A századik születésnapján köszöntötték Gombos Rudolfot Nádszegen, a Bencze-házban. Ő az első olyan lakosa a községnek, aki megérte ezt a jubileumot.
Hétfőn délután az önkormányzat tagjai, a község intézményeinek és szervezeteinek képviselői szerveztek ünnepséget Gombos Rudolfnak, aki vasárnap, szeptember 5-én töltötte be századik születésnapját. Elsőként a helyi alapiskola tanulója, Dobos Lili mondott verset az ünnepeltnek. Kacz Éva polgármester köszöntőjében kiemelte, Rudi bácsi az első nádszegi lakos, akit ebből az alkalomból felköszönthetnek, hozzátéve, hogy egyáltalán nem látszik rajta a kora, vitális és friss szellemileg és fizikailag is. A polgármester felidézte, mi minden történt 1921-ben, milyen volt az akkori politikai rendszer, milyen korba született Nádszegen az a kisfiú, akinek az anyakönyvben a 100-as sorszám jutott, akit először édesanyja első, a háborúban elesett férje után Bugár vezetéknévvel jegyeztek be. Az ünnepelt közbe is szólt, hogy kiegészítse a történetet, hogy mindig Gombos Rudolfnak hívták őt, csak 1945-ben, amikor nősülni készült, akkor mondta neki a jegyző, hogy ilyen néven senki sem szerepel az anyakönyvben, és még 12 évnek kellett eltelni, mire rendezni tudta a névváltoztatást. Kacz Éva úgy fogalmazott, Gombos Rudolf olyan ember, akiről elmondhatjuk, hogy megvan benne a „nádszegi fifika”, vagyis történjen bármi, mindig feláll és továbblép, minden helyzetben feltalálja magát és nem adja fel. „Harmincéves korára annyit élt meg, ami elég lenne három életre, megélte a második világháborút, hazaszökött a hadifogságból és a csehországi deportálásból is. Amikor első gyermeke megszületett, a fronton volt, egy hónapos korában látta először őt” – fogalmazott. Rudi bácsi nevetve hozzátette:
„Elmulattam, elkártyáztam! A szökéseket nem gavallérságból csináltam, hanem mert muszáj volt.”
A községtől egyebek mellett egy születési anyakönyvi kivonatot kapott a századik évforduló alkalmából.
Gombos Rudolf szívesen emlékezett vissza a gyerekkori élményeire, amikor a kutyasori gyerekekkel játszottak a Földveremben. „Most már be van építve, de valamikor ott vízv olt és mocsár, ami télen befagyott és ott futballoztunk. Harisnyákat szedtünk össze és formáztuk gömbölyűre, azt rugdaltuk” – mondta. 1942-ben rukkolt be és 30 hónapig volt katona. „Nyolc hónapig volt gyakorlat, azzal már ki lehetett menni a frontra. Egy tizedest mentem leváltani a 12 hónapos frontszolgálatban Rogacsevbe” – tette hozzá. Hiszi, hogy mindenkinek van őrzőangyala, de neki ötven van. Egyik alkalommal egy katonatársa megkérte, hogy cseréljen vele szolgálatot. Eleinte nem akart beleegyezni, de végül ráállt, ami megmentette az életét, a katonatársát lelőtték, ahogy fogalmazott, helyette. „Én hittem az őrzőangyalokban és rajtam segítettek is. Egy másik alkalommal hazamehettem volna szabadságra a frontról, de visszatartottak. Előtte visszavonulás volt, vonattal utaztunk, ami aknára futott, a vagonok felborultak. Valahogy sikerült kinyitnom a vagonajtót, de a puskám szuronya elakadt és letört a hegye. Emiatt nem engedett el a tiszt szabadságra, csak két héttel később. Mire letöltöttem a három hét szabadságot és visszatértem, az alakulatomat szétverték. Ekkor is megmenekültem” – emlékezett vissza.
A remek kondícióban lévő Rudi bácsi szinte teljesen önellátó, pár évvel ezelőtt még kertészkedett, 95 éves korában ültetett három gyümölcsfája már terem. „Míg a kaszára gyenge voltam, addig az életszínvonalam is gyenge volt. Nyolcévesen már munkára fogtak, gyomlálnom kellett, krumplit szedni, tizenhárom évesen markot szedtem, egész életemben dolgoztam, nyugdíjasan még tíz évig” – tudtuk meg. A napokban ugyan elesett a kerékpárjával, de csak azért, mert a küllőbe beakadt a bevásárlótáskája. A múlt hétvégén ő rúgta a kezdőrúgást a focimeccsen. Sokszor néz szlovák műsorokat a tv-ben, mert tanulni tud belőle, mivel bevallása szerint a szlováknyelv-tudásán még mindig van mit javítani. Gombos Rudolf azt is elmondta, hogy a hetvenes évei elején gondolkodott el azon, vajon hány év adatik még számára. Mivel akkoriban több ismerőse is meghalt 77-78 évesen, úgy gondolta, ő is nagyjából addig fog élni. Azóta nem gondolt a halálra. A kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka, egyszerű a válasza: „Szerelmesnek kell lenni, mert ahol szerelem van, ott béke is van, egyetértés és boldogság.” Miután a felesége meghalt, 35 évig volt egy élettársa, miután ő is meghalt, hetvenévesen talált újra társat, akivel 21 évig volt együtt.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
