Marie Skłodowska-Curie számos tudományos pályát választó nő példaképe. Mivel hazájában nem járhatott egyetemre, Párizsba ment tanulni, és végül ott lett híres kutató. Korszakalkotó munkát végzett az általa elnevezett radioaktivitás jelenségének tanulmányozása és alkalmazási lehetőségei terén. Ugyanakkor máig kérdéses, hogy a kétszeres Nobel-díjas kutatónő betegségéért és haláláért mennyiben felelősek az általa végzett kísérletek.
Marie, azaz születési nevén Maria az Orosz Birodalomba beolvasztott Varsóban látta meg a napvilágot 1867-ben a Skłodowska család ötödik gyermekeként. Szülei tanárok voltak, őt a varsói lánygimnáziumba íratták, amelyet 1883-ban kiváló eredménnyel végzett el. Ezt követően vidéken volt nevelőnő, de aztán visszatért szülővárosába, ahol apjával élt, és magántanítást vállalt.
Szabadidejében matematikai, fizikai, szociológiai és filozófiai tanulmányokat folytatott. Bejárt a helyi mezőgazdasági és ipari múzeum laboratóriumába, ahol unokafivére, Józef Boguski mellett tett szert azokra a nagyon fontos analitikai kémiai ismeretekre, amelyek segítségével aztán évekkel később sikerült előállítania a polóniumot és a rádiumot. (Boguski korábban a híres orosz kémikus, Dmitrij Mengyelejev asszisztense volt.)
Amikor Marie Párizsba ment tanulni, eleinte nővérénél, Bronisławánál lakott. Később bérelt egy padlásszobát, ahol olyan keményen tanult, hogy olykor enni is elfelejtett.
Testvére, Bronisława orvosnak tanult Párizsban, abban az időben ugyanis lengyel földön a nők nem iratkozhattak be egyetemre. Ezért a két lánytestvér megfogadta, hogy kölcsönösen támogatják egymást: Maria pénzzel segíti nővérét franciaországi tanulmányainak befejezésében, aki azt követően viszonozza húgának erőfeszítéseit. Ezt az ígéretüket maradéktalanul be is tartották.
Maria Párizsban kibérelt egy egyszerű padlásszobát, majd megkezdte tanulmányait a Sorbonne-on, ahol matematikát, fizikát és kémiát tanult. 1894-ben megszerezte diplomáját. Ekkoriban a mágnesség vizsgálata állt érdeklődésének középpontjában, így találkozott össze a Sorbonne fizika–kémia tanszékének oktatójával, Pierre Curie-vel.
1894 nyarán Maria visszautazott szülőföldjére, mivel megszerzett tudását hazájában kívánta hasznosítani, ám a krakkói egyetemen nők számára továbbra sem volt hely. Mivel elzárkóztak a foglalkoztatásától, visszatért Párizsba, és a következő év júliusában feleségül ment Pierre-hez. 1897-ben született meg a házaspár Irène nevű lánya, aki később, édesanyjához hasonlóan, férjével együtt lett Nobel-díjas fizikus. Másik lányuk, az 1904-ben született Ève ugyan nem lett tudós, ellenben megírta édesanyja életregényét, amit valószínűleg az is segített, hogy a Curie család többször látogatott el Lengyelországba.
Férjével, Pierre-rel közös szenvedélyük volt a kerékpározás
Marie Curie 1898 elején kezdte el doktori munkáját. Ehhez keresett témát, és rátalált Henri Becquerel eredményeire, aki felfedezte az urán jellegzetességét, melyet Marie nevezett el radioaktív sugárzásnak. Nem sokkal később férje is oly izgalmasnak találta felesége kutatásait, hogy abbahagyta saját, sok eredményt hozó kutatási témáját, és csatlakozott Marie sugárzó anyagainak a tanulmányozásához.
A továbbiakban együtt keresték a választ a korszak olyan tudományos kérdéseire, mint hogy honnan származik a Becquerel-féle sugárzás, egyáltalán hányféle sugárzás van, mely anyagok bocsátanak ki sugárzást, és mitől függ annak mennyisége, valamint hogy miként lehet mindezt mérhetővé tenni.
A radioaktivitás felfedezését követően az első fontos probléma a különböző mennyiségi összehasonlításokra lehetőséget adó mérési módszerek kidolgozása volt. A sugárzás erősségére például az általa a levegőben okozott elektromos vezetőképesség (ionizáció) mérése alapján lehet következtetni. Marie Curie ezt a módszert alkalmazta, melyhez a mérőeszközt a férje készítette, aki ekkor kapcsolódott be felesége kutatásaiba.
Fogalmuk sem volt róla, hogy felfedezésükért mekkora árat kell majd fizetniük
A rendkívül kicsi (pikoamper nagyságrendű) áramok pontos mérésére alkalmas mérőberendezést Pierre Curie alkotta meg a fivérével közösen felfedezett piezoelektromosság jelenségének felhasználásával. Ezzel a módszerrel Marie Curie megmérte egy sor fém, só, oxid és ásvány sugárzóképességét, végül arra a következtetésre jutott – mint olvasható az 1898-ban publikált cikkében: „…úgy gondoljuk, hogy az uránszurokércből általunk kivont anyag olyan fémet tartalmaz, amelyet eddig még nem írtak le, és analitikai tulajdonságai hasonlóak a bizmut tulajdonságaihoz.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
