Egy 2019-es ENSZ-jelentés szerint a globális ruházati termelés 2000 és 2014 között megduplázódott, és az ipar „globális szinten a teljes vízpazarlás 20 százalékáért felelős.
Egy fehér póló előállításához 2700 l ivóvízre van szükség, ami 3 évnyi ivóvízszükségletünknek felel meg. Egy farmer elkészítéséhez 7500 l ivóvízre van szükség.
Az éghajlat változásának egyik várható negatív hatása a szárazság és a monszunszerű esők váltakozása Európában. A megoldás abban rejlik, hogy országunkban is tartalékolnunk kell majd az esővizet és az ivóvizet.
Bekövetkezhet az, amikor az ivóvizet csak az emberi szervezet szükségleteire használhatjuk fel (2030 és 2050 között ).
Fontos kiemelni, hogy ruháinkat a fejlődő országokban készítik, ahol még inkább a szárazság lesz jellemző, ami a migráció felerősödéséhez vezethet, és meg kell békülnünk a multikulturalizmus tudatával. A kérdés viszont az, hogy vajon teljesen eltérő kultúrával és szokásokkal rendelkező nemzetek be tudnak-e majd illeszkedni társadalmunkba. A világ tapasztalatai azt mutatják, hogy ez nem lehetséges.
Ez is egy ok lehet arra, hogy átértékeljük felelőtlen fogyasztási szokásainkat.
Szlovákiában évente közel 50 000 tonna textilhulladék keletkezik és kerül a lerakatokra – derül ki a statisztikai hivatal adataiból. Ez a felelőtlen fogyasztásunk bizonyítványa, aminek tudatában figyeljünk oda vásárlási szokásainkra, és ne halmozzunk fel ruhákat a szekrényeinkbe. A városainkban és falvainkba kihelyezett konténerekbe helyezzük a már nem használt ruhadarabjainkat, melyek a fejlődő országokban kerülnek értékesítésre.
Chilébe annyi ruha érkezik, hogy a kereskedők nem is reménykedhetnek abban, hogy eladják azokat, és senki sem hajlandó fizetni a textilhulladék megfelelő ártalmatlanításáért az országban. Évente 39 000 tonna textilhulladék gyűlik így össze a chilei Atacama sivatagban.
A ruha biológiai lebomlása akár 200 évig is eltarthat, és ugyanolyan mérgező, mint az eldobott műanyagok.
Csak azt vásároljuk meg, amire tényleg szükségünk van.
Ahova mi nem jutunk el, oda a ruhadarabjaink eljuthatnak és szennyezhetik a környezetet. Ha a ruhadarabjainkat kellően elhasználtuk, s nem halmozzuk fel a szekrényeinkben, hanem a konténerbe dobjuk, akkor azokat nálunk is fel tudják dolgozni.
Szlovákiában egyetlen vállalat van, ahol a textilt ipari mennyiségben tudják újrahasznosítani. Éves kapacitásuk jelenleg 3500 tonna. A feldolgozott textilből szigetelőanyagot készítenek, melyet az autóiparban, az építőiparban és hangszigetelésként a zeneiparban használnak fel.
(Pék Pál/Fenntarthatóbb Felvidékért mozgalom/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
