlékezetem nem csal – már javában tartott az este 8 utáni kijárási tilalom, valamint több más, lezárással kapcsolatos szabályozás is érvényben volt. Ezek idén – az oltakozási propaganda ellenére, vagy éppen azért – elmaradtak, legalábbis ez idáig.
A kormány célja kettős. Egyrészt az oltás beadatására biztatni az embereket (már a harmadiknál járunk, mikor eredetileg kettőről volt szó) és elkerülni a szigorúbb szabályozást, lévén 2022 áprilisában országgyűlési választásoknak nézünk elébe. A komolyabb lezárások elkerülése elüt a nyugati trendektől, valószínűleg az ott látott káosz is motiválta a kormánypártokat arra, hogy ne a tavalyi menetrendet újrázzák vissza.
Mindezekkel párhuzamosan persze tovább folytatódik az oltatlanok zsarolása, és "szépen csendben" egyre több munkahelyen kérik kötelezően az oltás beadatását. Kevésbé látványos (ám annál alattomosabb), mint lezárni mindent, ettől függetlenül a kormánypártok népszerűségét látványosan megtépázta a koronavírus problémakörének kezelése. Nem mellesleg – mivel lezárásokat senki nem akar – Orbánék egyszersmind "jó" magyar szokás szerint zsarolnak is vele, hiszen, ahogy a miniszterelnök mondta, "csak akkor lesz nagykarácsony, ha mindenki felveszi a harmadik oltást".
Egyébként a lezárások amúgy sem hozzák feltétlenül azt az eredményt, amire az ezt szorgalmazók számítanak, ennek ellenére több olyan, elsősorban nyugat-európai ország van, amely már sokadik alkalommal él ezzel a módszerrel, saját gazdaságukat erodálva vele.
A fősodratú média persze sosem fogja kiemelni, de a lezárásokat nem bevezető országokban nem halt meg több ember mint ott, ahol alkalmaztak ilyeneket (a közvetett veszteségekről mint például az öngyilkosságok növekedése, elhízás stb. nem is beszélve).
Fehéroroszországban például semmiféle jogi korlátozást nem vezettek be, korábbi adataik mégsem térnek el negatív irányban azoktól, ahol korlátoztak. Sőt, 2021 márciusában kevesebb hallottal számolhattak, mint Lengyelország, ahol kemény lezárásokat eszközöltek. Erre persze mondhatnánk, hogy miért is hinnénk egy posztkommunista, kvázi orosz bábállam statisztikáinak. Jogos. Azonban nem Fehéroroszország az egyetlen "különutas". Korábban Dél-Korea, Svédország, állami szinten Florida, de még Tanzánia sem élt a lezárások adta lehetőséggel, szintén nem számolhattak több hallottal.
Mindezek ellenére a fősodrat mind a mai napig a lezárásokat kultiválja, amely ingatagabbá és sérülékenyebbé teszi a nemzetgazdaságokat.
Meggyőződésem, hogy egy idő után már a "láthatatlan globális kéz" sem kell ahhoz, hogy pánik generálódjon, hiszen egy bizonyos idő elteltével a folyamat öngerjesztő. Bohózatba illő, de még a WHO (!) fejese szerint is túlreagálják az omikron-mutációt, vagy mi a fenét, és több országban indokolatlanul szigorú intézkedéseket vezettek be miatta.
Olyan ez, mint amikor a kiskakas minden alkalommal farkast kiáltott. Ilyen vezetőkkel, legyenek azok politikusok vagy "szakértők", mégis mennyi esélye lenne a világnak akkor, ha egyszer tényleg ránk szabadulna egy "modern kori pestis", amelyre egyébként pontosan ugyanakkora esély van, minthogy sosem lesz ilyen?
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
