Stephen J. Rossetti amellett, hogy az egyesült államokbeli syracuse-i egyházmegye lelkipásztora és az Amerikai Katolikus Egyetem tudományos munkatársa, képzett pszichológus – és tizenhárom éve a washingtoni érsekség ördögűzője. Patrick Briscoe OP beszélgetett vele.
Az Aleteia katolikus portálnak adott interjújában a spirituális hadviselésről és exorcistaként kapott megbízatásairól is beszélt. Rossetti atya ez idáig több száz „bevetésen” vett részt, és idén látott napvilágot új kötete Egy amerikai ördögűző naplója (Diary of an American Exorcist) címmel.
Az ördögűző már az interjú elején hangsúlyozta a fenti igehely kapcsán, a legfontosabb azzal tisztában lennünk:
Halála és feltámadása által szétzúzta a sátán birodalmát. Ugyanakkor a lelkekért zajló harc folytatódik: ki megy a mennybe, hogy ott az Úrral éljen – ezt akarja Isten –, és ki marad elválasztva tőle.
Az exorcizmus ennek a harcnak a megjelenése. A sátán valamilyen okból magáénak követel egy embert; valaminek a hatására azt gondolja, joga van kijelenteni: „Ez az ember hozzám tartozik.” Ennek időnként valamely viselkedés, például okkult dolgokkal való foglalkozás állhat a hátterében, más esetekben valamilyen súlyos bűn. Amit az exorcizmusban teszünk, az az, hogy
Az ördögűzés új rítusába a keresztségi ígéretek megújítása is beletartozik, hiszen a keresztség az a pillanat, amikor először jelentik ki valakiről, hogy ő Krisztusé.
Egy 2020-as közvélemény-kutatás adatai szerint a katolikusok többsége, 81 százalékuk hisz benne, hogy a pokol valóságos, és kicsit kevesebben, 78 százalékuk hisz abban, hogy a sátán valóságos. Ennek kapcsán az interjúban rákérdeztek Rossetti atyánál: Ki a gonosz? Mit tanít erről az Egyház?
Az exorcista úgy látja, ma két szélsőség a jellemző: az egyik megközelítés szerint a sátán nem létezik. Ezzel kapcsolatban azonban az Egyház egyértelmű, az evangéliumok egyértelműek, a katekizmus egyértelmű. Abban hiszünk, hogy Isten teremtett angyalokat, s közülük néhányan elbuktak; ők ejtenek kísértésbe minket. Mindannyian kísértést szenvedünk a sátántól és szolgáitól.
A másik szélsőséges hozzáállás szerint valamiféle dualisztikus univerzumban élünk, melyben a sátán és Isten egyenrangú, harcban állnak egymással; a sátán egy nagy hatalmú lény, akivel szemben mi tehetetlenek vagyunk. Ez pedig egyszerűen nem igaz – hangsúlyozza Rossetti atya. – Csak egy Isten van.
Tehát tisztában kell lennünk azzal, hogy a sátán valóságos, de ugyanakkor egy leláncolt vadállat, aki csak azt teheti meg, amit Isten megenged neki. Krisztus jelenlétében ő fabatkát sem ér.
A démonok működése kapcsán az ördögűző kifejtette, minden ember ki van téve a sátán közönséges kísértésének; „a befolyása többféle fokozatot ér el, nem on/off jelleggel működik. Rengeteg ember tapasztal démoni elnyomást anélkül, hogy teljesen megszállott lenne. Ez sokkal gyakoribb, mint azt az emberek gondolnák. Előfordul például, amikor valaki papi vagy szerzetesi hivatást akar választani, hogy ez a sátánt felbőszíti, és közbelép, megpróbálja elfordítani az illetőt egy ilyen szent hivatástól.”
Van, hogy valakin az évekig tartó pszichoterápia nem segít, viszont az imára azonnal reagálni kezd – az imára adott válasz kulcsfontosságú mutató. Amikor valaki démoni megszállottságban szenved, nem követi a megszokott pszichológiai mintákat. „A sátán megpróbál elrejtőzni, de a lábnyoma felfedi őt.”
Rossetti atya
A pszichológiai és a spirituális gyógyítás kombinációját tartja a leghatékonyabbnak.
A kérdésre, hogyan tud egy katolikus „felfegyverkezni” erre a csatára, Rossetti atya elsősorban azt javasolja: „Bízz Jézusban!”. Minél régebb óta végzi ezt a munkát, annál jobban meggyőződik arról, hogy a sátán és szolgái semmik Jézus mellett. Aki a hitét gyakorolja, annak semmi bántódása nem eshet.
A szentgyónást szintén kiemelte az exorcista, aki a tőle segítséget kérőket is először gyónni küldi. Pio atyára hivatkozott, aki azt mondta:
Amellett pedig úgy tapasztalta, a szentelmények is jól működnek; valamint javasolja a szentek ábrázolásai előtti imádságot, ne pusztán szép dekorációnak tekintsük őket: ők közbenjárnak értünk.
Kérdésre válaszolva elmondta, nem gondolja, hogy a pandémia hatására felerősödött volna a démonok tevékenysége; úgy véli azonban, az elmúlt évtizedben vált intenzívebbé, amiatt, hogy sokan elfordultak a hittől, és okkult tevékenységekbe kezdtek. A mágia, a boszorkányság nem játék; „ha mágiával foglalkozol, a sötétség birodalmával lépsz szövetségre. És ez nagy bűn Isten ellen.”
Forrás: Aleteia.org
Fotó: Pexels.com; Wikimedia Commons
Magyar Kurír
(vn)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
