A liberális sajtó és jogvédő szervezetek egyaránt felfigyeltek rá, hogy Győr az utóbbi időben kiemelt helyszíne lett a hazai szélsőjobb eseményeinek. Megemlékezések, előadások és koncertek követik egymást. A bérből és fizetésből rettegők gyomra most újra görcsbe rándulhat, hiszen teltházas könyvbemutató és kerekasztal-beszélgetés valósult meg a nyugati végeken.
A szervező C18 Hungary és a Légió Hungária nyugat-magyarországi divízója ezúttal a budavári kitörést választotta központi témaként.
Az este első felvonásában Alkay Zsolt "Kalóz" mutatta be "Katonahőseink és mártír papjaink Budapest ostromában emlékezete" című könyvét. A vetítéssel kiegészített előadás egyszerre elégítette ki azoknak az igényeit, akiket kifejezetten a történelmi háttér érdekel, de érdekes adalékokat tudhatott meg a hallgatóság a hadszíntérkutatás szépségei és nehézségei kapcsán egyaránt. Természetesen a Becsület napi megemlékezés, és a Kitörés-emléktúrák története is bemutatásra került.
A kerekasztal-beszélgetésben Csikós Gergő képviselte a Zöldinges világnézeti műhelyt, Tyirityán Zsolt a Betyársereget, Incze Béla a Légió Hungáriát, a téma szakértőjeként pedig Alkay Zsolt is helyet foglalt az asztalnál. Két, egyenként másfél órás felvonásban járták körbe az előadók a kitörésben résztvevők világnézeti motivációját, a történelmi korszak sajátosságait, a Becsület Napja szervezése során felmerülő jogi és egyéb rendezvényszervezési nehézségeket, illetve azokat az áttematizálási kísérleteket, melyek mind a "meleg-konzervatívok", mind a baloldal részéről tapasztalhatóak.
A moderálást a Légió Hungária egy tagja vállalta magára, aki az alábbi idézet felolvasásával adta meg a beszélgetés kiindulópontját:
Vitalij Akszejenkó, a Vörös Hadsereg főhadnagya
Visszatérő motívumként jelent meg az a kérdés, hogy olyan fokú hősiesség esetében, mint amit az ostrom és a kitörés során tanúsítottak a katonák, milyen mértékben van jelentősége a korszakot átható erős világnézeti elkötelezettségüknek.
A kérdésből logikusan adódott a következő: szükség van-e napjaink küzdelmeihez világnézeti alapokra, illetve milyen akadályokba ütközünk, ha XX. századi nézeteket és fogalmakat egy az egyben próbálunk átemelni a XXI. századba?
Az előadók mind egyetértettek abban, hogy az elmúlt évtizedek alatt komoly eredményeket értek el szervezetek és elkötelezett magánszemélyek egyaránt, akik a kitörő hősök emlékezetének ápolásához bármilyen tevékenységgel hozzátettek. Előrelépésként kiemelték, hogy a kérdéskör immár nem mindössze februári események sorozatára szűkül, hiszen egész évben sor kerül könyvbemutatókra, vagy éppen kerekasztal-beszélgetésekre, melyek a téma kitüntetettségéhez méltó figyelmet biztosítanak. Azonban ez a küzdelem még távolról sem ért véget. Sajnos minden érintett területen tapasztalhatóak akadályok. A hadszíntérkutatástól elkezdve, a megemlékezések lebonyolításán keresztül, a témát feldolgozó szakmai és könnyedebb stílusú művek stigmatizáló stílusának felültematizálásáig bezárólag rengeteg frontvonalon kell párhuzamosan eredményeket felmutatni. A beszélgetés zárókérdéseként nem véletlen, hogy a metapolitika harcmezeje merült fel, ahol közegünk gyakorlatilag szövetségesek nélkül, felfoghatatlan mértékű túlerővel szemben kényszerül küzdelemre, azonban pont itt nyer értelmet a kitörő hősök példája, akik arra tanítottak minket, hogy "a becsület fontosabb, mint az élet".
A beszélgetés után kötetlen hangvételű, bajtársi találkozó vette kezdetét, hiszen összejöveteleinknek az is célja, hogy olyan közösséget kovácsoljunk, ami megállja a modern világ kihívásaival szemben.
(Légió Hungária nyomán)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
