A hadicselek és az elterelő hadműveletek egyidősek a hadviseléssel. Julius Caesar és Napóleon is elkülönítettek egységeket, akiknek feladata az volt, hogy eltereljék az ellenség figyelmét a fontosabb műveletekről. Az Egyesült Államok hadserege azonban ennél jóval messzebbre ment a második világháborúban: felállított egy nagy mobilitású egységet, melynek kizárólagos feladata volt a multimédiás diverziók keltése rövid időn belül – ez volt a 23. Főhadiszállás Különleges Csapatai nevű alakulat.
A mindössze 1100 fős alakulat történetét a háború után több évtizeddel hozták először nyilvánosságra, ezelőtt vajmi keveset lehetett róla tudni. A második világháború talán legismertebb megtévesztő jellegű hadművelete a brit Fortitude (Állhatatosság) hadművelet volt, amelynek keretében arról győzték meg a német vezetést 1944 tavasza és nyara folyamán, hogy a nagyszabású szövetséges partraszállás a csatorna legkeskenyebb pontján, Calais környékén fog történni, nem Normandiában.
A 23. különleges egységet hivatalosan 1944. január 20-án létesítették, csapatai nagy része májusban, nem sokkal a június 6-i D-nap előtt érkezett meg Angliába. Vezetője a reguláris hadsereg bizonyított veteránja, Harry L. Reeder ezredes volt. Az alakulat alkalmas volt az ellenség egyszerre történő vizuális, hangos, és rádiós félrevezetésére – az 1000 főnél alig nagyobb alakulat akár két hadosztálynyi, azaz 30 000 katona jelenlétét is képes volt szimulálni.
A vizuális félrevezetést az egységen belül a 603. műszaki álcázó zászlóalj végezte. E zászlóalj tagjai közül sokan valódi művészek voltak, akiket New York és Philadelphia művészeti akadémiáiról toboroztak – emiatt az a hír járta, hogy az egész amerikai hadseregben ebben az alakulatban volt a legmagasabb az átlagos IQ. A képzőművészek üres óráikban sem voltak restek – az általuk készített rajzokból és festményekből a háború egy különleges képe rajzolódik ki. Többen közülük nagy karriert futottak be a háború után.
Bill Sayles, a 603. műszaki álcázó zászlóalj egyik tagja által készített rajz, amely a Bristol kikötőjébe megérkező 23. különleges egységet ábrázolja
A 603. zászlóaljnak minden a rendelkezésére állt, amivel csak össze tudták zavarni az ellenség felderítőit: felfújható tankok, tüzérségi eszközök, dzsipek, teherautók, de még repülők is az eszköztáruk részét képezték. Ezek segítségével komplett csali páncélosalakzatokat, gépkocsiparkokat, tüzérségi ütegeket, de még a partraszálló csapatok korai hídfőállásaként szolgáló, úgynevezett Mulberry-kikötők másolatait is létre tudták hozni, amelyek teljesen valódinak tűntek a levegőből.
Az álcázóknak az apró részletekre való odafigyelés volt a legfontosabb fegyverre: a mindössze 42 kilogrammot nyomó felfújható Sherman harckocsik helyei mögé például buldózerek segítségével eszközöltek lánctalpnyomokat. A valódinak aligha nevezhető eszközökkel való munkának voltak derültebb pillanatai is: egy alkalommal Arthur Shilstone tizedes őrségben állt, amikor meg kellett állítania két francia biciklist, akik túl közel jöttek. Végül rájött, nem őt nézik, hanem a mögötte zajló munkát: a francia civilek azt látták, amint négy amerikai katona látszólag megemel egy 40 tonnás Sherman harckocsit. Magyarázatul a tizedes annyit mondott nekik, „az amerikaiak nagyon erősek.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
