Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA az úgynevezett földsúroló Bennu aszteroida becsapódási valószínűségére vonatkozó korábbi becslését korrigálva arra az eredményre jutottak a kutatók, hogy a több mint fél kilométer átmérőjű aszteroida 2182. szeptember 24-én metszheti a földi pályasíkot, vagyis a korábban feltételezettekhez képest sokkal nagyobb eséllyel összeütközhet a Földdel.
A potenciális becsapódás lehetősége minden korábbi becslésnél nagyobb a friss számítások szerint – írja az Origo.
Fél kilométer átmérőjű a legveszélyesebb aszteroida
A 101 955 Bennu 1999 RQ jelzésű földközeli kisbolygót 1999. szeptember 11-én fedezték fel a LINEAR-projekt (Lincoln Near-Earth Asteroid Reserach) részeként. Az 1998-ban elindított kooperatív projekt célja – amelyben az Amerikai Egyesült Államok Légiereje, a NASA, valamint a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) Lincoln Intézete vesz részt – a földközeli objektumok felkutatása és katalogizálása, különös figyelemmel azokra az úgynevezett földsúroló aszteroidákra, amelyek potenciális fenyegetést jelenthetnek.
A Bennu a felfedezése idején még nem váltott ki különösebb visszhangot, és csak az után került az érdeklődés középpontjába, hogy Andrea Milani és munkatársai részletes pályaelemzése kiderítette, az aszteroida a Földre a legnagyobb fenyegetést jelentő nyolc kisbolygó közé tartozik.
A még pontosabb pályaszámítások alapján jelenleg a Bennu-t tekintik a legveszélyesebb űrobjektumnak. Az 550 méter átmérőjű Bennu nagyjából a Földhöz hasonló távolságban kering a Nap körül, és hatévente halad el bolygónk mellett.
Eredetét tekintve a legnagyobb valószínűséggel a Mars és Jupiter pályája közötti aszteroida-övből származik, egy sokkal nagyobb és szénben gazdag kisbolygóról válhatott le a távoli múltban bekövetkezett kozmikus ütközés nyomán.
A NASA 2016. szeptember 9-én indította el a floridai Kennedy űrrepülőtérről az OSIRIS-REx űrszondát, azzal a missziós céllal, hogy gyűjtsön minél több adatot a földközeli kisbolygóról. A szonda 2018. december 3-án érte el a Bennu aszteroidát, és 505 napig repült a kisbolygó közvetlen közelében.
2020. október 20-án az OSIRIS-REx anélkül, hogy landolt volna a Bennu felszínén, egy robotkar segítségével mintát vett az aszteroidából, amit a tervek szerint 2023-ban hoz vissza a Földre.
Egyre valószínűbb a 2182 szeptemberére prognosztizált becspódás
Az OSIRIS-REx misszió arra is kitűnő alkalmat adott, hogy minden korábbinál nagyobb pontossággal határozzák meg a Bennu keringési jellemzőit és pályaelemeit. Már jóval az OSIRIS-REx küldetése előtt a Bennu felkerült az úgynevezett Torino-skála élére, mint jelenleg a legnagyobb potenciális fenyegetést jelentő űrobjektum.
(A Torino-skála 0 és 10 közötti besorolással adja meg egy-egy földsúroló objektum potenciális veszélyességét valamint a feltételezett ütközés súlyosságát az objektum tömegéből és sebességéből számított becsapódási energia alapján. A 0 értéknél kizárható az ütközés, míg a 10-es besorolásnál a becsapódás bizonyos, és globális katasztrófát okoz.)
2010-ben a NASA szakértői egy az ezerhez becsülték a Bennu 2182 évi becsapódásának esélyét, ami első hallásra nem tűnik túl riasztónak, de érdemes megjegyezni, hogy ennél már jóval kisebb valószínűség esetén is az adott földsúroló objektum felkerül a Torino-skálára.
Az OSIRIS-REx mérési adatait elemezve a legfrissebb becslések szerint viszont jelentősen megnőtt a 2182. szeptember 24-i becsapódás valószínűsége. Erre nézve döntő lehet a Bennu 2135-ben bekövetkező földközelsége is, amikor jóval a Föld – Hold közepes távolságon (kereken 384 ezer kilométeren) belül fog elsuhanni a bolygónk mellett.
Noha a NASA szakértőinek számítása szerint a rendkívüli földközelség ellenére sem valószínű a 2135-es becsapódás, viszont a tized Föld-Hold távolság miatt az erős gravitációs hatás következtében úgy módosulhat a Bennu keringési pályája, hogy a 2182-es földközelsége idején már metszheti a Föld pályasíkját.
Az aszteroida pályaelemei egyébként folyamatosan változnak a nagyobb égitestek gravitációja által keletkeztetett perturbáció, vagy például a Jarkovszkij-hatás miatt. (A Jarkovszkij-hatás a világűrben tengelyforgást végző égitestre – aszteroidára – az egyenlőtlen hősugárzás miatt ható erő, amely kis mértékben ugyan, de folyamatosan módosítja az objektum pályáját.)
Termonukleáris robbanáshoz hasonlítana a becsapódás
Egy akkora aszteroida, mint a Bennu becsapódásának már igen komoly regionális hatásai lennének. Ezek a következmények természetesen messze elmaradnak a geológiai közelmúlt legnagyobb becsapódása, a 65,5 millió éve globális kihalási hullámot okozó K/T-esemény hatásaitól. A kréta időszak legvégén történt kataklizmát a becslések szerint egy 12-15 kilométer átmérőjű kisbolygó becsapódása okozta a mai Yucatán-félsziget környékén.
A 220 kilométer átmérőjű becsapódási kráter maradványait sikerült feltárni a Karib-tenger medre alatt. Kinematikai modellezéssel megállapították, hogy az égitest lapos szögben és délkeleti irányból érkezett, hozzávetőleg 36 km/másodperc sebességgel.
A dinoszauruszok, a tengeri hüllő csoportok és más tengeri taxonok is ekkor tűntek el végleg az élet színpadáról. Ha ilyen apokaliptikus eseménysorra nem is kell számítani, de a Bennu lehetséges ütközése a becsapódás körzetében komoly katasztrófát okozna.
Lakott területre csapódva termonukleáris bombarobbanáshoz hasonló pusztításra kellene számítani, ha viszont óceáni területen érné el a Földet, olyan szökőár hullámot (cunamit) keltene, amely akár kétszer-háromszor is megkerülné a világtengert.
Az aszteroidák szeszélyes pályaváltozásai miatt akár el is maradhat a kataklizma, de több mint másfél évszázad alatt a technika is annyit fog fejlődni feltehetően, hogy valószínűleg mesterségesen is elterelhetővé válik a potenciális fenyegetést jelentő kisbolygó.
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
