Deák Barna nagy méretű tablóin korunk politikai színjátékai nyernek bemutatást. A drámákhoz hasonlóan az aktuális jelen sorsfordító alaphelyzetei hangsúlyozódnak ki az állatok allegorikus képsoraiban. A nagy méretű képek felhívó ereje erőteljes jelzés arra, hogy egy társadalmi sorsdráma megállíthatatlan folyamata tervszerű ütemben halad előre.
A változás degradálás, az előlépő új szerepkörök párfegyelembe tömörülnek, a nagyságot felaprózzák, sorba állítanak és ledarálnak. Deák Barna az orwelli Állatfarm disztópiájához hasonló képregényeket teremt. Művészetében eddig is a tiszta ösztön élettere hangsúlyos szerepet kapott, amely a rajzos felületek célratörő vonalaiból lépett elő. Nála a moralitás komorságának játszótársa a humor.
Ha korábbi kiállításait is felidézzük, láthatjuk, hogy állatábrázolásai eddig is sűrített világképeket, az ember felett álló nagyobb léptékű átalakulásokat ábrázolják. Állatai a tiszta ösztön, a nyers erő és az elrendelés törvényszerűségét hordozták, amelyek a jelenben egyre jobban az orwelli hasonlóságba torkollnak, hiszen még az állat is emberi hasonlóságot öltve egyre jobban elaljasul.
Kutyái politikai sakkjátszmák hordozóiként pártkatona szerepet vállalnak, a korábbi vesztes és nyertes szerepből a megdicsőülés útjára lépnek. Kakasai forradalmárok, akik felfokozott dinamikával igénylik a létezést. Nagyméretű rákja és kígyózó lényei veszélyforrások, hiszen a kiszámíthatatlanságukban rejtőzik erejük. Érezzük, hogy lényei életünk több szinten zajló harcait jelenítik meg. Társadalomkritikai nézőpontból születnek a művek, figyelmeztető erővel elemzi korunk értékválságba torkolló jelenségeit.
Deák Barna markáns világa az olajfestmények mellett drótlenyomatok rácsozatából is életeket léptet elő. Itt viszonyrendszerek tárulnak fel. A Jónást fogva tartó cet eltörpül a női erőhöz képest, akinek domináns ereje több képen is az élet igenléseként visszatér. Képei gondolatgazdagok, festményei a rajzok célratörő lényegkiemelő képességével bírnak.
Deák M. Ria képein anyagok találkozásával és elrendezésével sajátos univerzumokat hoz létre. A természet organikus, mindig változni képes erejét jeleníti meg. Az egymáshoz társuló anyagok domború felületei kilépnek a síkból. Színei és formái az őselemeket idézik fel. A földtakaró meleg színeinek áramlatai domború körívekben, simogató foltokban lélegzik, majd a tűz dinamikusan pattogó szikráiban parázslik fel, és a vízesés omló zuhatagban merül alá. Talált anyagok az alkotó rendezőelvében az univerzumról beszélnek. Ebben a világban semmi sincs hiába, hanem egy nagy körforgás része. A foltokból cérnaszálak köldökzsinórként nyúlnak ki. Így a teremtett mikrokozmosz a végtelenbe kapaszkodik. Textiljei nézése közben egy folyton változó természet meditációjába lépünk be, amely a jelen pillanatában a beteljesedés tetőpontján van. Az egymástól eltérő minőségű anyagokkal dinamikus feszültséget teremt, amelyet a fény útja még tovább lendít, és ha a közeli nézőponttól eltávolodva lemondunk a részletekről, egyre festőibb élményt kapunk.
A Deák házaspár természetközeli életmódja ott van az alkotásokban is. Olyan otthonossággal ötvözik a hétköznapi civil létezést a művészi életformával, amely keveseknek adatik meg. Példát mutatnak, hogy egy önfenntartó természetközeli élet milyen gazdag tárházzal bír, és a világot érintő áramlatok ott vannak egy karnyújtásnyira tőlünk.
(A kiállítás november 7-ig látogatható a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban.)
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
