Előzmények:
– Szabadlábon Pócs lányának támadói – még a fideszes képviselő szerint is rossz üzenet
– Toroczkai: Pócs lányának megverése is nyilvánvalóvá teszi, hogy nekünk volt igazunk
Részlet a 24.hu riportjából (eredeti formájában, a gyomorforgató "romák-nem romák" fordulatokkal együtt):
Mézes kávézó és falatozó névre hallgat az egység, itt ünnepelt a minap Pócsnak a Katka nevű lánya a barátaival egy nagykorúsági szülinapot, és itt készült a biztonsági kamerás videó.
Pócs Katkával nem találkozhatunk, nincs jól, orvosi látlelet demonstrálja, hogy koponyája, arca, mellkasa zúzódott; beszélünk viszont az édesapjával, Pócs Jánossal.
És beszélünk a felvételen látható három „behatolóval”: Farkas Anitával és élettársával, Fricz Jánossal, valamint Szántó Zsolttal.
És beszélünk a város roma önkormányzatának vezetőjével, Szénási Lászlóval, s helyettesével, Kállai Józseffel.
A videó szerint az attak szombat hajnali háromnegyed kettő előtt robbant ki, és tíz percen át tartott.
Pócs János azt mondja, a hívatlan vendégek, miután beléptek a teraszra, kértek, kaptak és elfogyasztottak egy-egy italt, ezt követően a háziak azonnal és udvariasan távozásra szólították fel őket, hivatkozva arra, hogy zártkörű a rendezvény; „amit az a három nem színjózan ember úgy értelmezett, hogy a cigány mivoltuk miatt kidobják őket”.
Farkas Anita, Fricz János és Szántó Zsolt viszont állítja, órákon át a Mézesben és környékén ücsörögtek, „többször kikértünk, fogyasztottunk rendesen”; Fricz (a videón ő a magas, szálkás férfi) szerint több tízezer forintnyi cechet fizettek, és egészen a végkifejletig senki nem jelezte nekik, hogy magánbuliba tévedtek.
„A gyerekek is ittak egész este, normálisan társalogtak velünk, az egyik még cigit is kért – így Farkas Anita. – Aztán egyszer csak váratlanul kiüzent a Pócs lány, hogy induljunk elfele. Ha az első italnál szól, szépen hazamegyünk, nézzük a tévét, mint máskor, de addigra már annyira tele volt az agyam, hogy inkább maradtunk. Ekkor kijött a Katka, és azt üvöltözte, hogy mit kerestek itt még mindig, ti mocskos, drogos cigányok.”
Innentől a trió tagjai sem egyformán emlékeznek az eseményekre. Szántó Zsolt (a felvételen ő a korpulensebb, fehér pólós férfi) szerint ekkor rögtön indult a bunyó. A pár viszont azt mondja, hogy mindhárman zokszó nélkül elindultak kifelé, ám Farkas Anita addig hergelte magát meg a többieket a lecigányozáson és a ledrogosozáson, hogy háromszáz méter megtétele után visszafordultak. Fricz Jánost idézzük: „Elől Anita futott dühösen, én mögötte, hátul a Zsolt.”
Ami a teraszra érve történt, azt Farkas Anita meséli el:
Elsőnek a haját találtam meg Pócs Katkának, huzigattam, közben beszélgettem a lánnyal, elég hangosan, hogy ha baj, hogy cigány vagyok, akkor az italért adott pénzemet miért fogadta el, az miért nem volt neki cigány, de nem tudott válaszolni, eléggé megijedhetett, mire megütöttem, nem ököllel, tenyérrel, párszor, és csak az arcát. A mellkasához senki nem ért hozzá, fogalmam sincs, hogyan keletkezett rajta ott is sérülés, de persze, ha lenne pénzem, én meg olyan orvosi papírt vinnék, hogy betört a fejem, még ha nincs is rajta kár.
A folytatásról Fricz János állítja:
Ránk támadt az összes fiatal. Én csak egyet ütöttem, mert rögtön kaptam egy hatalmasat, földre kerültem, ahol megrugdostak, mint egy lovat, most is fáj mindenem, cipőfűzőt kötni se tudok lehajolni, a fürdésben is Anita segít.
Aztán csak sikerült feltápászkodnia, fogott egy sörösüveget, és az asztalszélhez csapva letörte a nyakát.
Na, attól elszaladtak, tudták, metéltem volna darabokra mindet, ha a közelembe jönnek.
Szántó Zsolt azt mondja, őt úgy megütötték, reggelig vérzett a szája, „orvosi látlevelem van róla”, miközben ő senkit nem bántott:
Egyenesen én védtem meg Pócs úr lányát azzal, hogy igyekeztem elrángatni tőle az Anitát, akire egyébként nagyon haragszom, mert képtelen úri módra viselkedni. És a Janit is én húztam ki a tömegből a karjánál fogva, amikor leütötték a fiatalok. A kezemet csak akkor emeltem magam elé bokszba, védekezésileg, félelmemben, amikor csajok támadtak rám; elnézést kérek, de mindenkinek van egy férfiassága, mégis hogy nézne ki, ha lányok lepofoznának. Végül azzal csillapítottam le a nőket, hogy sört locsoltam rájuk, de azt a sört, amit én vettem. Lényegében sörrel védekeztem.
Szántó Zsolt rettentően megijedt.
Azok a srácok karatésok, küzdőharcosok lehetnek, olyan a technikájuk, hogy félelmetes, szörnyen felindultan ugrottak ránk, nem ismertek se istent, se embert. Tömegharc volt! Az mentett meg minket a lincseléstől, hogy szerencsésen megérkeztek a rendőrök.
Ehhez képest a videón azt látni, hogy már elcsendesedett a romos placc, amikor még rendőr sehol; utolsó szereplőként Szántó Zsolt magához vesz egy bontott piásüveget, tán viszkit, s elsétál.
A palackról nekünk azt mondta, hogy
a háziak búcsúzóul megkínáltak még egy itallal, én pedig elfogadtam.
Farkas Anita és Fricz János verziója a rendőrmentes forgatókönyvet erősíti: azt állítják, miután lecsengett a bunyó, simán elsétáltak, és út közben állították meg őket a Mézesbe tartó rendőrök.
Igazoltattak, nyilván tudták, honnan jövünk, más cigány olyan későn nem mászkált arra – így Farkas Anita. – Aztán Pócs is megérkezett a terepjáróján a lányával, és megfenyegetett, hogy nem felejti el az arcomat. Azt feleltem neki, hogy rendben. A rendőrőrsön kihallgattak, tizenkét órán keresztül étlen-szomjan fogvatartottak bennünket, csak aztán engedtek ki, amit nem érzek jogosnak.
Szántó Zsolt ártatlannak tartja magát:
Igazából nem is elkövető, hanem sértett vagyok. Ezzel együtt elnézést kérek Pócs Katkától. És az anyukájától is elnézést kérek. És az apukájától is elnézést kérek. Én nem ilyen típus vagyok, nem volt szándékom így viselkedni. Pócs János országgyűlési képviselő úr nagyon jó ember, nincs vele semmi gondom, sokat segített nekem, engedett dolgozni a tanyáján. A történtek miatt nekem olyan lelkiismeret-furdalásom volt, hogy még szombaton felhívtam a cigány kisebbségi önkormányzatból a Kállai Józsit, segítsen találkozni Pócs János országgyűlési képviselő úrral, hogy személyesen kérhessek tőle bocsánatot. És Pócs János országgyűlési képviselő úr, Jani bá’ azt üzente vissza, hogy este hatkor mehetek hozzá a Józsival. Én annyira izgatott lettem, hogy egy falatot se tudtam enni, de Pócs János országgyűlési képviselő úr mégsem fogadott, miután a Farkas Anita kiposztolta a Facebookra, hogy pacalt főznek, és Pócs János azt mondta, hogy ha az ő lánya romokban van, a támadói pedig vidáman pacaloznak, akkor nem kell a bocsánatkérésem. Pedig nem én pacaloztam, így az én bocsánatkérésemet igazán elfogadhatta volna a Jani bá’, ennyi emberség lehetne benne. Nekem azóta még jobban lerobbant a lelkiismeretem. Az emberek úgy néznek rám, mint egy gyilkosra, az elmúlt pár napban többször el akartak gázolni, most így hirtelen nem is tudom, hogy hol, a rendszámokat se figyeltem… Nem tudom, hogyan tegyem jóvá. Bocsánatot kérek a… világtól!
Fricz János aranyba öntené Pócsot, „tetőtől talpig”, és nem aggódik: „A rendőrségen van nemcsak a Pócs-féle, hanem a vágatlan kamerafelvétel is, az majd bizonyítja az ártatlanságunkat.” Farkas Anita indokolatlannak tartja, hogy a videóban csak a fiatalok arcát takarta ki a képviselő, az övékét nem, azt pedig rosszallja, hogy a Pócs Katka társaságában lévő tizennyolc év alattiak alkoholt fogyasztottak. „Amúgy meg Pócs eddig nem jelezte, hogy csak palántázni meg dinnyét dobálni mehetünk a birtokára, szórakozni nem. Ahhoz meg semmi köze, hogy pacalt főzök.”
Fricz János azzal köszön el tőlünk, hogy ő nem bánt senkit, de ha meg kell védenie magát, bizony lever bárkit.
Száz méterre se távolodik el tőlünk párjával, amikor csikorogó abronccsal blokkol mellette egy szép nagy autó, kipattan belőle egy férfi, s valami olyasmit kiabál Friczék felé, hogy „ha van valami problémád, mondjad csak, cigány!”.
Friczék hátra sem fordulva, szótlanul baktatnak tovább.
Hihetnénk, hogy a szombat hajnali verekedés miatt szólt be nekik az autós, de ott van velünk a jászapáti cigány önkormányzat már emlegetett elnökhelyettese, Kállai József, aki szerint:
Másról van szó. Ez egy közismert drogdíler. Janiék régi ismerőse. És még elég sokaké a városban.
És meg is érkeztünk a lényeghez.
A kábítószer ma már ott az ország minden településén, Jászapátiban is kapható bármi. A kokót és a speedet a jómódúbb magyarok tolják, a szegények a pár száz forintos, házilag kevert szarokat szedik, amitől bezombulva mászkálnak a városban, és olyanokat hallucinálnak be, hogy bogarak mászkálnak a bőrük alatt. Egy ilyen srác most télen akasztotta fel magát betépve. A dílerek a gyerekeket is kiszolgálják, nem tartanak a lebukástól, tudják, a fogyasztó nem dobja fel őket, mert akkor többé nem jut anyaghoz. Van olyan utca a cigánytelepen, ahol húsz ház áll, lakó bennük száz fő, abból tizenöt drogos, a legkisebb tizenhárom éves sincs. És aki szerezik, az semmit nem tisztel, bármit ellop, ezért nincs sehol háztáji, se tyúk, se veteményes.
Ezt mondja Kállai József.
Azt meg az elöljárója, a kisebbségi elnök, Szénási László teszi hozzá, hogy a presszós verekedésnek sem Farkas, Fricz és Szántó a főszereplője, hanem a kábítószer. „Nem bűnözők ezek, hanem nagyon hülyék. Még most sem fogták fel, mit csináltak, mibe keveredtek.”
*
A Mézesben történtek után az egyik bulvárlap interjúzta Pócs Jánost. A cikkben olvasható a képviselőtől a következő mondat: „Úgy gondolom, ez a támadás összefüggésben áll azzal, hogy két hónapja megvédtem a lincseléstől egy családapát, akit az új szomszédja félholtra vert.”
Pócs János nekünk azt mondja, ilyet ő nem állított, valamit félreérthetett a lap.
De ha már itt tartunk, érdemes végigvenni Jászapáti „cigányügyeit”.
A várost nyolcezren lakják, a népszámlálás alapján a lakosság tíz százaléka roma, valójában viszont bő egyharmaduk az, a bölcsődében és az óvodában a gyerekek kétharmada cigány. A Jobbik évtizeddel ezelőtti, gárdamellényes időszakának fáklyás vonulásai elkerülték a települést, de a legújabb széljobbos formáció, a Mi Hazánk a közelmúltban megmutatta magát itt.
Ok, ürügy akadt: májusban hangos zenehallgatás miatt vitatkozott össze egy vegyesházasságban élő fiatal roma férfi a nem roma idős szomszédjával, pofozkodás, elesés és fejsérülés lett a vége. Júniusban gyereke elsőáldozását ünnepelte extra hangfalakból áradó muzsika mellett egy cigány família, itt is egy szomszéd aprehendált, elzavarták, mire rájuk hívta a helyi rendőröket, akik nem bírtak a százfős famíliával; végül Pócs János közbenjárásával a TEK tett rendet, de addigra összetört egy kerítés és pár arc, köztük a szomszédé; a családfő, aki amúgy ismert mulatós zenész, még most is előzetesben ül. Ráadásul, amikor elvezették a férfit, odaszólt az ott szemlélődő Pócsnak, hogy „te leszel a következő”. Mire Pócs kiposztolta a Facebookra, hogy: „A fenyegető üzeneted megkaptam. Várlak, de várnak még rád máshol is!”
Kérdezzük most a képviselőt, szerinte hol várták azt a férfit. Pócs válasza: „Kétségtelen, hogy komoly bulikat, nagy hangulatot csinált az illető, de a hatalmas BMW-je egész biztosan nem a zenélésből jött össze. Korábban is rajtaütött a TEK, mindenféle szert találtak nála a házkutatás során, ám a város meglepetésére hamar kijött. Hallani, vádalkut kötött, feldobott másokat a szabadulásért. A posztomban a miatta bebukottakra utaltam, arra, hogy alighanem izgatottan várták őt odabent. Megjegyzem, idekint még fenemód magabiztos volt, a buli alatt azt mondta a szomszédnak, bármit megtehet, mert a politikusok és a rendőrök is a zsebében vannak. Hát, én biztos nem vagyok a zsebében. Amúgy ez az az eset, amire a bulvárlap utalhatott, de ismétlem, nem hiszem, hogy ennek bármi köze lenne a lányomék elleni támadáshoz… Ja, és még egy: szerintem ideje változtatni azon a gyakorlaton, hogy az erőszakos ügyek elkövetői olykor már a letartóztatásuk másnapján szabadon sétálhatnak, ugyanis ez azt sugározza az emberek felé, hogy egyesek tényleg bármit megtehetnek.
Szóval: a két szomszédvita volt az apropó arra, hogy a Mi Hazánk két radjobbos szervezettel karöltve július végére vonulással egybekötött demonstrációt szervezett Jászapátiba. Mivel a masírozást nem engedélyezte a polgármester, az egyenruhában gyülekezők kénytelenek voltak megelégedni az alakzatba formálódással, valamint az egyebek mellett a cigánykasztráció lehetőségét felvető beszédekkel.
Pócs azt mondja: „Kétszer is elsétáltam mellettük, hogy ha valamelyiknek kérdése van, tegye fel, de nem szólítottak meg. Háromszázan lehettek, de legföljebb minden tízedik volt itteni, a többit buszokkal szállították ide máshonnét. Zagyvaságokat beszéltek. A közeli Jászberényben esett meg, hogy a rendőrök bevittek egy az utcán hőbörgő fogyatékos romát, aki az intézkedés során előkapott a farzsebéből egy ollót, amivel felkarcolta a járőr kezén a bőrt. Na, ebből a szélsőjobbosok azt hozták ki, hogy a jászsági cigányok meglincselték a rendőröket.”
Pócs pártolja a jászapáti romákat:
Tapasztalatból mondom, hogy a döntő többségük tisztességes, dolgos, jogkövető ember. Én magam is alkalmazok a gazdaságomban tizenöt-húsz romát, akikkel most épp szedem le, hordom be, tisztítom és osztályozom a dinnyét. Nem a kormánypropagandát akarom nyomni, de tényleg az a helyzet, hogy rengeteget segített a közmunkaprogram. Korábban a cigányok körében az volt az általános vélekedés, hogy hozzunk össze egy csomó gyereket, aztán várjuk a hónap elején a segélyt. Csakhogy a segély pár nap alatt elfogyott, és mivel éheztek a gyerekek, a családok sorra az uzsorásokhoz fordultak. A környéken legalább húsz uzsorás élt fényesen az ilyen romákból. Aztán, amint bejött a közmunka, végük lett az uzsorásoknak, mert a heti fizetést már sikerült beosztaniuk az embereknek. Egyébként én is úgy csinálom a dinnyészetben, hogy minden munkanap végén kifizetem az aktuális bért.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
