A gazdag bankárcsaládnak csak névrokona volt. A legenda szerint a pénzember, Philippe de Rotschild az 1960-as években Budapesten járva ellátogatott a szalonjába, és bemutatkozás után megkérdezte az akkor már a nemzetközileg is híres intézmény vezetőjét: „Asszonyom, önben melyik Rotschild-ág leszármazottját tisztelhetem?” A válasz rövid volt: „Tekintsen csupán a divat királynőjének!”
Több mint negyven éve halott már, de a legendák úgy, olyan hűségesen kísérik alakját, ahogy valamikor kicsi, Vogi nevű uszkárja követte gazdája tipegő lépteit a Belvárosban. A kutyust a Vogue divatmagazin nyomán keresztelték el, és Jovanka Broz Tito ajándéka volt. A jugoszláv államelnök felesége ezzel is szerette volna kifejezni háláját a számára készített pompás toalettekért. És nem ő volt a szalon egyetlen, magas rangú diplomatafelesége: megfordult ott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, Franz Vranitzky osztrák kancellár és Reza Pahlavi iráni sah világszép hitvese is.
Mi több, még a köztudottan puritán Kádár Jánosnénak is készült itt – valószínűleg a hatvanas évek végén – egy tiszta selyem kosztüm. És akkor még nem szóltunk a korszak leghíresebb színésznőiről, Honthy Hannáról, Házy Erzsébet opera-énekesnőről, Tolnay Kláriról, Psota Irénről, Törőcsik Mariról, Halász Juditról vagy a világhírű szovjet filmcsillagról, Tatjana Szamojlováról. És hogyan is maradhatott volna ki a sorból az Amerikában élő Gábor Zsazsa, aki a legenda szerint nem akart fizetni a ruhákért, de hazautazása után a tőle megszokott stílusban azt kürtölte szét, hogy őt Budapesten csúnyán lenyúlták, becsapták.
Gervay Marica színésznő ruhapróbán
Sokan vélik úgy, hogy a vörös divatdiktátorként is emlegetett Rotschild Klára a szocialista divattörténelem talán legnagyobb rejtélye. A történet valamikor az 1950-es évek legelején az állami konfekcióipar megteremtésével kezdődött, és lényegében csak a hatvanas évekre finomodott annyira a helyzet, hogy a vásárlók nyolcvan százaléka elégedett lehessen a késztermékkel. A „Rotschild-jelenség” éppen ezért különösen izgalmas: hogyan működhetett az apró termetű női ruhatervező „birodalma” a diktatúrában? Annál is inkább kérdés ez, mivel Klára karrierje jóval a második világháború előtt, még az „antivilágban”, az „átkos” Horthy-korban kezdődött.
Magáról úgy beszélt, mint aki egy „szabászasztalon látta meg a napvilágot”, arra célozva, hogy édesapja Rothschild Ábrahám (így, th-val) ismert úri, édesanyja, Spirer Regina pedig jó nevű női szabó volt, akiknek szalonját a Belvárosban kedvelte a korabeli arisztokrácia. Az 1903-ban született Klára már gyerekkorában addig tekergette a babáin a maradék kelmét, amíg nem sikerült valami extravagánsat alkotni a rongyokból – vagy lehet, hogy ez is egy legenda? A későbbi divatdiktátor állítólag sem rajzolni, sem varrni nem tanult meg, sikereinek egyik titka félelmetes vizuális memóriája lehetett.
Rotschild Klára munka közben
Munkatársainak ugyanis képes volt szóban felidézni, szinte „lerajzolni” a trendeket irányító nagy világcégek bemutatóin látott modelleket. Mindenesetre 1935 őszén már a pesti művészvilág egyik legprominensebb személyisége, a korabeli legolvasottabb bulvárlap, a Színházi Élet divatrovatának nagy hatalmú vezetője, maga Guthy Böske áradozott a frissen nyílt Rotschild Klára szalonról, amely joggal lett a szülők vállalkozásának vetélytársa. Tegyük hozzá: a sikerhez nem csupán a jól csengő Rotschild név, de egy igen szomorú történet is hozzájárult.
1930 és 1933 között a sajtó gyakran foglalkozott a Rotschild kontra Somogyi perrel, ami sokat megmagyaráz a divat koronázatlan királynőjének későbbi életéből és halálának körülményeiből. Történt ugyanis, hogy 1930-ban Klára megpróbálta behajtani a „közveszélyes” milliomosként és „botránygavallérként” emlegetett Somogyi Pál Károlytól a felgyülemlett adósságát. A férfi fizetés helyett azonban agyba-főbe verte a fiatal nőt.Ez annyira megviselte Klárát, hogy öngyilkosságot kísérelt meg: megmérgezte magát. (Megmentették, de hosszú pszichiátriai kezelésre szorult, ahogy ez idegkimerültsége miatt később is előfordult vele.)
A pert mindenesetre megnyerte, a botrányból kárpótlásként megítélt pénz és ismertség pedig megalapozta a Belváros szívében megnyitott szalon sikerét. Rotschild Klára ráadásul máshoz is értett: a pénz és ismertség mellett a szalon a gyorsaságával és a nemzetközi összevetésben olcsóbb áraival méltán vívta ki a magyar és külföldi arisztokrácia nőtagjainak az elismerését. A korabeli „leading ladyk” közé – így hívták a kor stílusikonjainak számító szépségeket – olyan nagy nevek tartoztak, mint Apponyi Geraldine – I. Zogu albán király későbbi felesége – vagy az Edelsheim Gyulai család nőtagjai.
Ő tervezte Horthy menyének, Edelsheim Ilonának az esküvői ruháját
A szalon második világháború előtti történetének legnagyobb sikere Horthy Miklós családjához kötődik: itt tervezték a kormányzó menyének, Edelsheim Gyulai Ilonának az esküvői ruháját, amelyet a ceremónia előtt a Váci utca egyik virágüzletének kirakatában állítottak ki, és a korabeli sajtó tudósítása szerint „amíg kint volt, rendőrnek kellett fenntartania a rendet, olyan tömegek bámulták.” A sikerek mögött néha megint csak legendák állnak, a mítoszteremtésben maga Rotschild Klára is közreműködött. Évtizedeken át tartotta magát a híresztelés, hogy a magyar szalon tervezte Faruk egyiptomi király feleségének esküvői ruháját, ezt maga a tervező erősítette meg több ízben.
Mindössze annyi valóságalapja lehet a dolognak, hogy valóban volt kapcsolat a szalon és az egyiptomi királyi család között, és 1938-ban, az esküvő évében Klára asszony járhatott Kairóban: legendás karkötője, amelyet mindig a bal csuklóján viselt, állítólag a király ajándéka volt. (És ha már a karkötőnél tartunk, azt is rebesgették, hogy kettő volt belőle, az egyik megmaradt, a másikat azonban a divatkirálynő megrögzött szerencsejátékosként Nizzában vagy Monte-Carlóban veszítette el.)
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
