Adott egy kerti parti. Sokan vannak. Köztük van az a szomszéd, aki átjön, néhányakat még áthív magához is, hogy kóstolják meg a saját pálinkáját (borát, whiskygyűjteményét). Néhányan irigykednek, mert már hallottak a szomszéd remek italairól és szívesen mentek volna.
A másik szomszéd a Covid óta nem nagyon megy ki a házból, most is épp csak beköszön, viszont másnap reggel hangos petárdázással kelti a parti résztvevőit.
Kicsit hasonló volt az ENSZ Közgyűlésének forgatókönyve. Nem is az a lényeg, hogy ki ment el a közgyűlésre, ott mindig minden résztvevő megtartja a beszédét. A valódi geopolitikai esemény nem az ENSZ-ben volt, hanem szeptember 24-én, a közgyűlés végeztével, a Fehér Házban. Joe Biden ugyanis három kormányfőt hívott meg, akik közül ketten ráadásul még nem is jártak nála. India, Ausztrália és Japán kapta a külön meghívót.
Miért pont ők? A „quad”, vagy négyes szövetség létrehozása 14 éve alakuló folyamat, de éppen azért nem hallottunk róla sokat, mert a tagjai részéről sem volt túl nagy a lelkesedés. India és Ausztrália sokáig hezitált, mennyire kell uniformizálni egy új sapkában az amerikaiakkal való együttműködést. Ausztrália és Kína között remekül zajlott a kereskedelem, amíg néhány diplomáciai ügy botránnyá nem dagadt, végül pedig Kína komoly gazdasági szankciókat vezetett be több ausztrál iparággal szemben. Ez a mai napig tart.
India sem akarta feltétlenül kockáztatni egyébként is törékeny kapcsolatait Kínával, de a lövöldözés a közös határon (ahol régóta relatív nyugalom volt) és az egyre határozottabb kínai regionális fellépés végül Washington felé tolta Delhit is. Japán számára pedig nem nagyon volt kérdés…
Pár nappal a Fehér Házban zajló találkozó után, október elején Kína néhány nap alatt összesen 145 katonai repülőgéppel sértette meg Tajvan légterét. A médiában a quadot néha már a „21. század NATO-jaként” emlegetik. Kína aggodalma jogos, és euroatlanti szemszögből nézve szintén megalapozott. Európaiként az egyetlen fejtörő számunkra, hogy nem vagyunk benne az új amerikai szövetségben. Kihagytak minket a buliból. Viszont Kínával nem lehet ebből másik szövetség, az egészen biztos. Az AUKUS néven létrejött, a sajtóba a francia tengeralattjáró-biznisz gyilkosaként bevonuló hármas az Egyesült Államok mellett Ausztrália és… Nagy-Britannia! Nincs uniós jelenlét!
A hangulat viszont parázs. Nemcsak Tajvan miatt, Kína a kibertérben is határozottan nyomul, a gazdaságba pedig a politikai akaratát vásárolja be mindenütt a világon. Nem véletlen, hogy a kínai állami médiába bekerülhetett ez a kérdés: „Ausztrália vajon elkíséri a tajvani szeparatizmust azon az úton, amelyen ágyútöltelékké válik?”
A feszültség óriási, és ahogy régen a Rizikó elnevezésű társasjátékban, most itt is elkezdték a nagy játékosok lerakni a bábukat. Európa kimaradni szerintem nem tud, viszont kérdés, hogy van-e bábuja, amit feltehet a táblára; és ha lenne is, van-e politikai bátorság, hogy lépjen.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
