A hét elején kirobbant konfliktus kapcsán Demkó Attilát, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének vezetőjét kérdeztük az aktuális konfliktusról, a földgázellátás nemzet- és geostratégiai vonatkozásairól, illetve az ukrán-magyar kapcsolatok jövőjéről.
Szijártó Péter barátságtalan lépésnek nevezte az ukrán állam azon ígéretét, mely szerint az Európai Bizottság előtt támadják meg a magyar-orosz gázszerződést és geostratégiai érdekeket emlegetett. Valóban ekkora horderejű a megállapodás?
Nekünk az. A földgázellátás biztonsága ma is alapvető kérdés. Különösen azoknak az országoknak, amelyek saját kitermelése nem tudja fedezni az igényeiket. Magyarország is ilyen. Nemzetgazdasági jelentőségű kérdés, van-e elég földgázunk. Ha nincs, előbb az ipar, majd a lakossági gázellátás látja a kárát. Az ukrán fenyegetőzés tényleg rendkívül barátságtalan, csak remélni tudom, hogy az ukránok a szavaknál nem mennek tovább. A helyzet az, hogy az ukrán államnak semmi köze ahhoz, Magyarország melyik harmadik féllel és hogyan köt gázszerződést, mi sem mondjuk meg, hogy Kijev milyen gazdasági kapcsolatokat alakítson ki. Mi nem avatkozunk ukrán belügyekbe, bármennyit is vádolják Magyarországot ezzel. A magyar állam számára a kárpátaljai magyarok érdekvédelme nem lehet közömbös, a mindenkori kormány egyik fontos feladata, sőt, kötelessége a határon túl élő magyarok védelme, az nem beavatkozás. Visszatérve a kérdésre: a lényeg az, hogy nem Budapest felelős a helyzetért, kizárt, hogy mi javasoltuk volna a déli útvonalat. Oroszország van az erő pozíciójában, és Moszkva nem tartja megbízhatónak az ukrán transzfert. Nyilván tartanak attól, hogy konfliktus esetén Ukrajna zsarolná őket.
Volt már erre példa korábban is?
Hogyne, talán még sokan emlékeznek rá, hogy 2009 januárjában egy ukrán-orosz gázvita miatt az ukránok megcsapolták a gázszállítmányokat és emiatt leálltak az orosz szállítások.
A két ország közötti feszültségeket mi, magyarok és a szomszédos országok is megérezték. Akkor nem sokon múlott, hogy a lakosság földgáz nélkül maradjon. Sok országban, Bulgáriában például gyárak álltak le.
A Gazprom az EU-s földgázigényének legfontosabb kiszolgálója. A többi tagállam is számíthat hasonló reakcióra Kijev részéről, amint megkötik a maguk szerződéseit az oroszokkal?
Nem lehet tudni. Ukrajna az utóbbi időben sok országgal került feszült viszonyba , mert azok nem helyezik az ukrán érdeket a sajátjuk elé. Nagyon sajátos nézőpont ez. Nem Magyarország az egyetlen, amely részben vagy egészben új útvonalakon, új szerződésekkel biztosítja saját ellátását. Szerbia például mindeddig Ukrajnán és Magyarországon keresztül kapta a földgáz, most ők és Bosznia is délről fogják kapni. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a délről érkező ellátással Magyarország is veszít, hiszen eddig rajtunk keresztül ment a Balkánra földgáz, a tranzitdíjaktól most viszont elesünk. Tehát Ukrajna kritizálhatja majd Szerbiát és Boszniát is. Berlin irányába már felemlegették, hogy a németek tartoznak az Északi Áramlat II miatt Ukrajnának.
Ha nagyon leegyszerűsítjük a gázvitát, tulajdonképpen Kijev fő problémája is az, hogy elesnek az emlegetett tranzitdíjaktól.
Persze, de a magyarnál azért itt jóval nagyobb tételekről van szó. Az Északi áramlat II, illetve a Török Áramlat átadása azért nem tetszik az ukránoknak, mert ha a teljes ukrán transzfert kiváltják, akár évi hárommilliárd dolláros kieséssel is számolhatnak. A magyar szerződés miatti veszteség ennek csak kis része. Annyi bizonyos, hogy a közeljövőben csökkeni fog az Ukrajnán áthaladó földgáz mennyisége, de hogy ennek mi a pontos menetrendje, azt talán még maguk az oroszok és az ukránok sem tudják. Egyébként Szlovákia is jelentős bevételt veszíthet.
Nyugaton mindenki az ukránok európai integrációjáról beszél. EU, NATO, miegymás. Az Északi Áramlat II németek által is szorgalmazott befejezésével mégis jó alaposan befűtenek Kijevnek. Nincs itt ellentmondás?
Szerintem nincs. Egyre inkább úgy tűnik, hogy Ukrajna uniós és NATO-integrációja már csak szavak szintjén létező elképzelés, a belátható jövőben, évtizedes távlatban gyakorlatilag egyikre sincs semmi esély.
Az USA igyekezett Ukrajnát leválasztani az orosz tömbről 2014 után, ez geopolitikai érdekük volt, de ennek árát nem az Egyesült Államok fizette meg, hanem az ukrán nép, kárpátaljai magyar testvéreink, és valamennyire a térség összes országa. Az USA-val kapcsolatos legfontosabb kérdés, hogy meddig és mennyire akarnak „bent maradni” a térségében. Én úgy látom, az Egyesült Államok Ukrajna iránti elköteleződése már messze nem olyan határozott, mint volt néhány évvel ezelőtt. Biden elnök nyitni látszik Moszkva felé, már csak azért is, hogy Pekingtől eltávolítsa az oroszokat. Ukrajna a Nyugattól kevés segélyt és sok kölcsönt kap, meg persze szép szavakat. Van is félelem Kijevben, hogy hasonlóan járnak, mint az afgán kormányzat. Az USA kiegyezik a fejük felett, és egyedül hagyja őket. Ez is magyarázhatja az ukrán reakciók elkeseredettségét, minket fenyegethetnek, az amerikaiakat nem. Egyre inkább úgy tűnik, Ukrajna két szék közé esett – persze semmi sem biztos, de sok jel erre mutat.
Ha már szóba kerültek, mi a helyzet a kárpátaljai magyarokkal? Nem tart attól, hogy az újabb konfliktus miatt is rajtuk csattan majd az ostor?
Itt azt kell megértenünk, hogy nem a magyar-ukrán államközi viszony miatt romlott meg a magyarok helyzete Kárpátalján. A 2014-es forradalom óta érezhetően felerősödött az ukrán sovinizmus, ennek elszenvedői nem csak az ottani magyarok, de az összes többi kisebbség is!
Majdan nem csak egy demokratikus, Európa-párti forradalom volt, hanem egy nagyon erősen nacionalista, ukrán nemzeti forradalom is.
Már akkor az egyik alapvető követelés volt az ukrán nyelv megerősítése, nem csak az orosszal, hanem a magyarral és minden más kisebbségi nyelvvel szemben is. A sokat emlegetett ukrán oktatási és nyelvtörvény ennek egyik direkt következménye. Az ukrán szigorítások a tatárok kivételével az összes kisebbséget érintik, mi legfeljebb azt kapjuk „büntetésül”, amit a románok és lengyelek „jutalmul.” Találhatnak újabb eszközöket is a kárpátaljai magyarság vegzálására, nem csak a jog területén. Tartok attól, hogy újabb csapások érhetik a magyarokat.
Ez nem önsorsrontás?
De. Az biztos, hogy a kétoldalú viszony további rontása racionálisan nézve Ukrajnának sem érdeke. Magyarország nélkül elméleti esélyük sincs az EU-s és NATO-integrációra. A tízmilliós Magyarország gazdasága erősebb a negyvenmilliós Ukrajnáénál, több pénz, befektetés megy innen oda, mint onnan ide. Nagyon sok anyagi segítséget adtunk és gesztust tettünk az elmúlt évek vitái ellenére is. Ukrajnának fontosabb Magyarország, mint vice versa. Nekünk elsősorban a kárpátaljai magyarság fontos. Kijevnek inkább érdekében áll a kapcsolatok javítása, különösen most, hiszen szinte minden szomszédjukkal feszült viszonyba kerültek, Amerika pedig kezd kihátrálni mögülük. Más kérdés, hogy ezt felfogják-e egyáltalán.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
