Szükségszerűen unalmas dolog hétről hétre, példáról példára ugorva bizonyítani, hogy a Fidesz nem jobboldali párt, nem polgári értékrendet képvisel, és igazából nem is keresztény; ezek ugyanis mind olyan politikai jelzők, melyek pontos szociológiai mérések alapján, stratégiai szemlélettel jöttek létre a kormánypártnál, nem pedig természetes rendjükben alakultak ki.
Ha az ember megpróbál elvonatkoztatni a máztól, pontosan látni fogja, hogy a Fidesz holdudvarában éppen ugyanannyi drogos, erkölcstelen, rosszéletű, hitetlen, hazátlan, vagy szélsőliberális életszeméletű ember mozog és épít karriert, mint bármelyik, pontosan ezek miatt rettegett és elítélt baloldali szerveződés környékén – a különbség pusztán annyi, hogy nekik a szerződésük írott-íratlan részeit képezi valós énjük hamis jobboldalisággal, és gyökértelen hazafiassággal való elfedése.
Ez a színjáték azonban sosem hibátlan, és szereplőik gyakran nyúlnak félre. Ilyenkor jönnek elő az olyan személyiségjegyek, melyek világosan bizonyítják, hogy milyen szellemi, erkölcsi és morális tárházból táplálkozik a papíron jobboldali, valójában csupán közvélemény-kutatásokból élő populista kormányunk, melyben könnyen lehet, hogy kevesebb a derék jobboldali ember, mint az ellenzéki összefogásban.
„Kedves Katalin! Milyen érzés Gyurcsány Ferenc hátsó feléből kilógni a főnökének és önnek is?”
– a 444 szúrta ki, hogy ezt a kérdést tette fel a fideszes Pesti TV nevű csatorna Pesti Riporter című műsorában Ferkó Dániel műsorvezető. A címzett Lukácsi Katalin volt, aki korábban a KDNP-nek fordított hátat és azóta Márki-Zay Péter egyik vezetőtársa a Mindenki Magyarországa Mozgalomban.
Lukácsi persze kikérte magának a stílust, de nyilvánvaló, hogy ahol előre megfontolt szándékkal ilyen kérdést tesznek fel egy interjúalanynak, ott semmilyen felháborodásnak nem lesz következménye. Nem is lett.
Elvégre a büdös kiskocsmában verekedő sittes Józsika sem fogja visszarakni a kést a zsebébe csak azért, mert arra kérik, viselkedjen szebben ezen a kellemes őszi éjjelen. Más kérdés persze, hogy mindenképpen a Népszínház utcában kell-e kocsmát keresnie annak, aki elvárja a kulturált viselkedést a környezetétől.
Ez alól a hazai média sem más: a Fidesz pártaktivistái által újságokként, tévékként, rádiókként színlelt propagandacsatornáktól azért sem lehet elvárni a sajtóetika betartását, mert ahhoz morálisan és szellemileg is újságírónak tekinthető személyekre lenne szükség, nem pedig olyanokra, akik csak személyes karriert látnak a kormánypárt szoknyája alá való bújásban, hogy aztán bármilyen aljas butasághoz nevüket adják; és tőlük szinte független véletlen, hogy újságírók lesznek-e a rendszerben, vagy oligarchák.
Az adott szereplők menthetetlen suttyósága, antiszociális viselkedése, vagy ha úgy jobban tetszik neveletlensége persze ezen túlmutató dolog, és inkább pedagógiai, valamint szociális kérdéseket vetnek fel. Ránk ezekből a személyes tragédiákból legfeljebb annyi tartozhat, hogy elvárjuk a kontrollt, amit a befogadó közegeik végeznek. Sajnos egyre kevesebb sikerrel.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
