Éppen kanyarodott egy kamion, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy egy hét múlva Mikulás. Vagy még annál is kevesebb. A Tartózkodó tarisznyarákhoz címzett lakótelepi kocsmában ültek, és azt fejtegették, mi valósult meg azokból a tervekből, amelyeket tavaly ilyenkor írtak fel egy papírlapra, hogy majd egy évvel később megnézhessék, mire is jutottak.
Hát, Bariban nem voltunk, kezdte a felsorolást Ervin, Bandika pedig kihúzta a listáról a Bari szót. Tavaly ugyanis éppen Mikulás napján fogadták meg, hogy elzarándokolnak a délolasz Bariba, ahol Szent Miklósnak két temploma is van. Pedig San Nicola, ahogy a helyiek emlegetik, sosem járt a pugliai városban, ereklyéit a 11. században hozták el a törökországi Myrából az akkori szentmaradvány-költöztető szakemberek, közismertebb nevükön ereklyerablók. Bandika és Ervin tisztában voltak ezzel a ténnyel, mégsem gondolták, hogy emiatt ki kéne húzniuk a desztinációs táblázatukból a várost. Most kihúzták mégis. Bakancslistát is írhattak volna, Bandika és Ervin viszont kevés dolgot gyűlölt jobban, mint azt a szót, hogy bakancslista. Talán csak a sajttal töltött virslit, amit úgy emlegettek, hogy sajtos párki.
Bariról tehát lemondtak egy időre, de azért elmondták ismét, hogy nincsenek kevesen azok, akik szerint Puglia Baristul, meg olajfaligetestül már inkább Észak-Afrika, mintsem Olaszország. Erről pedig eszükbe jutott a koronavírus legújabb variánsa, amelyet omikronnak nevezett el a nemzetközi víruskeresztelő bizottság. Bajok lesznek még ezzel az omikronnal, én azt mondom magának – repített egy stampedli rumot a torkába Ervin. Dehogy lesznek – intett lapátkezével Bandika. Már megint olyan melankolikusnak tetszik lenni. Tessék már lefoglalni magát valami értelmes tevékenységgel. Minek is tetszik kitanulva lenni? Géplakatos – felelte Ervin, hozzátéve, hogy sosem dolgozott a szakmájában, mert aznap, amikor a munkahivatalba indult, a közelben éppen erdőkerülőt kerestek, ő pedig igent mondott, aztán mivel sokáig nem történt semmi, elérte a nyugdíjkorhatárt. Éppen ebből fakad jelenlegi aggodalmának gyökere is: konkrétan a költöző madarakért aggódik. Mert ugye most az van, hogy számos európai ország megtiltotta a repülőtereinek, hogy Afrikából érkező gépeket fogadjanak, a Covid omikron behurcolását megakadályozandó. Semmi, ami Afrikából légi úton felénk akar közelíteni, nem kap engedélyt a leszállásra. Kivéve talán a szaharai homok. Hanem ha ez a légi tilalom eltart tavaszig, mi lesz a gólyákkal? Mert ugye azok Afrikából jönnek vissza költeni, ha viszont nem engedjük be őket az omikronra hivatkozva, felborul az itteni ökoszisztéma. A fecskéket nem is említem, pedig szó van róluk is, meg még egy sor költöző madárról, a sárgarigótól kezdve a tövisszúró gébicsig. Velük mi lesz? Bandika sokáig hallgatott, majd azt mondta: laba tallaabo dhexdood baa thalo ka dhalataa. Parancsol? – kérdezett vissza Ervin, mire Bandika kifejtette, hogy ez egy szomáliai közmondás, ami azt jelenti: két lépés közt születik a megoldás. Ezt hogy érti? – kérdezett ismét Ervin. Úgy, hogy az útközben felmerülő problémákat nem orvosolhatjuk azzal, hogy el sem indulunk – felelte Bandika, majd Nagy Lajos magyar királyról kezdett beszélni, aki 1350-ben elfoglalta Barit.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
