Több mint húszéves hagyományt ápolva, Szűz Mária fatimai jelenéseire emlékezve májustól októberig minden hónap 13-án Mátészalkára, a ráczkerti templomba érkeznek a hívek a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye településeiről és a határon túlról is, hogy együtt kérjék égi Édesanyánk segítségét. Az idei utolsó engesztelő imaesten, október 13-án Palánki Ferenc megyéspüspök mutatott be szentmisét.
Az alkalmakon a hívek a Loretói litánia után népi engesztelő imákat mondanak, Mária-énekeket énekelnek, majd parakliszt (görögkatolikus könyörgő ájtatosság az Istenszülő Szűz Máriához) imádkoznak. Ezután a jelen lévő papok rózsafüzért vezetnek, és az alkalom ünnepi szentmisével, valamint gyertyás körmenettel zárul. Az imaesteket Heidelsperger István helyi plébános vezeti.
Az október 13-i ünnepi szentmisén Palánki Ferenc homíliájában a cselekedet, a hit és a szeretet hármas egységéről elmélkedett, középpontba helyezve a tetteinket, amelyekkel megmutatjuk hitünket, keresztény mivoltunkat, azt, hogy kihez tartozunk.
„Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5) – szólt Mária a szolgákhoz a kánai menyegzőn, az utolsó vacsorán pedig Jézus mondta a tanítványainak: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (1Kor 11,24). A tanítványok rákérdeztek: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?” Jézus ezt felelte nekik: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy hisztek abban, akit ő küldött” (Jn 6, 28–29).
Az önzetlen cselekedet nem más, mint a másik emberért való élet. Olykor feltesszük a kérdést önmagunknak: miért élek, mi a dolgom, a hivatásom? Rá kell döbbennünk arra, hogy mindannyiunkra szükség van, hiszen Isten azért hívott létre bennünket, ajándékozta nekünk az életet, a világot, hogy képesek legyünk a szeretetből másokért való életre. Ez magában hordozza a következő, „Kiért élek?” kérdésre adható választ: Istenért élek, akiért semmi áldozat nem elég.
A püspök emlékeztetett a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson szolgáló több ezer önkéntes fiatal áldozatos munkájára, akik összesen 75 ezer munkaórát dolgoztak, volt, hogy éjszaka kellett előkészíteniük a másnapi programok eszközeit.
Sajnos sokszor önzők vagyunk, és ezt tanulják meg tőlünk. Az önzés börtönét nem lakhatóvá kell tenni, hanem szabadulni kell abból. A szabadság pedig abból fakad, ha megismerjük az igazságot, amely nem más, mint Isten, az abszolútum – fogalmazott a Palánki Ferenc, majd Mária életpéldájára irányította a hívek figyelmét, akinek az élete nem önmagáról, hanem a Fiáról, Jézusról szólt.
Mária tőlünk is azt kéri, hogy térjünk meg Fiához, Jézus Krisztushoz, tartsunk bűnbánatot, lépjünk túl az eddigi gyarlóságainkon és éljünk szeretetben, másokért, alázatban.
Jézus megmosta a tanítványok lábát, mielőtt fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (1Kor 11,24). Milyen alázatos volt Jézus Krisztus, a Teremtő Isten egyszülött Fia, ég és föld királya, aki alulról néz fölfelé a teremtményre! – emelte ki a főpásztor Jézus alázatos voltát, majd Weöres Sándor Rongyszőnyeg című versciklusából idézett négy sort:
„Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.”
Ha hasonlítani akarunk Istenhez, alázattal kell mások rendelkezésére állni. Mária példaként áll előttünk az alázatban is: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Isten anyja az Úr szolgálóleánya, vagyis akár anyja, akár leánya az Istennek, mindenképpen a szolgálója.
A püspök végül a szeretet cselekedeteire irányította a figyelmet: Jézus nem egy puszta érzés, Ő szeretetből odaadja magát értünk, vállalja, vállára veszi a keresztet. Palánki Ferenc emlékeztetett a Szent Imre Plébánia fiataljainak közelmúltban történt bérmálkozására, ahol két felirat volt látható: Érted! Érted?
Felfogjuk-e, hogy minden értünk történik, annyira szeret bennünket az Isten? Erre a szeretetre kell válaszolnunk – hangsúlyozta a püspök. –
Mária ebben a szeretetben is példaképünk. Az önzetlenségben és az alázatos szolgálatban teljesen beleilleszkedik az Atya akaratába és mindent megtesz, amit Isten kér tőle. Ez a jóra való készség, az erény kell hogy bennünk is ott legyen, hogy a hitünkből remény, a szeretetünkből cselekedetek fakadjanak. Ehhez kérjük a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását – zárta elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
* * *
A fatimai engesztelő imaestek sorozata immár huszonnégy éves hagyomány Mátészalkán.
A fatimai Mária-kegyszobor másolatát 1947-ben készítették el, azóta e vándorszobor többször is körbejárta a világot. A volt szocialista országokba 1994-ben jutott el először: tavasszal Szlovákiában fogadhatták a hívek százezrei, majd hazánkba érkezett. Az 1994-es fatimai gyermekzarándoklaton százhúsz magyar fiatal vett részt, ők hozták el a szobrot Seregély István akkori egri érsekkel együtt a Malév különgépével.
A vándorszobrot június 11-i megérkezésétől október 13-ig sok magyar településre elvitték, köztük Mátészalkára is. Fogadása után egy fatimai Szűzanya-szobrot helyeztek el a város ráczkerti templomában, majd az akkori plébános, Miklós Dezső megszervezte és rendszeressé tette az engesztelő imaesteket.
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg: Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Fotó: Czine Árpád
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
