Miután Jakab Péter képletesen szólva egyik kezében egy lecsókolbászt, a másikban egy Kőbányait lóbálva, habzó szájjal végigordítozta az előválasztási kampányt (sikertelenül), érdemes kicsit körüljárnunk a kérdést, vajon az anyagi helyzet, a szegénység teszi-e a proletárt (a továbbiakban prolit). Merthogy láthatólag erre épített, a válasz pedig az, hogy egyértelműen nem.
Ez a nemleges válasz még akkor is igaz volt, amikor a 19. század végén, a 20. század első felében valóban egymástól jól elválasztható osztályok léteztek a társadalomban, tehát optikailag valóban úgy értelmezhető, a proliság szorosan összefüggött a szegénységgel, de én ezt történelmi kontextusban is vitatom.
Mert valójában a proliság nem anyagi helyzetfüggő, sokkal inkább egy szellemi állapot.
Manapság pedig már, mikor a hagyományos társadalmi osztályok, mint paraszt, munkás, értelmiségi, meglehetősen átrendeződtek, összekuszálódtak, nem beszélhetünk klasszikus osztályöntudatról, még inkább mellékes a pénzügyi helyzet, már ha a proliságot vesszük górcső alá. Ettől függetlenül társadalmi rétegződés továbbra is van, csak egészen más koordinátarendszerben kell leírni, de jelen írásnak ezt boncolgatni nem célja.
Megállapítottuk tehát, attól, hogy valaki vagyonos, lehet proli, attól, hogy valaki szegény, még nem válik prolivá. Használhatnánk olyan nagy szavakat is, hogy prolinak lenni létszemléleti kérdés, már ha a proli egyáltalán tudná, mit is jelent ez a szó. Magát a létet sem igazán tudja értelmezni, annak magasabb összefüggéseivel meg egyenesen semmit nem tud kezdeni.
Zsigerileg irigy mindenre és mindenkire, beképzelt, önnön fontosságáról a végletekig meg van győződve, cinikus, gyűlölködésre, trágárságra nemhogy vevő, alapvető lételeme. S természetesen taszítja mindenféle tekintély, azokat gúnyolja, utálja. Istenhitre és hazaszeretetre képtelen. A proli ösztönlény. Közösségben maximum addig képes együttműködni, amíg érdekei úgy kívánják, de ez nem szívből jön nála.
Ezt a típust megtalálhatjuk a társadalom valamennyi szegmensében, ott is, ahol legfeljebb egy kannás borra futja, de ott is, ahol több tízmilliós luxusautóval járnak. Bár utóbbi nyilván kikérné magának, hogy bármi közös lenne benne az előbbivel, előbbi pedig nyilván proli módon fröcsögne a luxusban élő társára, mégis az a helyzet, elgondolható köztük közös kapocs: ez pedig a proliság.
Egy nemzet, egy társadalom erkölcsi és szellemi egészségének fokmérője pedig az, számszerűleg mennyire nyertek teret benne a proli elemek. Hogy egy proli kitörhet e proliságából? Természetesen igen, hiszen szabad akarattal rendelkezik, de ez meglehetősen kétes eredménnyel kecsegtet, hiszen általában egy proli még azzal sincs tisztában, hogy ő proli…
A végén pedig nagyon határozottan szögezzük le, a proli irigységre építés (Jakab) és a valódi, nemzeti alapú munkás érdekképviselet olyan távol áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
