Ez a néhány mondat sokakat megfogott. Politikusok nem szoktak ilyen őszintén beszélni.
Ez a néhány mondat sokakat megfogott. Politikusok nem szoktak ilyen őszintén beszélni: „Sok itt a családos ember, tudjátok, hogy megy ez. Állunk a frontvonalban, csapásokat adunk és kapunk, és bár a csapásokat mi adjuk, de nem csak mi kapjuk, vagy ha mi kapjuk is, nem mindig nekünk fáj a legjobban. Azt akarom mondani, hogy ha családos ember vagy, nem dönthetsz egyedül, mert a társadnak, ha nem is áll a rivaldafényben, éppoly nehéz, mint neked, de az is lehet, hogy nehezebb. Azért fogadhattam el a ti megtisztelő bizalmatokat, mert tőle, a feleségemtől megkaptam, megszereztem az engedélyt. Ezért rögtön utánatok neki is köszönetet kell mondanom. Több mint 35 éve csinálom, mindig velem voltál, akkor is, amikor nem érdemeltem meg. Köszönöm! Köszönöm, Ani!”
Orbán Viktor miniszterelnök záróbeszéde a Fidesz XXIX. kongresszusán most tényleg korszakos volt, és nem azért, mert ő a Főnök, ahogy az ellenzék gúnyolódott, hanem mert nem csupán lezárt egy korszakot, de meg is nyitott egy újat. Azt mondják, a jó szónoklat rövid, és csupán három dolgot tartalmaz: kik vagyunk, mit akarunk, és kik az ellenségeink. Talán régen így volt, de ez a háromnegyed órás beszéd ennél többet tartalmazott.
Most először emelte ki ilyen erőteljesen az újjáválasztott pártelnök-miniszterelnök a Fidesz-generáció soron következő nemzedékét mint olyan bázist, amelynek tagjai bármikor átvehetnék a vezetést. Bár ő még bírja a versenyt.
„A helyünkbe lépni képesek hosszú és felkészült sora ellenére miért vállaltam el mégis? Először is azért, mert úgy érzem, hogy a legjobb korban vagyok. Bár az egy kicsit nekem is gyanús, hogy eddig mindig így éreztem. Másodszor azért, mert úgy látom, hogy az első 33 év, minden, ami eddig történt, csak bemelegítés volt. Jó, valóban sok minden történt, sok mindenbe belevágtunk, sok mindent elértünk. Oroszok ki, kommunisták el, csődből vissza, alkotmány be, IMF haza, rezsi le, migránsok kívül, határon túliak egybe, és ami a legfontosabb: szív fel! Valóban nem kevés, mégis úgy érzem, csak a kezdet, csak felkészülés volt az igazán nagy dolgokra, amelyek még várnak ránk. És ebből nem szeretnék kimaradni. Az a legbiztosabb, ha elöl megy az ember. Igaz, hogy itt a legsűrűbb a golyózápor, de cserébe innen látsz a legjobban.”
Az előző tíz év eredményeinek összefoglalása impozáns; az a döbbenetes mértékű gazdasági fölerősödés, amelynek eredményeképpen most és az elkövetkező hónapokban szinte minden korosztály érzékelhető mértékben gyarapodik, részesülvén a közösen teremtett javakból, ad garanciát az újabb célok megfogalmazására. Amit azonban most a miniszterelnök az ország, a nemzet elé célul tűzött ki, azt még a legbátrabb álmodozók sem merték volna akár csak pár évvel ezelőtt sem kitűzni: felzárkózni a legfejlettebb országok közé. Fölemelkedni az úgynevezett jóléti államok sorába: …„mit vállalunk mi a következő tíz évre? Meddig és hová juthat el Magyarország? Néhány dologban kiemelkedőek vagyunk, de gazdasági összteljesítményünk alapján Magyarország ma még csak feltörekvő ország. […] Ezeregyszáz éves állam vagyunk Európa közepén, és még nem tartunk ott, ami méltó lenne hozzánk. […] Én is tudom, kevés országnak sikerült fellépnie a legfejlettebbek közé. De volt néhány, tehát nem lehetetlen.”
Október 23-án a Békemeneten sokan megéreztük, hogy a Jóisten valóban vigyáz ránk. Van okunk bízni, és csodákra leszünk képesek, hiszen Vele valóban nincs lehetetlen.
Bencsik András – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
