Bob Moran írása
Furcsa, de ma már érthető módon a Twitter és társai ezt arajzomat cenzúrázzák a legtöbbet. Ki nem állhatják. A kép alatti lájkokat ésmegosztásokat rendszeresen lenullázzák és annak ellenére, hogy mindenmegosztáskor 1,5 millióan látják, a lájkok megállnak 10 ezernél. Felkavaró látni,hogy egy ilyen képet veszélyesnek tartanak, ugyanakkor reményt is látok ahelyzetben. Emlékeztet bennünket arra, hogy van valamink, ami nekik nincs és amitőlfélnek. Ez pedig az igaz, őszinte szeretet. Ezért érdemes küzdeni. A végsőkig.
A rajz valamikor 2017-ben készült, ha jól emlékszem. Valami képeslapfélehátoldalára firkantottam, amit egy alapítvány ügyének szántam. Az eredeti nincsis meg. Valahogy nagyon megfogott az ötlet, hogy egy idős párral fejezzem ki,amit érzek. Talán ezen a helyen találkoztak először. Lehet, hogy itt kérte mega kezét. Lehet, hogy a kis házikó a völgyben az ő otthonuk, ahol gyerekeiket felnevelték.Akkoriban Hampshire-ben laktam és éppen készültem visszaköltözni gyerekkoromotthonába Somerset megyében. Lehet, hogy az egykori otthonomhoz valóvisszatérés járt épp a fejemben.
Amikor ez az egész őrület elért egy bizonyos pontot, amikoregyre többször lehetett hallani, hogy házaspárok nem láthatták egymást, hogyszülők a gyerekeiktől távol tartva haltak meg, vagy nagyszülők hónapokig nemtalálkozhattak az unokáikkal, miközben a gyerekeknek azt mondták, hogy egyszemélyes találkozással meg is ölhetik idős rokonaikat, nem akartam elhinni,amit láttam és hallottam. Eszembe jutott a rajzom és elhatároztam, hogyelkészítem színesben. Úgy gondoltam, hogy jól kifejezi az örök szeretetjelentőségét, ugyanakkor az élet viszontagságain felülkerekedő szabadságérzését is jól közvetíti.
A fa földi életünk múlandóságára is emlékeztet. Valószínűlegmár az idős pár születése előtt ott állt és haláluk után is ott lesz. Kifejeziaz élet rövidségét és annak fontosságát, hogy ne csak létezünk, de éljünk is.Azokban a napokban még elég optimista voltam a válsággal kapcsolatban. Aztgondoltam, hogy meg lehet állítani, ha az emberi lét legfontosabb igazságaitnem felejtjük el. Ha leszünk elegen, akik emlékeznek erre.
A rajz elkészült, én pedig azonnal megosztottam a Twitteren, hozzátéve, hogy „Soha ne add fel a szeretteiddel való együttléthez való jogot!” Kicsit haboztam a felirattal, mert úgy gondoltam, hogy ez mindenki számára egyértelmű és így talán túl szájbarágós, de pont ez volt a lényeg. Az emberek elfeledkeztek az egyértelmű dolgokról. Rá kellett jönnöm, hogy néhány hónap leforgása alatt ebből az általános, mindenki által elfogadott erkölcsi igazságból, kifejezetten ellentmondásos állítás lett. Sok emberből váltott ki erős reakciót mindkét irányban. Egyetlen rajzom sem volt ilyen népszerű.
Sajnos nem tévedtem és a másik oldalon sokakat feldühített. „Kivéve,ha megölöd a szeretteidet azzal, hogy velük vagy,” írták egyesek, abban afelsőbbrendű hangnemben, ami biztos abban, hogy a mondattal egycsapásramegsemmisített. A logika és az alapvető moralitás teljes figyelmen kívülhagyása megdöbbentett. Rájöttem, hogy ezek az emberek nem látják a különbséget aközött,amikor mondjuk egy család tagjai a személyes kapcsolattartás felfüggesztésemellett döntenek, mert félnek egy új vírustól, és aközött, amikor az államrendeli el ugyanezt. Emellett láthatólag úgy gondolták, hogy ez volt az elsőalkalom a történelem során, amikor a szeretteinkkel való találkozás potenciálisveszélyt jelenthetett. Mit gondoltak, milyen világban éltünk eddig?
Az üzenetem szándékosan volt abszolutista és feltételnélküli, mert kezdettől fogva így éreztem. Nincs olyan körülmény, veszélyforrásvagy halálos kockázat, ami indokolhatja, hogy családtagokat hatalmi eszközökkeltávol tarthassanak egymástól. Amikor átlépjük ezt a vonalat, számos egyéb erkölcstelenségelőtt nyitunk utat. És pontosan ez történt. Jézus szavai szerint, „amit tehátaz Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.”1 Nincs apróbetűs rész,ami kimondja, hogy „kivéve fertőző betegségek esetén, amikor el lehet felejteni”.
Amikor láttam a szavak hatását, a mondatot a képre isráírtam. Számos bátorító hozzászólást kaptam a világ számos pontjáról, olyanoktól,akik úgy érezték, hogy a kép reményt adott nekik, vagy segített leküzdeni akétségbeesést. Volt, aki a rajz hatására döntött úgy, hogy meglátogatja rég nemlátott szeretteit. Mások elhatározták, hogy soha többé nem fogják hanyagolni aszemélyes találkozást azokkal, akik fontosak számukra.
Azt gondolom, hogy a kép ereje nem tőlem származik. Egyrészta körülmények szülték, másrészt emberileg nem felfogható forrásból ered.
Máté 19:6
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
