A jólét egyik oldalon áldás, a másikon átok, hiszen az anyagi javak biztonságot adnak, de talán el is kényelmesítik az embert, és a magyarságunk megőrzését is gátolhatják – erről beszélt a muravidéki Toplak Alenka és férje, Toplak Rudolf. A háromgyermekes házaspár helyben a néptáncon keresztül próbálja segíteni a magyarság megmaradását, de nem hanyagolják el lelki épülésüket sem.
– A határon túli területek közül az anyaországban a legtöbbször Erdélyről, Délvidékről, Felvidékről és Kárpátaljáról esik szó, a Muravidékről lényegesen kevesebbet hallunk. Milyen helyzetben van manapság a szlovéniai magyarság?
– Toplak Alenka: – Anyagi és nemzetpolitikai szempontból nagyon jó helyzetben vagyunk, és a kisebbségi jogok is megilletnek minket. A mi viszonyainkat leginkább Burgenlandhoz tudnám hasonlítani, úgy gondolom, mind Ausztria, mind Szlovénia nagyon jól gondoskodik a helyi magyar kisebbségről. Ha viszont a dolgot úgy közelítjük meg, hogy a magyarságnak milyen erős az identitása, a kötődése az anyaországhoz, akkor már szomorúbb az összkép. A jólét talán Ausztriában és Szlovéniában is hozzájárult ahhoz, hogy kevésbé maradt meg az emberek kötődése Magyarországhoz. Sajnos nagyon nagy az asszimiláció, amit nehéz meggátolni.
– A magyarság jövőjét a megszülető gyermekek garantálhatják. Mennyire mernek gyermekeket vállalni a magyar családok a Muravidéken? S az emberek mennyire vállalják magyarságukat?
– Toplak Rudolf: – A gyakorlat jellemzően az, hogy ha egy gyermek magyar családba születik, akkor megmarad az identitása. Ha viszont egy baba nemzetiségi szempontból vegyes családba érkezik, akkor később már sokkal kevésbé őrzi meg magyarságát. Sokszor előfordul sajnos, hogy ha csak az egyik szülő magyar, akkor otthon már nem gyakorolják a nyelvünket, és már csak szlovénül kommunikálnak családon belül is. Ami pedig a gyermekvállalást illeti, a magyar családok is tartják a szlovén átlagot, jellemzően nálunk is egy-két gyermek születik. Háromgyermekes család még előfordul, de az annál nagyobb nagyon ritka.
– Önöknek három gyermekük is született, hiszen egy lányuk és két fiuk van. Tudatosan határozták el, hogy nagycsaládjuk lesz?
– Toplak Alenka: – Igen, több gyermeket szerettünk volna. Amikor összeházasodtunk, abban állapodtunk meg, hogy nagycsaládunk lesz. A gyermekvállalás azonban kicsit kitolódott, mert a lányunk majdnem tizenkét évig volt egyke, de utána még született két fiunk. Mindebben közrejátszott, hogy be akartuk fejezni a tanulmányainkat, illetve kulturális területen is aktívan tevékenykedtünk, néptánc együttest vezettünk, ami nagyon lekötött minket.
– El tudnák képzelni az életüket gyermekek nélkül?
– Toplak Alenka: – Nem, ez meg sem fordult a fejünkben. Sőt, mi nagyon fiatalon váltunk szülőkké, mert még egyetemisták voltunk, amikor a lányunk megszületett. Talán akkoriban még éretlenek is voltunk, viszont a két fiunkat már sokkal tapasztaltabban és tudatosabban vállaltuk. S az a helyzet, hogy a mai napig el tudjuk képzelni, hogy még tovább bővüljön a család. Ha a Jóisten úgy gondolja, akkor egy negyedik gyermeket is szívesen fogadunk, nyitottak vagyunk az életre. Ha újabb gyermekünk születne, a lányunk lehet, hogy furcsán nézne ránk, de a fiúk örülnének a kistestvérnek. Meglátjuk, mit hoz a jövő.
– Önök, amellett, hogy becsülettel nevelik három gyermeküket, a helyi közéletben is szerepet vállaltak és vállalnak, többek között azzal, hogy Lendván több, mint egy évtizedig együtt vezették a Muravidék néptáncegyüttest. Mennyire járul hozzá a kultúra ápolása a magyarság megőrzéséhez?
– Toplak Rudolf: – Fontos megjegyezni, hogy a központi néptáncegyüttes vezetését akkor hagytuk abba, amikor megszületett a két kisfiunk. Ettől kezdve már közelebb, Szentlászlón segítettünk be a helyi néptánccsoportnál, de már nem annyira aktívan, mint Lendván, mert kevesebb időnk volt, és van ma is. A néptánc ugyanakkor a szívügyünk maradt, a felkéréseknek igyekszünk eleget tenni. Korábban a muravidéki néptánc anyag gyűjtését is mi kezdtük el, és ezt a munkát segítjük a mai napig. Emellett mindketten a munkahelyünkön is néptáncot tanítunk gyermekeknek, bár ezt a járványhelyzet erősen akadályozta az utóbbi időben. Tesszük ezt azért is, mert valóban úgy gondoljuk, hogy a néptánc erősen hozzájárul a magyarságunk megtartásához, erősíti az öntudatot. S hála Istennek ebben a munkában nem vagyunk egyedül, mert az anyaországból is sok barátunk jön hozzánk tanítani. Külön köszönet Gerlecz Lászlónak a segítségért, aki szakmailag sokat tett értünk Lendván. Itthon, Dobronakon nincs néptáncegyüttes most, de szeretnénk, ha majd lenne. A művelődési egyesületben viszont aktív tagok vagyunk, a feleségem az elnök, sőt, a gyerekek is velünk tartanak olykor.
– Mire marad még idejük, energiájuk a család és a néptánc mellett?
– Tevékenyen részt veszünk a keresztény házastársi csoportokban is, ahol a vallás oldaláról próbáljuk megerősíteni a házastársi egységet, az egymás közötti kommunikációt. Lelkipásztori vezetés mellett beszélgetünk különböző olyan témákról, amelyek a házastársak lelki épülését és az Isten-kapcsolatunk erősítését, gyarapítását szolgálják. A testünk és a lelkünk ápolása egyaránt fontos.
The post Soha nem mondanának nemet az égi áldásra appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
