Feltűnő volt a főpolgármester szerencsétlenkedése akkor is, amikor megpróbálta megmagyarázni, miért olyan nagyok a dugók, miért haladnak olyan lassan a felújítások. Ennek csúcspontja az volt, amikor védősisakban kiállt a Blahára, mintha a földmunkák miatt a fejére eshetne valami a föld alól.
Már többször lehetett azt gondolni, hogy Karácsony Gergely határozatlansága és tutyimutyisága nem fokozható, Gyurcsány Ferenc még jobban már nem tudja megalázni; a baloldali előválasztási cirkusz első fordulója után azonban a főpolgármester a bukott miniszterelnök utasítására széles mosollyal és látható élvezettel játssza el saját paródiáját. Úgy tűnik, észre sem veszi.
Emlékszünk a pillanatra, amikor Gyurcsány Ferenc krákogással utasította rendre Karácsony Gergelyt, aki óvatlanul megpróbált válaszolni egy kérdésre.
Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor a főpolgármesteren nevetett az ország. A nem létező angolnyelv-tudásával kapcsolatos kínos magyarázkodásai és hazugságai hetente okoztak újabb és újabb mulatságos jeleneteket, gondoljunk csak a – Karácsony akarata ellenére – szállóigévé vált mondatára a „hiperpasszív nyelvtudásáról”. Ezekkel kapcsolatban mémek sorozata született, a Napi balfék-sorozatunkban mi is mutattunk többet is. Karácsony valószínűleg azóta sem fogta fel: nem az a baj, hogy nem tud angolul, hanem, hogy hazudozik róla, ahogy egyetemi fokozatáról is.
Feltűnő volt a főpolgármester szerencsétlenkedése akkor is, amikor megpróbálta megmagyarázni, miért olyan nagyok a dugók, miért haladnak olyan lassan a felújítások. Ennek csúcspontja az volt, amikor védősisakban kiállt a Blahára, mintha a földmunkák miatt a fejére eshetne valami a föld alól.
Szóval, amikor már mindenki azt hihette, hogy Karácsony nem lehet nevetségesebb, elérkezett a baloldali előválasztási bohóckodás első fordulójának vége. Gyurcsány, aki már rég eldöntötte, hogy Karácsony fog nyerni, a közvélemény-kutatásokat nézve látta, hogy senki nem hiszi el, hogy a főpolgármester nem az ő embere, ezért kitalálta, hogy eljátszatja vele: valójában Gyurcsányné ellen harcol.
De a bukott miniszterelnök nem lenne önmaga, ha még itt sem akarta volna megalázni Karácsonyt.ű
Így született meg a színjáték Márki-Zay Péterrel arról, hogy úgy lépnek vissza, hogy nem lépnek vissza.
Így a két „miniszterelnök-jelölt”, akik olyan pártokat (Márki-Zay esetében mozgalmat) vezetnek, amelyeknek együttes támogatottsága nem éri el az egy százalékot, elkezdte államférfiként produkálni magát.
Úgy próbáltak tenni, mintha az Egyesült Államokban lennének elnök-alelnök páros (a valóságban valószínűleg rendkívül demokratikus társkirályoknak képzelték magukat).
Ne higgyük azt, hogy itt Karácsony bármit saját maga kitalált volna, ezt a színjátékot is Gyurcsány írta, aki most otthon nevet kesztyűbábján, akivel eljátszatja saját maga paródiáját.
Most már csak azt kellene megkérdezni Karácsonytól – persze, a szervilis baloldali propagandasajtóból ezt senki nem teszi meg, mindenki más elől meg a főpolgármester elfut – hogyan akar irányítani egy hatpárti szövetséget a szövetség leggyengébb tagjának vezetőjeként.
És miben lehet segítségére ebben valaki, akinek még pártja sincs, így nincs is bent a szövetségben.
Merthogy azzal a viccel is előálltak, hogy azt mondták, egyikük miniszterelnök-jelölt lesz, másikuk miniszterelnök-helyettes-jelölt (nem mondják meg, melyikük melyik), de minden döntést konszenzussal hoznak meg. Ha nem lenne konszenzus, valószínűleg demokratikus kő-papír-ollóval döntenének. Gyurcsány meg a frakciójával nyilván torpedózik majd. És hogyan lehet felírni két nevet egy szavazólapra úgy, hogy egyenlőek legyenek, hogy egyik se előzze meg a másikat? Valószínűleg egymásra kellene nyomtatni a kettőt, és mindenki tudná, hogy amelyik olvashatatlan, az a Karácsony-Zay-Péter-Gergely. Vagy Márki-Karácsony-Gergely-Zay-Szilveszter.
Lehet, hogy kellene egy harmadik forduló is az előválasztási cirkuszból, jön az ősz, egyre rövidebbek a napok, esténként szívesen nevetnénk.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »