Mint ismeretes, Áder János, Magyarország köztársasági elnöke részt vett egy konferencián, amelyen Ukrajna területi integritásáért álltak ki, pontosabban szólva azért, hogy a Krím félsziget legyen újra Ukrajna része, mert gyakorlatilag ma Oroszországhoz tartozik. Eleve ezt sem szabadott volna megtennie. Ukrajna bitorolja Kárpátalját, amelyet mi hazánk részének tekintünk, de mindezen túlmenően is súlyosan elnyomja kárpátaljai magyar nemzettestvéreinket. Semmi keresnivalója ilyen eseményen egy magyar politikusnak, nemhogy közjogi méltóságnak.
De ha már elment, ahogy mondani szokás, tetézte is a bajt. Nem kevesebbet állított, minthogy az ukránok fájdalma rokonfájdalom. Ezt még meg is lehetne érteni, ha történetesen nem Ukrajna bitorolná jelenleg Kárpátalját, így meglehetősen morbid volt az összehasonlítás. De itt most nem is ez a lényeg, hanem az, jött is bizony a szokásos román hisztériázás – holott róluk egy árva szót nem ejtett Áder.
Hadováltak úgynevezett történelmi valóságról, meg hogy nem nagyhatalmi agresszió folytán kötötték meg a trianoni békediktátumot, hanem 1918-ban Gyulafehérváron a románok kikiáltották, hogy Erdély egyesül Romániával, és ennyi. Az egészben nem ez a legfelháborítóbb egyébként, hiszen ősi igazság, hogy általában a tolvaj kiált pandúrért, a románok ilyenek voltak, ilyenek, s ilyenek is lesznek. De, hogy Ádernek erre nincs egy szava sem? Az több mint tragikus…
A köztársasági elnök úr figyelmébe ajánlunk ezért hát egy levéltervet, mi volna az illendő, és hangsúlyozom, nagyon-nagyon minimális szintű válaszlevél a román politikai elit részére:
Tisztelt Román Politikai Elit!
Engedjék meg, ne fáradjak azzal, hogy szétszálazzam, ki kivel van, ki van önöknél ellenzékben, ki kormányon, hiszen egy valamiben mégiscsak közösek, ez pedig a magyargyűlölet. Ezért ezt az inget valamennyi megszólaló román politikus, sőt, újságíró nyugodtan vegye magára, mert nekik szól.
Nos, Romániáról egy árva szót nem ejtettem a kijevi konferencián, de ha már így előhozakodtak vele, tegyük tisztába a kérdést. Erdélyt tőlünk, magyaroktól nagyhatalmi önkény vette el az első világháborút követően, de semmi esetre sem a románok, saját erőből. Ez történelmi tény, mint ahogy az is, hogy az erdélyi románok között sem fogadta osztatlan, kitörő öröm, hogy a Kárpátokon túli, bukaresti államféleséghez csatlakoztak, mint ahogy 100 év elteltével is érzékelhető jelentős törésvonal, ennek okainak kikutatását önökre bízom.
Továbbá történelmi tény, hogy Erdély akkoriban is soknemzetiségű térség volt, több millió magyar lakossal, mint ahogyan több mint 1 millió magyar él a mai napig e földön, Székelyföldön pedig több mint félmillióan egy tömbben. Mondanom sem kell, az ő jogaikat önök semmibe veszik.
Erdélyt, Székelyföldet az egységes Kárpát-Duna Nagyhaza részének tekintjük a mai napig, nem mondunk le róla és az ott élő magyar jogairól, így kérem, ehhez tartsák magukat. A gyerekes hisztériázás helyett pedig, ha valóban jószomszédi viszonyra törekednek, akkor az igazságot tegyék meg mércéül, higgyék el, önök is jobban járnak vele.
Tisztelettel,
Áder János,
Magyarország köztársasági elnöke
Nyilván teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy a fenti sorok erősen a sci-fi kategóriába kívánkoznak, mármint abban a tekintetben, hogy mennyi esély van arra, Áder ilyen szavakkal válaszoljon, ám ettől az igazság még igazság, és legalább valakinek le kellett írnia. S ki tudja, hátha eljut még Áderhez is valahogy…
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
