A Jobbik-vezér mindig a politikai paletta jobb vagy bal szélén álló politikus marad.
Majdnem egy hét telt el azóta, hogy Jakab Péter újabb botrányos kijelentést tett az Országház falai között. Persze legyinthetnénk, mondván, már megszoktuk, hogy Gyurcsány Ferenc parlamenti bohóca a szokásos, vállalhatatlan stílusában nyilvánult meg. Mégsem mehetünk el szó nélkül Jakab legutóbbi, valóságtól elszakadt fenyegetőzése mellett, és amellett, hogy az utóbbi egy hét alatt a máskor szociálisan oly érzékeny baloldal egyetlen képviselője sem határolódott el a Jobbik elnökétől.
Történt ugyanis, hogy a hétfői azonnali kérdések órájában a pártelnök a gyermekvédelmi törvény kapcsán a következőt találta mondani: „…ebben az országban mindig valakit gyűlölni kell, most éppen a szivárványos zászlót, ami, higgye el, nekem sem a szívem csücske, de ettől még sosem fogom őket a gyűlölet céltáblájává tenni. Mert egy: magánügy. Kettő: a gyűlölet előbb-utóbb mindig visszahull a gyűlölködők fejére. Úgyhogy azt mondom önnek, miniszterelnök úr, hogy így a vége felé ön is fogja kicsit vissza magát, mert a börtönben még Orbán Viktorból is lehet Orbán Viktória.”
Az idézett mondatokon minden jóérzésű ember, legyen az jobb- vagy baloldali, joggal háborodik fel. Nem úgy a magyarországi baloldali politikusok és a csatlósmédia, akik viszont mélyen hallgatnak akkor, amikor egyik prominens vezetőjük – aki ráadásul miniszterelnök-jelölti indulásával az ország irányítására is bejelentkezett – nemi erőszakkal viccelődik, ráadásul teszi mindezt homofób módon.
Hiába keressük a pártok felháborodott közleményeit, a jogvédő és civil szervezetek tiltakozásra buzdító felhívását, vagy a baloldali firkászok elítélő vezércikkeit. Egyedül a Budapest Pride reagált a parlamenti beszédre, és felszólította Jakab Pétert, hogy fejezze be a szexuális erőszakon való viccelődést – hozzátéve, hogy ha a parlamentben lehet gúnyolódni a melegeken, akkor miért ne vehetnék a társadalom egyes tagjai felhatalmazásnak, hogy ugyanezt tegyék. A Pride-on kívül a pártok közül egyedül a Momentum érezte úgy, hogy meg kell szólalnia a kérdésben, de tőlük is mindössze egy „Orbán Viktor és a Fidesz gyűlöletpolitikája tehet mindenről” típusú Facebook-posztra futotta. Áldozathibáztatás? Ugyan.
Ami pedig Jakab Pétert illeti, a fenti produkcióból is jól látszik: a vér nem válik vízzé. A Jobbik jelenlegi elnöke hiába próbálja most éppen elhitetni azt a választópolgárokkal, hogy a kisnyilas múltat már rég maga mögött hagyta, minden bűnét megbánta, és egy ízig-vérig jóindulatú keresztény emberré lett, aki a nép egyszerű gyermekeként az elesettek védelmezésének nemes feladatát vállalta magára. Valójában csak arról van szó, hogy ha nagyot kell mondania, olyat, ami kiveri a biztosítékot, akkor nagyot mond, nincs mese. A hatalom megszerzéséért bármikor „átöltözik”, ha érdekei úgy kívánják.
Ennek az átöltözésnek legékesebb bizonyítéka, hogy éppen azt a Gyurcsány Ferencet választotta főnökének, akit nem egyszer szemkilövetőnek, vírusnak vagy tolvajnak nevezett. Sőt mi több, komplett politikai közössége egyenesen a gyurcsányi politika ellenében jött létre. Jakab Pétert azonban, nagyon úgy néz ki, pártja már egyáltalán nem érdekli. Megpróbál hatalomra törni, méghozzá bármi áron, és az sem zavarja, ha az ország minden pontján teljes alapszervezetek szűnnek meg, vagy kilépési hullám indul akár a Jobbik első vonalához tartozó politikusok körében is.
Sokatmondók ezen kilépők nyilatkozatai, amik arról szólnak, hogyan lehetetlenít el mindenkit párton belül, aki nem ért egyet vele. Csak hogy néhányat idézzünk: „a véleményterror és a megfélemlítés a párton belüli eszköztár része lett”; „Jakab Péter és csapata gyakorlatilag egy besúgóhálózatot működtet a pártban […], de attól sem riadnak vissza, hogy lejárató információkat gyűjtsenek képviselőkről, hogy azokat az érdeküknek megfelelően tudják használni”; „életem legjobb döntését hoztam meg tavaly, amikor kiszálltam ebből az egyre szánalmasabbá váló flúgos futamból”. A sort pedig hosszan lehetne folytatni.
Egy biztos: Jakab mindig az a politikai paletta jobb vagy bal szélén álló politikus marad, aki attól függően változtatja közéleti ténykedését, hogy éppen merről fúj a szél, hol kedvező a politikai széljárás. Hiszen hol van már a cigányozás, hol vannak az antiszemita kijelentések vagy a baloldal folytonos kritizálása? Persze ha az ember felcsapja az internetet, akkor talál még videókat Jakab Péterről, amikor is a miskolci közgyűlésen „antiszociális népelemekről” beszél, vagy egy lakossági fórumon „bizonyos kiválasztott néphez tartozó illetőt” emleget, esetleg relativizálja a holokausztot. Néhány évvel ezelőtt ugyanis még ez volt a menő, még így lehetett pozíciókat fogni a Jobbikban. Mindezt mára felváltotta a vidékizés meg határon túli magyarozás, hiszen az általa megszólítani kívánt szavazóknak most éppen ez felel meg.
Ha azonban szerencsénk van, akkor Jakab Péter Gyurcsány Ferenc támogató hozzájárulása nélkül, önállóan semmire sem fogja vinni. Ahol ugyanis Jakab Péter elindul különböző pozíciókért, mindig veszít. 2010-ben kompenzációs listáról került be a miskolci önkormányzatba, mivel a miskolci 18-as számú egyéni választókerületben csak a harmadik helyen végzett mindössze húsz százalékot szerezve. Később, 2014-ben Miskolc polgármesteri székéért is elindult, azonban az érvényesen leadott hatvanezer szavazatból 12 225-öt kapott. Az önkormányzati választáson az egyéni választókerületben indulva mindössze 874 voksot kapott, és szintén harmadik lett. Emiatt 2014-ben is csupán kompenzációs listáról kerülhetett be a közgyűlésbe. Végül, legutoljára 2018-ban Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1. számú országos egyéni választókerületében állt rajthoz, de kikapott fideszes kihívójától. Vagyis, bár nem reklámozza, Jakab 2010 és 2018 között három választáson is csúnyán leszerepelt. Vélhetően most sem lesz ez másképp a miniszterelnök-jelölti küzdelemben, így nem túlzás azt állítani, hogy a volt miniszterelnök jóindulatától függ további karrierje.
Nem is olyan régen, négy évvel ezelőtt a Jobbik Magyarországért Mozgalom még azt írta a Facebook-oldalára: „Egyszer és mindenkorra szeretnénk megválaszolni ezt a kérdést, bármilyen formában merüljön is fel: Összefog-e a Jobbik a jövőben bármelyik baloldali párttal? NEM.” Úgy tűnik, ez a Jobbik ma már sehol sincs, ugyanis cserben hagyta támogatóit. Ők ma már nem jobboldaliak, de pláne nem Magyarországért dolgoznak. Ma már csak Jakab Péter van, és az ő parlamenti kirohanásai – ha a főnöke ezt kéri tőle. Drága mulatság ez egy valaha szebb napokat megélt nemzeti pártnak és szavazóinak.
Knopf Alexandra
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ igazgatóhelyettese
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
