Végigszántotta az internetet a hír, hogy egy angliai általános iskola igazgatónője – udvariasan, ám határozottan – arra kérte a szülőket, hogy rendesen öltözzenek fel, mielőtt iskolába vinnék gyermekeiket.
Nem valamiféle megkövesedett dress-code értendő ez alatt, a tanintézmény pedagógusai akár egy farmer-pulóver összeállítással is kiegyeznének. Észrevették ugyanis, hogy egyre több szülő érkezik reggelente háziköntösben, pizsamában, szakadt melegítőben. A lábukon pedig nem cipő van, hanem papucs.
Ez főleg azokra az apukákra jellemző, akik otthonról dolgoznak. Sőt, azt is megfigyelték, hogy sokan délután ugyanabban a szerelésben érkeznek gyerekeikért, amelyben reggel tiszteletüket tették az iskolában, és a példa bizony ragadós.
Az igazgatónő a Facebookon tette közzé kérését, azt írta, a felnőttektől elvárható, hogy „megfelelő ruházatot viseljenek, amikor elkísérik gyermekeiket az iskolába és vissza”, különben rossz példát mutatnak a diákoknak, akiket tanáraik igyekeznek kulturált öltözködésre nevelni.
A jelenség mindenképp elgondolkodtató. A járvány előtt szinte valamennyi cégnek voltak íratlan, sőt gyakran írott szabályai a munkatársaktól elvárt öltözködést illetően. Vagyis aki irodában dolgozott, annak a fehér ing és a zakó lett az egyenruhája, akár tetszett neki ez a stílus, akár nem. Felesleges tehát csodálkoznunk azon, hogy hétvégeken, odahaza ezek az emberek nagy előszeretettel viselnek egész nap pizsamát vagy lestrapált tréningruhát. És nyilván elég volt nekik pár hét home office a „teljes átálláshoz”. A zakók bekerültek a gardróbba, az ingek ott ragadtak a szennyeskosárban. És mivel sok helyen nem tértek még vissza az irodákba, maradt ez a viselet, ez lett az új dress-code, olyannyira, hogy eltűntek a falak, a társadalmi elvárások, a tradíció. Szociológusok, viselkedéskutatók nyilván szakkifejezéseket is találnának erre a jelenségre, vagy már találtak is, hiszen mostanában bőven van mit tanulmányozniuk.
Tény, hogy az internetes áruházak legkelendőbb ruházati termékei hónapokon át a pizsamák, otthonkák, melegítők voltak, erről több kimutatás is készült. Még a világ vezető divatmárkái is alkalmazkodtak a tömegigényhez, bár ők méregdrágán kínálták ezt a fajta portékát is.
Elég csak megfigyelni, mennyit lazult nálunk is az öltözködési kultúra. Pozsonyban legalábbis egyre több melegítőben közlekedő embert látni az utcán és a boltokban. Ami a lábakat illeti, a nyári hónapokban a kínai gumipapucs dívott, férfiaknál és nőknél egyaránt, mindenféle színben, variációban. Még a szupermarketekben is lehetett kapni olcsó és ronda Crocks-utánzatokat, bár a drága eredeti is épp elég ronda. Most meg a tornacipő dívik, amit már gyakorlatilag mindenhez lehet hordani, még kosztümhöz is. A ridikülöket felváltották a totes-táskák, azaz a vállra akasztható, legtöbbször bézs színű vászonszatyrok. Ezek egyébként kiválóan alkalmasak burgonya tárolására, pár éve még minden második nő erre használta őket.
Nem tudom, mit viselnek nálunk a szülők, amikor a gyereket viszik iskolába, de ott még talán nem tartunk, hogy valaki csíkos pizsamában szálljon ki a kocsiból. És kíváncsian várom, hogyan alakul a divat, amikor végre visszazökkenünk a normális kerékvágásba.
Az említett hírből sajnos nem derült ki, hogy volt-e bármilyen hatása az igazgatónő levelének. Ahogy az sem, milyen szankciókkal kell számolniuk a továbbra is pizsamában iskolába járó szülőknek.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
