Aki úgy szereti a szimulátorokat meg a versenyautós játékokat, mint én, annak igazi mennyország lehet a BMW tesztközpontja. Az elmúlt napokban lehetőségem nyílt megnézni a bajor autómárka titkos fejlesztőközpontjának területén található létesítményt, amelyben 14 szimulátort használnak.
A szimulátorok miatt egy teljesen új, 11 400 négyzetméter alapterületű épületet húztak fel. Pontosabban kettőt, a kisebb épületben találhatók azok a generátorok, amelyek a két legnagyobb szimulátor működtetéséhez szükséges áramenergiát biztosítják – az épületnyi generátorok nélkül ugyanis ezek a szimulátorok az egész központ területén kivágnák a biztosítékot.
Az építkezést 2018-ban kezdték el, és tavaly márciusban fejezték be. Ezt követte a technika beszerelése és a tesztelés, amely tulajdonképpen csak idén év végén fog befejeződni, így a munkát élesben csak jövőre tudják elkezdeni.
A BMW szakértői több típusú szimulátort használnak. A legegyszerűbb leginkább arra hasonlít, amit az autósiskolákból ismerhetünk. Két ülés, műszerfal, volán, pedálok, gyakorlatilag az autó első fele alkotja ezt a szimulátort. Hat képernyő vetíti a sofőr elé az utat. A szimulátor ugyan egyszerű, de nagy előnye, hogy szétszerelhető, és néhány konténerben elszállítható a világ másik végére, például az USA-ba, Japánba vagy Ausztráliába. Utaztatják is rendszeresen a berendezést, hiszen minden új modellnél letesztelik, hogyan viszonyulnak az adott országban vagy kontinensen a kliensek az új megoldásokhoz, a javasolt változásokhoz. Ezért mielőtt egy modell eljutna a szériagyártásig, a prototípusaiban már több tízezer ember ült, és elmondta róla a véleményét a tervezőknek, technikusoknak.
A valamivel bonyolultabb szimulátorban már egy komplett autót találunk, és egy rendkívül éles képet vetítő LED-falat, amely a sofőr üléséből 220 fokos kilátást biztosít. A falon hihetetlennek tűnő, több mint 13 millió LED-izzó biztosítja a képet. A számítógépes szimuláció a Münchenhez közeli vidéki utakat ábrázolja valósághűen. Mielőtt beindul a szimuláció, el kell hagynom a termet, ugyanis a padló a program bekapcsolása után elsüllyed, az autó pedig felemelkedik, hogy pontosan olyan pozícióba kerüljön a sofőr, mint a reális úton. Elképesztő technológia volt, s akkor még nem is tudtam, mi vár rám.
Az egész központ büszkesége két robot. Az egyik a Sapphire Space, a másik pedig a Dymond Space nevet viseli. Két óriási, lábakon álló gömb alakuló robotról van szó, amelyek egy teljes gépkocsit rejtenek magukban. Az autóba hasonló karon keresztül kell beszállni, mint a repülőkbe, csak épp ennek a falán nem lehet átlátni. A fejlesztők szerint annak köszönhetően, hogy a tesztpilóta nem látja a robotot, még inkább olyan érzése lehet, mintha valódi autót vezetne.
A robot lába egy bonyolult sínrendszerrel van összekötve, és ennek köszönhetően az egész tökéletesen szimulálja az előzést, a kanyarokat, a csúszásokat. Ez a gigantikus berendezés lélegzetelállító, és tényleg olyan benyomást kelt, mintha a Transformers következő részének a forgatásán, és nem egy tesztközpontban lennék.
A nagyobb robot 400 négyzetméteres alapterületen tud mozogni, 0,65 G-nek megfelelő túlterhelést lehet vele elérni. Ez pontosan olyan, mintha egy M3 szedánnal gyorsulnánk padlógázzal és 4,2 másodperc alatt elérnénk a 100 km/órás sebességet. A valamivel kisebb, csupán 21 méteres sínen mozgó robotban viszont ennél még nagyobb, kerek 1 G túlterhelést is megtapasztalhatunk. A robot ugyanis nem egész 20 méteren képes 2,8 másodperc alatt felgyorsulni 100 km/órás sebességre, ami megegyezik a Forma-E-ben versenyző BMW iFE.20 járgány gyorsulásával.
A BMW egyedüli autómárka a világon, amely ilyen komplex szimulációs központot épített és fog használni az új modelljeinek tesztelése során. A cél, hogy idővel már ne kelljen a reális forgalomban több százezer kilométert megtenni, hanem a tesztpilóták ezeken a szimulátorokon teszteljék az autókat. Azon túl, hogy az időjárás viszontagságait, forgalmi dugókat tudnak szimulálni, a rendszerek olyannyira érzékenyek, hogy állítólag a különböző profilmélységű abroncsok tesztelésére is alkalmasak, vagy szimulálni tudják, hogyan viselkedik egy autó nyáron téli abroncsokkal. Ez már kicsit több annál, mint amit a fantáziám képes feldolgozni, de hát bizonyára tudják, miről beszélnek, ha már megvalósítottak egy ilyen óriási beruházást. A robotok ráadásul óriási időmegtakarítást is jelentenek, hiszen míg egy autóval a reális tesztpálya végén vissza kell térni a startvonalra, itt elég megnyomni egy gombot és a sofőr indulhat elölről, akár tízezerszer egy nap.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
