Néhány nappal ezelőtt a szélsőbaloldali – tragikus módon óriási nézettséget generáló – Partizán YouTube csatorna egy igencsak ambivalens videót tett közzé.[1] Gulyás Márton a lovasíjász Kassai Lajossal készített interjút, ez utóbbi meghívásának eleget téve.
A szituáció nem teljesen előzmények nélküli, hiszen néhány éve Kassai Lajos Puzsér Róberttel került egy platformra – aki ilyen szempontból szintén egy másik kategória – ugyancsak szándékosan.[2] Adott a kérdés: miért kezd párbeszédet folytatni két ennyire eltérő világnézettel bíró egyén és lehet-e ennek egyáltalán bármilyen lényeges eredménye? Nos a felszínes szemlélődők számára lehet, de csak nekik.
Az utóbbi időben divatossá váltak az ehhez hasonló beszélgető műsorok és mélyinterjúk. Ez önmagában véve nem probléma, hiszen ha jól válogatják meg az alanyokat és jók a kérdések, akkor egy igen izgalmas órában (vagy többen is) lehet része a hallgatóságnak. Mért tartom mégis problémásnak a fent említett beszélgetést? Igyekszem röviden összefoglalni aggályaimat:
1. Az efféle műsorok mögött van egy nagyon határozott – mondhatni bennfoglalt – igény: a közös nevező megtalálása és a kiengesztelődés utáni mélységes vágyakozás. Ennek forrása létünk legmélyébe ágyazott valóság: az ősszülők bűne miatt Isten és ember kapcsolata megromlott, így az ember meghasonlott önmagával, embertársaival és a világgal is. Jézus Krisztus hozta el megváltó művével az oly régóta vágyott kiengesztelődést Isten és ember között. Kereszthalálával kiengesztelte Istent a világgal, megtörte a bűn és a gonosz hatalmát és dicsőséges feltámadásával megnyitotta számunkra a Mennyek Országának kapuját. A keresztség és a szentségi élet által mi is részesülhetünk ebben az annyira vágyott kiengesztelődésben, mely a keresztség felvétele után különösen is a bűnbocsánat szentségében válik valóssá. A Partizán és a hozzá hasonló beszélgető műsorok ezt a kiengesztelődést merőben immanens módon képzelik el, kihagyva Istent és az Ő természetfeletti kegyelmét a képletből. Így mindenféle vágyott kiengesztelődés beteljesületlen marad, vagy legfeljebb nagyon rövid ideig tarthat (legfeljebb néhány napig az efféle videók megtekintése után).
2. Bármennyire is vágyjon tehát az ember az efféle kiengesztelődés után – ami önmagában egy teljesen jogos és nemes törekvés – nagyon nem mindegy, hogy ezt milyen szinten teszi és milyen irányt szab neki! A Gulyás Márton és Kassai Lajos féle beszélgetésből mindenesetre határozottan látszik, hogy az efféle párbeszéd nem érheti el a célját. Nem csak azért, mert pusztán emberi síkon próbálja ezt elérni, hanem – és legfőképpen ezért – mert olyan egymással szöges ellentétben lévő nézeteket próbál közös platform alá hozni, amik semmilyen szinten nem egyeztethetőek össze egymással. Kassai a videóban azzal indít, hogy azért kereste meg Gulyás Mártont, mert a „nagy magyar univerzumban” ő áll legtávolabb tőle. Ugyanis Gulyás Márton homoszexuális, baloldali aktivista, míg ezzel szemben Kassai Lajos – állítása szerint – jobboldali, hagyományos heteroszexuális kapcsolatban élő magyar ember. Ennek áthidalását a kulturált beszélgetés hivatott biztosítani, hogy a felek képesek civilizált ember módjára kommunikálni egymással. De ezek olyan egymással teljesen ellentétes diszpozíciók, melyek kibékítése lehetetlen. Ez egyébként a beszélgetésből is világosan látszik: Gulyás Márton végig politikai és társadalmi dimenzióban képes csak létezni, míg Kassai kulturális, szellemi szinteken gondolkodik a magyar társadalom problémáiról. Emellett a fogalomkészletük is teljesen más, ezért egyazon témát tekintve is teljesen más végeredményre jutnak ugyanarról a kérdésről (remek példa a pride és homoszexualitás kérdése, melyben szerencsére Kassai nem enged és megvédi álláspontját). Tehát visszajutottunk oda, ahol a part szakad.
3. Mi értelme van tehát az efféle párbeszédnek? Ha csak annyi, hogy két teljesen különböző felfogású ember képes legyen higgadtan vitát folytatni, akkor a videó elérte célját és tulajdonképpen itt véget is ér a történet. De megoldódott ezzel bármi is? Aligha. Közeledtek egymáshoz az álláspontok? Egyáltalán nem! Akkor ez tehát egy meddő és sikertelen próbálkozás a lehetetlenre. Teljesen feleslegesen áltatja magát a sok kommentelő is, akik a szirupos ömlengéseik között hallatlan bátorságról, sosem látott, lenyűgöző eredményről beszélnek. Ráadásul mindezt augusztus 20-án, Szent István király ünnepén állítani egyenesen istenkáromlás. Mi sem állhatna távolabb a valóságtól! Mert miről is van szó tulajdonképpen? A világosság és a sötétség párbeszédéről. Lássunk tisztán: Gulyás Márton egy nyíltan homoszexuális, szélsőbaloldali agitátor, aki számára a magyarság az elnyomó fehér többség és a szerencsétlen (deviáns) kisebbségek harcáról szól. Ő ebben a küzdelemben – mint felvilágosult európai (?) – egyértelműen ez utóbbiak mellé áll. Kassai Lajos egy kicsit outsider, de mégis a többségi normalitást pártoló ember, tehát számára marad a „másik Magyarország.” A két álláspont kibékíthetetlen és ez így is van jól. Urunk Jézus Krisztus is folytatott párbeszédet a Sátánnal és minden kérésére nemmel felelt. Gulyás Mártonra és a köréhez tartozó emberekre mi is csak kategorikus nemmel felelhetünk és velük szemben a permanens harc marad az egyetlen alternatíva. Megváltó Urunk maga ad parancsot erre:
Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazvoltnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között? (…) Menjetek ki tehát közülük, váljatok külön – mondja az Úr –, s ne érintsetek tisztátalant! Akkor magamhoz fogadlak majd titeket, és én atyátok leszek, ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek.
(2Kor 6, 14; 17)
Zöldinges.net – Radó Antal
[1] https://www.youtube.com/watch?v=ILc_OY_VVIo
[2] https://www.youtube.com/watch?v=Ylmwtzry7nU
A Párbeszéd, de mi végre? bejegyzés először Zöldinges.net-én jelent meg.
Forrás:zoldinges.net
Tovább a cikkre »
